Nemrég volt az utolsó nap abból a 4 napos ünnepség-sorozatból, amiben itt részünk volt. Kiváló időpont arra, hogy nagyító alá vegyük Nagy-Britanniát, és megnézzük, miért is ilyen fontos ez az egész parádé.

 Az előző hónapban a kedves Olvasó megismerkedhetett a projektív rajzteszttel, annak előnyeivel és hátrányaival. Ebben a cikkben a rajzfejlődésről lesz szó, majd a cikksorozat befejező részében a rajzról mint terápiás módszerről kaphatunk egy általános képet, és konkrét hatásokról is olvashatunk a témával kapcsolatban.

 Talán nem állítok butaságot, ha azt mondom, a reggeli felkelés legtöbbünknek nagy küzdelmet jelent. Küzdelmet önmagunkkal, az idővel, egy újabb nappal. No persze sok minden meghatározza a hozzáállásunkat, nem közömbös például, hogy mennyit aludtunk, mit álmodtunk (már ha egyáltalán álmodtunk), és mi vár ránk aznap.

 A múlt hét folyamán betekintést nyerhettünk a rajzfejlődés szakaszaiba, mely előzményként is felfogható ahhoz a témakörhöz, amiről jelen cikk szól. A projektív rajztesztek hatásai és szerepe a különböző terápiákban már évtizedek óta ismert, és ezt a technikát mind gyakrabban alkalmazzák az elsősorban a művészet-, valamint a pszichoterápiák sikeressége érdekében.

 Nemrég több hírportál is beszámolt róla, hogy a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalom kiadásában megjelent az „Apa-füzet”. A szerzők, Andrek Andrea és Léder László amellett, hogy pszichológusok, mindketten gyakorló szülők is.

Írásunkból kiderül, hogy miért lehet szükség ilyen tájékoztatóra, hogyan készülhetnek a férfiak életük egyik legfontosabb szerepére és hogyan segíthet a környezetük. 

 Alighanem mindnyájunkat elfogott már az élmény, hogy a hétköznapok taposómalmából kitekintve, egy gondolatnyi szünet után nem látjuk értelmét tovább pörgetni a mókuskereket. Üresnek érezzük magunkat, nem találunk kapaszkodót, a munka és a mindennapi tevékenységek nemhogy örömöt, de érdeklődést sem váltanak ki. Kipereg a kezünk közül az idő, anélkül, hogy valójában bármivel eltöltenénk. Mi történik ilyenkor és mit tehetünk, hogy kikerüljünk ebből a lelkiállapotból?

 Ha valaki időpontot kér egy pszichológusnál, azt általában nem ok nélkül teszi. Magát a kapcsolatfelvételt is kísérheti némi szorongás, főleg amiatt, mert egy újfajta helyzetről van szó. Mindannyiunknak van egy bizonyos „forgatókönyve” olyan esetekre, amikor fogorvoshoz, vagy nőgyógyászhoz/urológushoz bejelentkezünk, majd először találkozunk az orvossal. Többnyire tudjuk, mire számíthatunk, mi fog történni.

 Igazán változatos előadások voltak hallhatóak a KAPSZLI  és L'élek Egyesület által szervezett szakmai napokon. Az előadók a rendezvény témájához hűen a bűn fogalmát járták körül. Az elhangzott előadásokból fogok szemezgetni a teljesség igénye nélkül. 

 Az előző két cikkemben olvashattak a testvérkapcsolatok általános jellemzőiről, valamint a testvérféltékenység, testvérkonfliktusok egyediségéről. Jelen írásban a születési sorrend hatásairól lesz szó, mellyel kapcsolatban a „szülők kedvence” jelenséget érdemes legelőször megemlíteni.

 Egy autizmussal élő gyermekkel felnőni számos rendkívüli igényt és követelményt támaszt nemcsak a szülők, mint egyéniségek elé, de az egész család elé is. A legfontosabb ezek közül az, hogy sosincs elég idő arra, hogy mindenki kívánságát teljesítsék. Az egész családdal töltött és családon kívüli idő abból áll, hogy egy olyan családtag szükségleteit teljesítsék, akinek autizmusa van, és ez meglehetősen kevés időt hagy a szülőknek arra, hogy a másik/többi gyerekükkel is törődjenek.

