=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

A tanári kar fontos tagja: Pygmalion
CZECZ FRUZSINA
CZECZ FRUZSINA
- 2017. 03. 08. 15:10

Pígmalion.jpg

 A pozitív gondolatok és a pozitív hozzáállás szerepét már számos kutatásból, gyógyulásról szóló beszámolóból vagy karrierrel kapcsolatos sikertörténetből megismerhettük. Most azonban nem csodával határos eseményekről, vagy agyunk „beprogramozásáról” lesz szó, hanem olyan jelenségről, ami szerencsés esetben minden iskolában megtörténik: az önmagát beteljesítő jóslatról. 

 Az alapok még az ókori mitológiában keresendők. Kypros királya, Pygmalion hosszú időn keresztül nőtlenül élt, nagyon vágyott már egy társra. Egyszer egy gyönyörű női alakot faragott ki elefántcsontból, önmaga számára is meglepő volt a szobor szépsége. Az alkotó egyenesen beleszeretett a művébe, és nem tudott belenyugodni, hogy a szobor nem él. Hiába csókolgatta, simogatta, hiába halmozta el ajándékokkal, öltöztette díszes ruhákba, az elefántcsont alkotás nem mozdult meg és nem válaszolt. Nem vágyott másra, mint arra, hogy a szobor életre keljen, és feleségül vehesse őt. Aphrodité segítségével az álom valóra vált, sőt, egy év múlva a párnak már gyermeke is született. 

Joggal merül fel a kérdés, hogy miként kapcsolódik az iskola és a mítoszok világa? Hogy kerül Pygmalion a XXI. századi magyar osztálytermekbe?   „Nem Pygmalion-e a tanár, aki saját elvárásainak képére igyekszik formálni tanulóit? És ha sikeres a nevelés, nem a szobor kel-e életre a szobrász ízlése szerint?” – fontolgatja Cserné Adermann Gizella egyik könyvében. 

 A szociálpszichológiai kutatások során több alkalommal bizonyították, hogy azok a diákok, akiket (vaktában) „okosnak” címkéztek, csakugyan okosabban gondolkodtak azután, míg azok, akiket „bolondnak” tituláltak, elkezdtek bolondosan viselkedni. Egy másik példában a jó matematikusként kezelt gyerekek osztályzatai számottevően javultak matematikából a többi diákhoz képest. Az egyik legismertebb vizsgálat az 1960-as évek végéről származik, Rosenthal és Jacobson nevéhez fűződik. 

A kutatásban a tanév elején három tanárt behívattak az igazgatóhoz, aki elmondta kollégáinak, hogy kiváló tanítási módszereik alapján kiválasztották őket, mint az intézmény legjobb tanárai. Jutalmul mindegyikük válogatott képességű tanulókkal dolgozhat. Az előttük álló tanévben 20-30%-os javulást várnak a gyerekektől. A tanárok boldogok voltak, hiszen egy álmuk vált valóra azzal, hogy csupa tehetséges diákot taníthattak. Lelkesen, új erővel és lendülettel tértek vissza dolgozni. 

Az év során követték az osztályok teljesítményét, és folyamatosan figyelték a tanárok órai módszereit. Látható volt, hogy nagyobb lelkesedéssel végzik munkájukat. Türelmesebbek voltak azokkal a diákokkal, akik kicsit lassabban dolgozták fel a tananyagot. Több időt fordítottak arra, hogy az órákon kívül is segítsenek tanítványaiknak. Ha a gyerekek valamit nehezebben értettek meg, a tanárok úgy gondolták, nem a tanulókban keresendő a hiba, hanem a magyarázatban. Az év végén a három osztály nem csupán az intézmény legjobbja lett, hanem egész San Francisco-öböl környéki iskolák között is kiemelkedett. Ahogy várták, 20-30 százalékkal javultak az eredmények.

A tanárok kiválóan végezték a feladatukat, a diákok gőzerővel tanultak. Az egyik tanuló IQ-ja 90-ről 115-re emelkedett, ami 25 pontos javulást jelent. Mindennek kulcsa az volt, hogy a tanár pozitív várakozásokat táplált a diákjai iránt. Amikor az adatok ismertté váltak, az igazgató ismét behívatta kollégáit. Gratulált nekik a csodálatos évhez, a tanárok pedig hálásan megköszönték az igazgatónak, hogy lehetőséget adott nekik ilyen kiváló képességű gyerekek oktatására. Azt nyilatkozták, hogy könnyű dolguk volt, mert okos diákokkal dolgozhattak, és még sosem élvezték ennyire a tanítást.  Az igazgató ezután elmondta, hogy mindez csupán egy kísérlet része volt. A tanulók egyáltalán nem voltak kivételes képességűek, véletlenszerűen választották ki őket. 

A tanárok természetesen meg voltak lepve. Hogyan lehettek olyan jók a diákok, hogy elérték a megjósolt javulást? Aztán rájöttek, hogy az ok abban keresendő, hogy tanárként kiváló munkát végeztek. Az igazgató bevallotta, hogy őket is találomra választották ki. Az év elején egy kalapból húzták ki a három tanár nevét. A diákok tehát nem ismerték a velük kapcsolatos várakozásokat, de mégis teljesítették azokat. A tanáraik úgy kezelték őket, mint akiknek kimagasló intelligenciájuk van és átlagon felül képesek teljesíteni. Azt várták tőlük, hogy (vélt) képességeikhez mérten produkáljanak, s ez meg is történt. 

Lecsupaszítva a tényeket, a vizsgálat manipuláción, hamis információkon és sorsoláson alapult. De ha ezzel pozitív, motiváló légkör alakult ki, kimagasló teljesítményt és hosszú távra kiható sikerélményeket szerezhetett mindenki, akkor mennyiben kifogásolható a „kegyes hazugság”? 


Felhasznált források: 

Cserné Adermann G. (2006). Önbeteljesítő jóslatok az iskolában és a családban. 
Pécs: Edenscript
Ovidius: Metamorphoses. Fordította: Devecseri Gábor 
Pratkanis, A. & Aronson, E. (1992).  A rábeszélőgép. Budapest: Ab ovo. 
Tracy, B (1999). Maximális teljesítmény. Budapest: Bagolyvár

 

A blogbejegyzést CZECZ FRUZSINA pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK