=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Jane Elliott hirhedt kék szem/barna szem kísérlete
RUSZKAI SZILVIA
RUSZKAI SZILVIA
- 2017. 03. 08. 15:43

akék.jpg

 Jane Elliott (1933-) egy amerikai tanítónő, aki elkötelezetten harcol a rasszizmus ellen. Úgy vélte, már kisgyerek korban el kell kezdeni az oktatás, hogy a gyerekek érzékenyekké váljanak az előítéletességre és megtanulják elfogadni egymást. 

 1968-ban egy kísérletet végzett akkori osztályán. Egyik nap bement az órára és azzal a „tudományos” felvetéssel állt elő, hogy a kék szeműek felsőbbrendűek, úgy mint például George Washington, a barna szeműek pedig agresszívabbak és butábbak. A gyerek viselkedése rögtön megváltozott, a kék szeműek elutasítóak lettek barna szemű társaikkal szemben. Az ellentétet tovább fokozta, hogy a barna szeműeknek megkülönböztető gallért kellett viselniük, és nem játszhattak az udvaron kék szemű társaikkal. 


Amint kialakult a hierarchia a felsőbb- és alsóbbrendűnek titulált gyerekek között, a tanítónő megfordította ezt: azt mondta, rosszul tudta, és valójában éppen fordítva van, a kék szeműek az alsóbbrendűek és a barna szeműek a felsőbbrendűek. A barna szemű gyerekek kapva kaptak az alkalmon, hogy bosszút álljanak kék szemű társaikon a kirekesztettségükért. A tanítónő utólag beszámolt arról, hogy még a legokosabb és az osztálytársaikkal leginkább együttműködő diákok is milyen kegyetlenné váltak társaikkal szemben és elutasítóakká váltak addigi barátaikkal. Természetesen, a nap végén a tanítónő felfedte a gyerekek előtt, hogy mindez nem igaz és csupán csak egy kísérletben vettek részt.
 
Bár eredetileg csak arra szánta a kísérletet, hogy megmutassa a gyerekeknek, milyen rossz dolog az előítéletesség és hogy nem szabad senkit sem kirekeszteni, ennél sokkal többet ért el. Olyan szociálpszichológiai jelenségre hívta fel a figyelmet, mely később sok más szociálpszichológust, többek közt Elliot Aronsont is megihlette. Azonban sokan támadták és mind a mai napig támadják Elliott-ot, hogy felelőtlenség volt a részéről a gyerekeket ilyen traumának kitenni, hiszen előre nem látható következményei is lehettek volna a kísérletnek, sőt akár az is előfordulhatott volna, hogy valakinél épp az ellenkező hatást váltja ki, azaz éppen az átéltek hatására vált volna előítéletessé. 

A kísérlet után 15 évvel osztálytalálkozót szerveztek, ahol a tanítónő átbeszélte az esetet az akkor már felnőtté vált diákjaival, s úgy tűnik, a negatív hatás szerencsére elmaradt. Az egyik férfi, aki kiskorában az egyik legkegyetlenebb résztvevője volt a kísérletnek, úgy számolt be erről, hogy már nagyon szégyenli akkori magatartását és nem is érti, hogy válhatott ilyen elutasítóvá a barátaival szemben. Elliott kritikusait azonban ez sem győzte meg, azzal érvelnek, hogy felnőtt emberek lévén, ők már könnyedén elfedhetik valódi érzéseiket az esettel kapcsolatban, ahogyan az előítéletességgel kapcsolatos attitűdjeiket is elrejthetik, így nem mérhető fel valójában, hogy lett-e negatív következménye a kísérletnek a gyerekek személyiségfejlődésére nézve.
 
Magáról a kísérletről és Jane Elliott munkásságáról bővebben

A blogbejegyzést RUSZKAI SZILVIA pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!


Hozzászólások:

Még nem érkezett hozzászólás a bejegyzéshez


Szólj hozzá:

KÉRDEZZEN TŐLÜNK