 Az első találkozást már megelőzte legalább egy telefonbeszélgetés, vagy egy email-váltás, tehát nagyjából rendelkezünk valamilyen prekoncepcióval, kivel (és mivel) állunk szemben. De, hogy valójában milyen gondolatokkal, tapasztalattal távozunk, rajtunk is múlik.

 Sokak szerint egy nő akkor tud leginkább kiteljesedni, ha gyermeket vállal, és megismeri az anyaszerepet. Semmihez nem fogható érzésként jellemzik, amikor a saját testükben egy új életet nevelnek, a szülés során katarzist élnek meg, gyermeküket pedig földöntúli szeretettel fogadják. A kép azonban nem mindig ilyen idilli és rózsaszín, beszélnünk kell tehát a másik oldalról is. Mit jelent a szülés utáni depresszió, hogyan fedezhető fel, és miként tud segíteni a környezet a kismamának? Ezekre a kérdésekre keressük a választ. 

 A globalizáció velejárója, hogy közös nyelvet találjunk a világ többi pontjával, és ezt a kitüntetett szerepet – úgy tűnik – az angolnak sikerült magához ragadnia. Konkrét és átvitt értelemben egyaránt igaz, hogy nem jutunk messzire angoltudás nélkül: külföldre utazva az angol az első nyelv, amin megszólalunk, ha nem ismerjük az adott ország nyelvét, és a munkánk során is könnyen belecsöppenhetünk egy nemzetközi projektbe, vagy elég csak megnyitni a levelezést egy multinacionális cégnél. 

 A rajzolás ismerős, ártatlan tevékenység, a gyermekek és a felnőttek is vonzó tevékenységként tekintenek rá. Maga a rajz pedig gyermekkorunk óta az önkifejezés eszköze. Ahogy a játék a gyermek vágy- és érzelemkifejezésének alapvető „kelléke”, melynek segítségével cselekvésben, dramatizálásban fejezheti ki érzelmeit, úgy a rajzolás – mint a játék egyik alfaja - az affektív szféra áttételes, indirekt megjelenítése.

 A pozitív gondolatok és a pozitív hozzáállás szerepét már számos kutatásból, gyógyulásról szóló beszámolóból vagy karrierrel kapcsolatos sikertörténetből megismerhettük. Most azonban nem csodával határos eseményekről, vagy agyunk „beprogramozásáról” lesz szó, hanem olyan jelenségről, ami szerencsés esetben minden iskolában megtörténik: az önmagát beteljesítő jóslatról. 

 Az elmúlt hetekben gondolom sokan nyomon követték a „Magyarok a világ nyolcezresein” expedíció sikereit és kudarcait. Sajnos az utóbbiból volt több, ugyanakkor el kell ismerni, ez emberfeletti teljesítmény. Ha jobban belegondolunk, akkor minden extrém sport emberfeletti erőt (testi, lelki) kíván, felmerül tehát a kérdés: miért csinálják?

 Azzal, hogy órákat/napokat/heteket töltünk a megfelelő ajándék keresgélésével a kedves családtagunk/férjünk/feleségünk/barátunk számára, azt szeretnénk mutatni, hogy igenis törődünk a megajándékozottal, különleges figyelemben részesítjük az életét, a szeretett dolgait. Ugye, így van?

 Az új év beköszönte mindig nagy esemény. A többség ünnepelve búcsúztatja az óévet, lencsét eszik, fogadalmakat tesz, egyszóval megadja a módját az új év üdvözlésének. Ez rendben is van így, a december vége ünnepi időszak. Hosszúak az éjszakák, rövidek a nappalok, többet vannak együtt a családok, talán több idő jut a beszélgetésre, a dolgok mérlegelésére.

 A testvérkapcsolatok kiemelt fontosságúak az emberek életében, hiszen a legtartósabb emberi kapcsolatok, egyedülállóak és tartósak, hosszúságuk meghaladja a szülőkkel, barátokkal, szerelmes párokkal, gyerekekkel és bármilyen rokonnal való egyéb kapcsolatot. Különböző lehetőségekkel és költségekkel, nyereségekkel és személyiségformáló adalékokkal rendelkeznek (nevelés minősége, eltérő befektetés a szülők részéről, egyéni különbségek, testvértípusok eltérései…), számos mitológiai (Dardanus) és bibliai történet (Káin és Ábel) szól a testvérviszályokról és testvérgyilkosságokról. Ez a téma végigvonul a történelmen, a mindennapokon és az egész emberi evolúció történetén.