Az alvást ritkán tartjuk csodaszernek. Inkább valami szükséges (ha nem is feltétlenül rossz) dolognak tartjuk, amire akaratunk ellenére kell időt szakítanunk, de gyakran tartjuk feleslegesnek. Sokszor elvesszük az esti pihenésre szánt időt, és akkor tanulunk vagy dolgozunk, szórakozunk. 

 Ez egy érdekes és egyben nehéz kérdés. Egyes szülők eltérő  véleménnyel vannak e kérdésben, és vannak természetesen, akik azonos nézeteket vallanak. Nos, ebben a cikkben utána nézünk, hogy milyen szempontokat kell figyelembe venni a gyermekek tévénézési szokásainál, és megismerjük néhány szakember véleményét is.

 Mindenki életében volt már példa arra, hogy konfliktusba került párjával, testvérével, szüleivel, esetleg főnökével is. A különböző nézetek és a vélemények összeütközése szükségszerű és elkerülhetetlen. De hogyan oldjuk meg ezeket a szituációkat, annak érdekében, hogy egyezségre jussunk? Hogyan tudunk úgy cselekedni, hogy a másikat ne bántsuk meg és mi is jól jöjjünk ki a helyzetből?

 Sokakban bizonyára felmerült már a kérdés: „Ki is vagyok én?” „Mi az én helyem a társadalomban?” „Mi az én szerepem ebben a nagyvilágban?” Életünk alapköveit jelentik ezek a kérdések, mert amíg nem vagyunk tisztában saját magunkkal, addig nehezebben találjuk a helyünket a társaink között is.

 Erich Fromm 1900-ban született Németországban, ortodox zsidó szülők gyermekeként. Tanult jogot, nemzetgazdaságtant, később a pszichoanalízis, a pszichiátria és a szociálpszichológia felé fordult. 1934-ben származása miatt emigrált, Svájcon keresztül az Amerikai Egyesült Államokba utazott, majd amerikai állampolgárrá vált. Dolgozott együtt Herbert Marcuse-sal és Theodor W. Adornoval is. 1980-ban halt meg szívinfarktusban.

 Az ellentétek vonzzák egymást. Sokszor hallottuk már ezt a mondást, és talán sokan hisznek is benne. Könnyen elő is fordulhat, hogy látszólag két teljesen különböző ember jól tud együttműködni egy párkapcsolatban. A hosszú távú kapcsolatok esetében a kutatók szerint az ellentétek vonzása nem igaz, sőt! 

 Napjainkban egyre több helyen találkozhatunk a Z generáció kifejezéssel, azonban sokszor csak rész-, esetleg téves információkat hallunk róluk. Kik is ők pontosan? Mi jellemzi őket? Mik a főbb jellegzetességeik, problémáik?

 Előző cikkünkben azokat az evolúciós pszichológiai hatásokat tekintettük át, amelyek a párválasztás hátterében felfedezhetőek. Azzal zártuk a gondolatmenetet, hogy a kutatások szerint mindkét nem az ellentétes nemű szülőjéhez külsőleg hasonló párt választ. Ez persze nemcsak a külső tulajdonságokra igaz, hanem a belsőkre is. Az utóbbiakról lesz szó a következőkben.

 A házasság intézménye egyre inkább meginogni látszik. Válási ügyekben évente körülbelül 30.000 gyermek érintett Magyarországon, írja Soósné, Nagy és Szilák.

 Nem tudjuk, mit akarunk, és hogyan válasszunk. A tájékozódáshoz, döntéseink meghozásához a környezetet használjuk, hogy kitaláljuk, mit is akarunk. Ennek érdekében pedig engedjük, hogy a környezetünk befolyásolja a gondolkodásunkat, és végül azt is, hogy mit választunk.

 Az angol nyelvben van egy kifejezés, amire Magyarországon még nincs egy kényelmes két szavas szóösszetétel. Ez a „fat-shaming”, amit magyarra egyelőre csak a fogalom körülírásával lehet lefordítani: olyan viselkedésforma, amelytől a túlsúlyos emberek rosszul érzik magukat, megszégyenülnek.

 A jungi pszichológiát leginkább Freud pszichoanalízisével összehasonlítva szoktuk ismerni, ha ismerjük egyáltalán. Jung spirituális gondolkodású ember volt, aki pszichológiai munkásságában teret engedett az objektív tudományosság mellett a misztikum felé hajló gondolkodásnak. Doktori disszertációját okkult jelenségek pszichológiájából szerezte, és sokat olvasott a kínai Ji Kingből vagy az ókori egyiptomiak Halotti Könyvéből. A mítoszok ismerete és magyarázatrendszere az emberi lélek mélyebb megértése felé sodorta. Freuddal ellentétben a fejlődést nem kizárólag pszichoszexuális folyamatnak, a libidót pedig kizárólagosan szexuális energiának írta le. 

 A gyász érzése nemcsak halálesethez köthető, hanem egy fájdalmas szakításhoz is. Ilyenkor is egy szeretett személy elvesztése áll a középpontban, még akkor is, ha mi voltunk a kezdeményező felek, és úgy gondoljuk, hogy a kapcsolatot már nem lehetett volna megmenteni, és tulajdonképpen ez az egyik legjobb dolog, ami történhetett. Még ebben az esetben is megsiratjuk kapcsolatunk végét, az állomások is hasonlóak, mintha egy halott személyt gyászolnánk.

 Mennyi beleszólásunk van életünk alakulásába, és mennyiben tehetnek az körülményeink az élethelyzetükről? Mennyiben múlik a siker a véletlenen? És hogyan függ össze mindez azzal, mennyire érezzük boldognak magunkat? 

 Ha sokat kapcsoljuk be a tévét, akkor van egy olyan idősáv, amikor akárhova kapcsolunk, mindenhol megrendezett valóságshow-kat látunk, és szinte lehetetlen elkerülni őket. Ezek mindig egyes foglalkozások, társadalmi osztályok életéből mutatnak jeleneteket. Természetesen azért, hogy legyen benne dráma vagy valamilyen bonyodalom, így a valóság mellett profi írógárda is beleszól néhány történés erejéig. Sikerük hátterében valószínűleg az áll, hogy az emberek szeretnek belelesni mások életébe, és itt családok, közösségek vagy például, egy szakma mindennapjait mutatják be szórakoztató formában.

 Az Esztergomi Szent Jakab Alapítvány Fényközpontja induláskor alacsony küszöbű ellátó szolgálatként működött, felvilágosítással, tanácsadással, utógondozással, prevenciós feladatok koordinálásával foglalkozott. Mindezen tevékenységek célja a droghasználat-megelőzés volt. A szakmai előrelépést, fejlődést bizonyítja az is, hogy egy idő után kortárs-segítőket is bevontak és képeztek a munkára, ennek előfeltétele azonban a lehetőség és az anyagi háttér biztosítása volt. Így jutottak el az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Országos Bűnmegelőzési Bizottságának pályázatáig, mely mindezt megadta. A 2006-os Európai Bűnmegelőzési Díjra Magyarország ezt a programot jelölte meg és indította a versenyen.

 Ha konfliktusba kerülünk bárkivel, legyen az régi barát, családtag, munkatárs vagy egy idegen a buszról, akit valószínűleg soha többet nem látunk, ugyanúgy vitatkozunk. Ilyenkor nem igazán teszünk különbséget, és nem is nagyon tudunk közöttük: körülbelül ugyanazokat a technikákat használjuk, amik általában nem a vita megoldása felé tartanak, hanem fennáll a veszély, hogy a velünk konfliktusba kerülő személy az esetleges következő találkozáskor sötét pillantással mérjen végig minket, és a sértődés összes jegyét mutassa. Ez természetesen működhet úgy is, hogy mi bántódunk meg, vagy akár mindketten is megsértődhetünk egy életre. 

 Jó lenne, ha minden változót ki lehetne szűrni, és laboratóriumi körülmények között lehetne vizsgálni egy módszer hatékonyságát. Van egy pont azonban, amikor viszont már annyi a sikertörténet, és annyi felől ajánlanak egy módszert, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni.  Aztán az ember szkeptikusan, vagy lelkesen elmegy, és megtanulja a módszert, majd saját magán is megtapasztalja annak eredményességét.

 A cikk első részében magáról a programról olvashattunk általános bemutatást, módszertani ismereteket, tapasztalatokat. A 2. és 3. rész a projekt eszközeiről, a 4 kisfilmről szóló leírást és az egyes epizódokhoz tartozó feldolgozási javaslatokat tartalmazza. Ez az írás az első két filmet dolgozza fel bővebben.

 A cikksorozat befejező részében a „Ne tedd!” elnevezésű bűnmegelőzési program négy kisfilmjéből a 3. és 4. epizód részletes bemutatása olvasható.