Az elmúlt időszakban igen sokat lehetett hallani a pszichológia e területéről, azonban hazánkban még gyermekcipőben jár és nem terjedt el széles körben. Ha megfigyeljük azokat a sportolókat - példának okáért mondjuk Szilágyi Áront, aki Magyarország első aranyérmét szerezte a 2012-es londoni olimpián – akiknek felkészülését sportpszichológus is segíti, akkor észrevehetjük, hogy a siker elérésében nekik is igen fontos szerepük lehet, nagyon sokat hozzátehetnek ahhoz, hogy egy-egy tehetséges fiatal elérje célját és a csúcsra törjön.

  Az ember már ősidők óta sportokat űz, végez testmozgást. Elég hacsak a latin szállóigére („Mens sana in corpore sano” azaz „Ép testben, ép lélek”) vagy az ókori Olimpiai játékokra gondolunk. Kellemes időtöltés, kikapcsolódás lehet, mellyel fitten tarthatjuk testünket és megőrizhetjük egészségünket. De vajon gondolunk-e közben a pszichológiai oldalára is? Miért jó sportolni lelki, szellemi szempontból?

 A mesék gyermekkorunk meghatározó elemei. Általuk egy csodás világba csöppenünk, ahol minden lehetséges, minden valóra válhat. Közben gyönyörű tájakon járhatunk, állatokkal barátkozhatunk, csodás lényekké változhatunk. Szabadjára engedhetjük a képzeletünket, a fantáziánk végre szárnyalhat. 

 Változás és körforgás: életünkben számtalanszor találkozunk ezekkel a fogalmakkal. Előfordul, hogy munkahelyet váltunk, másik helyre költözünk, vagy új napirendet alakítunk ki. A körforgásra pedig a természet a legjobb példa, váltakoznak a napszakok, a hónapok és az évszakok, ehhez pedig alkalmazkodnunk kell. A családi élet is ciklusokra bontható, és minden szakasznak megvan a maga feladata. Ha ez nem teljesül, később okozhat problémákat, egészen addig, amíg meg nem oldották a családtagok az adott kérdést. Cikkünkben ezt a folyamatot tekintjük most át. 

 Némi öniróniával mondhatjuk, a pszichológia szereti rátenni a kezét minden jelenségre, amit csak észrevesz, nem volt ez másként a spiritualitással és a meditációval sem. A meditáció a „mindfulness” elméletére ihlette a lélektan tudományát, mely elnevezésre még nem sikerült megtalálni a tökéletes magyar megfelelőt; a buddhista „terminológiát” alapul véve, ahonnan a fogalom származik, talán az „éber tudatosság” kifejezés illene rá leginkább. Nézzük, mit tanult a pszichológia a buddhizmustól!

 Nemrég volt az utolsó nap abból a 4 napos ünnepség-sorozatból, amiben itt részünk volt. Kiváló időpont arra, hogy nagyító alá vegyük Nagy-Britanniát, és megnézzük, miért is ilyen fontos ez az egész parádé.

 Az előző hónapban a kedves Olvasó megismerkedhetett a projektív rajzteszttel, annak előnyeivel és hátrányaival. Ebben a cikkben a rajzfejlődésről lesz szó, majd a cikksorozat befejező részében a rajzról mint terápiás módszerről kaphatunk egy általános képet, és konkrét hatásokról is olvashatunk a témával kapcsolatban.

 Talán nem állítok butaságot, ha azt mondom, a reggeli felkelés legtöbbünknek nagy küzdelmet jelent. Küzdelmet önmagunkkal, az idővel, egy újabb nappal. No persze sok minden meghatározza a hozzáállásunkat, nem közömbös például, hogy mennyit aludtunk, mit álmodtunk (már ha egyáltalán álmodtunk), és mi vár ránk aznap.

 A múlt hét folyamán betekintést nyerhettünk a rajzfejlődés szakaszaiba, mely előzményként is felfogható ahhoz a témakörhöz, amiről jelen cikk szól. A projektív rajztesztek hatásai és szerepe a különböző terápiákban már évtizedek óta ismert, és ezt a technikát mind gyakrabban alkalmazzák az elsősorban a művészet-, valamint a pszichoterápiák sikeressége érdekében.

 Nemrég több hírportál is beszámolt róla, hogy a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom kiadásában megjelent az „Apa-füzet”. A szerzők, Andrek Andrea és Léder László amellett, hogy pszichológusok, mindketten gyakorló szülők is.

Írásunkból kiderül, hogy miért lehet szükség ilyen tájékoztatóra, hogyan készülhetnek a férfiak életük egyik legfontosabb szerepére és hogyan segíthet a környezetük. 

 Alighanem mindnyájunkat elfogott már az élmény, hogy a hétköznapok taposómalmából kitekintve, egy gondolatnyi szünet után nem látjuk értelmét tovább pörgetni a mókuskereket. Üresnek érezzük magunkat, nem találunk kapaszkodót, a munka és a mindennapi tevékenységek nemhogy örömöt, de érdeklődést sem váltanak ki. Kipereg a kezünk közül az idő, anélkül, hogy valójában bármivel eltöltenénk. Mi történik ilyenkor és mit tehetünk, hogy kikerüljünk ebből a lelkiállapotból?

 Ha valaki időpontot kér egy pszichológusnál, azt általában nem ok nélkül teszi. Magát a kapcsolatfelvételt is kísérheti némi szorongás, főleg amiatt, mert egy újfajta helyzetről van szó. Mindannyiunknak van egy bizonyos „forgatókönyve” olyan esetekre, amikor fogorvoshoz, vagy nőgyógyászhoz/urológushoz bejelentkezünk, majd először találkozunk az orvossal. Többnyire tudjuk, mire számíthatunk, mi fog történni.

 Igazán változatos előadások voltak hallhatóak a KAPSZLI  és L'élek Egyesület által szervezett szakmai napokon. Az előadók a rendezvény témájához hűen a bűn fogalmát járták körül. Az elhangzott előadásokból fogok szemezgetni a teljesség igénye nélkül. 

 Az előző két cikkemben olvashattak a testvérkapcsolatok általános jellemzőiről, valamint a testvérféltékenység, testvérkonfliktusok egyediségéről. Jelen írásban a születési sorrend hatásairól lesz szó, mellyel kapcsolatban a „szülők kedvence” jelenséget érdemes legelőször megemlíteni.

 Egy autizmussal élő gyermekkel felnőni számos rendkívüli igényt és követelményt támaszt nemcsak a szülők, mint egyéniségek elé, de az egész család elé is. A legfontosabb ezek közül az, hogy sosincs elég idő arra, hogy mindenki kívánságát teljesítsék. Az egész családdal töltött és családon kívüli idő abból áll, hogy egy olyan családtag szükségleteit teljesítsék, akinek autizmusa van, és ez meglehetősen kevés időt hagy a szülőknek arra, hogy a másik/többi gyerekükkel is törődjenek.

 Az első találkozást már megelőzte legalább egy telefonbeszélgetés, vagy egy email-váltás, tehát nagyjából rendelkezünk valamilyen prekoncepcióval, kivel (és mivel) állunk szemben. De, hogy valójában milyen gondolatokkal, tapasztalattal távozunk, rajtunk is múlik.

 Sokak szerint egy nő akkor tud leginkább kiteljesedni, ha gyermeket vállal, és megismeri az anyaszerepet. Semmihez nem fogható érzésként jellemzik, amikor a saját testükben egy új életet nevelnek, a szülés során katarzist élnek meg, gyermeküket pedig földöntúli szeretettel fogadják. A kép azonban nem mindig ilyen idilli és rózsaszín, beszélnünk kell tehát a másik oldalról is. Mit jelent a szülés utáni depresszió, hogyan fedezhető fel, és miként tud segíteni a környezet a kismamának? Ezekre a kérdésekre keressük a választ. 

 A globalizáció velejárója, hogy közös nyelvet találjunk a világ többi pontjával, és ezt a kitüntetett szerepet – úgy tűnik – az angolnak sikerült magához ragadnia. Konkrét és átvitt értelemben egyaránt igaz, hogy nem jutunk messzire angoltudás nélkül: külföldre utazva az angol az első nyelv, amin megszólalunk, ha nem ismerjük az adott ország nyelvét, és a munkánk során is könnyen belecsöppenhetünk egy nemzetközi projektbe, vagy elég csak megnyitni a levelezést egy multinacionális cégnél. 

 A rajzolás ismerős, ártatlan tevékenység, a gyermekek és a felnőttek is vonzó tevékenységként tekintenek rá. Maga a rajz pedig gyermekkorunk óta az önkifejezés eszköze. Ahogy a játék a gyermek vágy- és érzelemkifejezésének alapvető „kelléke”, melynek segítségével cselekvésben, dramatizálásban fejezheti ki érzelmeit, úgy a rajzolás – mint a játék egyik alfaja - az affektív szféra áttételes, indirekt megjelenítése.