=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Szenvedély vagy szenvedés?
KONCZ-KANYÓ GABRIELLA
KONCZ-KANYÓ GABRIELLA
- 2017. 03. 08. 15:09

szék.jpg

 Az elmúlt hetekben gondolom sokan nyomon követték a „Magyarok a világ nyolcezresein” expedíció sikereit és kudarcait. Sajnos az utóbbiból volt több, ugyanakkor el kell ismerni, ez emberfeletti teljesítmény. Ha jobban belegondolunk, akkor minden extrém sport emberfeletti erőt (testi, lelki) kíván, felmerül tehát a kérdés: miért csinálják?

 George Malloryt, egy korai 20. századi hegymászót megkérdezték egyszer, hogy miért is mászik hegyeket? A híres válasz így hangzott: „mert ott vannak”. Ugyanígy megkérdezhetnénk a most hazatért Erőss Zsoltot és az expedíció tagjait is, hogy miért? Talán a válasz nem teljesen helytálló, de mégis rávilágít egy fontos tényre: sokszor maguk a mászók sem tudják, hogy miért is csinálják ezt pontosan.

George Loewenstein (aki közgazdász és pszichológus) a hegymászás kihívásait a hasznosság elméletének tükrében vizsgálta. Ez egy sztenderd közgazdaságtani elmélet, miszerint az emberek azért csinálnak egy-egy dolgot, mert örömöt/kielégülést/élvezetet lelnek benne. Ez így elég egyszerűen hangzik, viszont nyilván nem feltétlenül így van.

Fontos leszögezni, hogy a hegymászás nem egyenlő az „egyszerű hátizsákos túrázással”. Gondolhatnánk, hogy a fantasztikus látványért, friss levegőért, hamisítatlan, érintetlen helyek látványáért már megéri megmászni egy 6-7000-res, vagy akár egy 8000-res csúcsot is. A valóság azonban ennél sokkal sötétebb.
Loewenstein meglepő eredményei azt mutatják, hogy a mászók alapvetően nem élvezik a hegymászást, sőt, néha elegük van, utálják. 
Az előkészületek általában hosszúra nyúlnak és monotonná válhatnak. Nem mellesleg szponzorokat kell gyűjteni, ez a mostani gazdasági helyzetben még egy hírnevet szerzett expedíció esetében sem lehet könnyű. Aztán a hegyre érve el kell kezdeni az akklimatizációt, tűrni kell az időjárás változékonyságát, a kiszolgáltatottságot és sokszor az unalmat. Több interjú és napló alapos tanulmányozása után a kutató azt a következtetést vonta le, hogy a hegymászók többnyire boldogtalanok. Ez talán meglepő, de gondoljunk arra, hogy mennyi mindent áldoznak fel, elveszít(het)ik társaikat és kockára teszik a saját életüket is.

A kutató eredményei megcáfolják azokat az elméleteket, miszerint a csúcsra való feljutás sikere kárpótol minden elszenvedett frusztrációért, ill. hogy utólag visszatekintve már nem is tűnik olyan kellemetlennek az egész expedíció - az eredményei szerint nagyon is jól emlékeznek, hogy pontosan milyen volt a mászás.

A legérdekesebb azonban az, hogy mindez nem csak a hegymászókra igaz, hanem az összes olyan emberre, aki extrém sportot űz, sőt, azokra is, akikre igaz a 'workaholic' kifejezés. Ők nagyon sok időt és energiát ölnek olyan dolgokba, amelyeket nem feltétlenül nevezhetünk élvezetet nyújtónak.

Nyilván közgazdasági elméletek szempontjából ezek az emberek olyan dolgokat csinálnak, amelyeknek „nincs értelme”. De ha a tények mögé nézünk, akkor az emberi motiváció egy nagyon érdekes oldala tárulhat elénk. Ez azt mutatja, hogy sokszor nem csak élvezetet keresünk, hanem a boldogság és kielégülés sokkal kifinomultabb formáját, legyen az egy 8000-res csúcs meghódítása, vagy a maratoni táv teljesítése. Hiába minden racionális érv, ez számukra nem szenvedés, hanem szenvedély, amit minden tisztelet megillet.

Források:
Ben Y. Hayden, PhD.: Happiness is about more than just pleasure, in. Psychology Today (2012)

 

A blogbejegyzést KONCZ-KANYÓ GABRIELLA pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK