=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Testvérkapcsolatok I. rész - A „testvérség” evolúciós perspektívája
SZEKERES VERONIKA
SZEKERES VERONIKA
- 2017. 03. 08. 15:06

tesók.jpg

 A testvérkapcsolatok kiemelt fontosságúak az emberek életében, hiszen a legtartósabb emberi kapcsolatok, egyedülállóak és tartósak, hosszúságuk meghaladja a szülőkkel, barátokkal, szerelmes párokkal, gyerekekkel és bármilyen rokonnal való egyéb kapcsolatot. Különböző lehetőségekkel és költségekkel, nyereségekkel és személyiségformáló adalékokkal rendelkeznek (nevelés minősége, eltérő befektetés a szülők részéről, egyéni különbségek, testvértípusok eltérései…), számos mitológiai (Dardanus) és bibliai történet (Káin és Ábel) szól a testvérviszályokról és testvérgyilkosságokról. Ez a téma végigvonul a történelmen, a mindennapokon és az egész emberi evolúció történetén.

 Közismert az is, hogy a potenciális pár/szerelmi partner és/vagy barát testvérkapcsolatának felfedezése egyfajta többletinformáció az illetőről. Hiszen ki ne kérdezgette volna az ismerkedés elején a másik személyt, hogy milyen családból jön, édesanyjával, édesapjával, testvérrel kapcsolatban mi a helyzet, hány van, milyen vele a viszonya stb.? Ezek a jellemzők, pl. a születési sorrend vagy testvérek nemi eloszlása az adott ember megismeréséhez, a vele kapcsolatos elvárásokhoz szolgál plusz információkkal.

Fontos továbbá azoknak a pszichológiai mechanizmusoknak az ereje, amik a testvérkapcsolat kontextusában jelennek meg, pl. a szülők azon próbálkozásai, hogy elősegítsék a testvérek közti szoros kapcsolatot, főleg akkor jellemző ez, mikor kistestvér érkezik a családban. Különböző manipulatív stratégiákat alkalmaznak, melyekkel felkészítik a nagyobb testvért a fiatalabb érkezésére, ilyenek pl. a segítőkészség, az, hogy ne legyen féltékeny az újszülöttel kapcsolatos nagyobb szülői befektetésekre, ne érezze magát kirekesztve, hiszen az természetes, hogy egy ideig nem ő lesz a középpontban.

Aztán persze ez az elsőség, az „egyedül én vagyok, csak velem kell foglalkozni” - helyzet már nem tér vissza a későbbiekben sem, maximum a szülők kompetenciáján múlik, hogy egyenlően tudják elosztani a figyelmet, gondoskodást a két/több testvér között, hogy egyik sem érezze magát elhanyagolva vagy mellőzve. Ezek a stratégiák a szülői erőforrások eltérésének ellensúlyozására szolgál, amiket az egyes testvérekbe be tudnak fektetni, mivel az anyának és az apának nem egyenlő a befektetési rátája a gyermekvállalásba. Erről az eltérésről lesz még szó a későbbiekben.

Ezt a fajta pszichológiát evolúciós elméletekkel lehet leleplezni: a befektetett fitness elméletével, a szülői befektetés elméletével és a szülő-utód konfliktus elméletével. Az első megközelítés Hamilton nevéhez fűződik, aki azt fejtegeti, hogy az evolúció folyamatában a természetes szelekció nemcsak azokat a tulajdonságokat részesíti előnyben, amelyek elősegítették az egyéni túlélést vagy a szaporodási sikert (ezért ezek fennmaradhattak), hanem azokat is, melyek bizonyos jellemzőikkel fokozták az esélyét annak, hogy más családtagok is - akik osztoznak a génállományban (testvérek) - elérhetik a reproduktív kort, és nemzhetnek utódot. Tehát a testvérkapcsolat meghatározó szerepe ennek a szelekciós sikerességnek tulajdonítható a brit viselkedés-biológus szerint.

A második elmélet Trivers sajátja. A szülői befektetés elmélete ahhoz ad támpontot, hogy mélyebben megértsük azt, hogy a szülői befektetés korlátozott és felosztható. Darwin, az evolúció legismertebb alakjának elmélete szerint a szexuális szelekció mögötti hajtóerő a biológiai nem. Trivers szerint azonban nem a biológiai nem, hanem a nemi különbségek azok, amik meghatározzák a minimális kötelező szülői befektetést. De mi is az a szülői befektetés? Minden olyan befektetés, mely ahhoz járul hozzá, hogy az utód túlélő- és szaporodóképes legyen annak a költségével, hogy a szülő a későbbi utódaiba be tudjon fektetni. Tehát a gyermek (leendő) testvéreitől vonja el ezeket a befektetéseket. 

A nemi különbség pedig abban jelenik meg, hogy az anya sokkal többet fektet bele a gyermekbe, mivel az utód megszületésének folyamatában is nagyobb részt vállal (megtermékenyül, kihordja, megszüli a magzatot, babát, majd a nevelésében is nagyobb mértékű szerepet vállal), míg az apa részéről az utódvállalás – az evolúció szerint, az állatoknál, de azért van benne igazság – a megtermékenyítésnél lezárul. Szerencsére a humán lényeknél az apa szerepe továbbra is fontos a gyermekvállalásnál.

A harmadik elmélet szintén Trivers nevéhez fűződik.  Ez a szülő – utód konfliktus elmélete, mely szerint az utód és a szülő kb. 50 % - ban egyezik genetikailag egymással, míg az utód önmagához 100 % - osan kapcsolódik. S mivel szelekciós nyomás nehezedik a szülői juttatások szempontjából (egyrészt, hogy mennyit adjon a szülő a gyermekének, másrészt, hogy melyik gyermekének adjon – de ez már a születési sorrend témaköre, amiről egy másik cikkemben lesz szó), ez a szülő – utód konfliktus magja: az utód több erőforrást akar, mint amennyit a szülő szeretne adni neki.

A testvérkapcsolatok eltérnek attól függően, hogy milyen típusú testvérről van szó: édestestvér, féltestvér, mostohatestvér, örökbefogadott testvér, fogadott testvér vagy sógor/sógornő (sibling-in-law, a házastárs testvére). Ez lehet minőségbeli, kapcsolati intenzitásbeli különbség, a rivalizálás, versengés mértékének eltérése stb. A testvérkapcsolatokról szóló szakirodalom azonban hiányos ezzel a témával kapcsolatban, nem fektetnek nagy hangsúlyt ezekre az eltérő típusokra és az eltérésekből fakadó különbségekre.

Láthatjuk tehát, hogy a testvérek szerepe döntő fontosságú az egyén életében. Kívülállók és egyedüli gyermekként felnövők számára sokszor érthetetlen, szinte mitikus köteléket jelent ez, melynek szorossága elismerésre méltó. Ez a kapocs szinte csak azok számára felfogható, akik ebben élnek.


1az evolúció egyik fő fogalma, kiválasztási folyamat, melynek során az egyes egyedek, tulajdonságok, jellegzetességek fennmaradnak, mert „jól funkcionálnak”, míg a többi kiszelektálódik, eltűnik, háttérben marad, mert nem állta meg a helyét

Forrás:
Michalski, R. L. – Euler, H. A. (é. n.): Evolutionary Perspectives on Sibling Relationships. In: Salmon, C. A. – Shackelford, T. K. (edited by, 2008): Family Relationships. An Evolutionary Perspective. (p. 185–205.) Oxford: Oxford University Press

 

A blogbejegyzést SZEKERES VERONIKA pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK