=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Pedagógiai módszerek
RUSZKAI SZILVIA
RUSZKAI SZILVIA
- 2017. 03. 08. 15:56

ped.jpg

 A Kurt Lewin szociálpszichológus és munkatársai által kidolgozott kísérletet óvódás gyerekek csoportjain végezték, melyek különböző nevelői légkört és pedagógiai módszereket mutatnak be. Bár a kísérlet elején a három csoport teljesen azonos volt, a kísérlet végére nagyon éles különbségek születtek az eltérő nevelői magatartásnak köszönhetően

 Az első csoportban az óvónő kedves és segítőkész volt a gyerekkel. Ők ezt úgy értékelték, hogy az óvónéni szereti őket, ezért ők is szeretettel fordultak felé. Az óvónő (Kati néni) egyszerre volt fegyelmező és barátságos oktató: megszabta ugyan, hogy most az a feladatuk, hogy az agyagból figurákat kell csinálni, de azt a fantáziájukra bízta, mit formálnak meg belőle, majd pedig segített is megvalósítani a gyerekeknek az elképzeléseiket. Ezáltal szabadjára engedhették a kreativitásukat, egymást inspirálták az alkotói munkára. Kellemes, barátságos légkör alakult ki. Úgy gondolom, ez annak köszönhető, hogy a Kati néni kettős szerepet töltött be: egyfelől egyértelműen az ő kezében volt a gyeplő és irányította a gyerekeket, ám segítőkész magatartása ezt elfedte a gyerekek elől és nem érezték kényszernek a feladatot. 


Úgy engedelmeskedtek és csinálták a feladatukat, hogy közben jól érezték magukat és megszerették az óvónénit. Úgy vélem, ez a legideálisabb nevelési módszer. A gyerekek akkor tudnak a legjobban engedelmeskedni és jól viselkedni, ha ezt nem tudatosan csinálják, ha nem érzik azt, hogy ezt várják el tőlük. Az szintén nagyon fontos, hogy az óvónő (vagy bármilyen pedagógus vagy szülő), dicsérje meg a gyerekeket, ha szépen csinálják a dolgukat, ez még inkább megerősíti bennünk a feljebb leírtakat.
 
A második csoportban a vak fegyelem volt a pedagógiai módszer. Itt a gyerekeknek szigorú feladat volt kiadva: piros tojásokat kellett formázniuk az agyagból. Ettől azonban nem lehetett eltérni, s mindeközben nem beszélgethettek, nem foglalkozhattak mással. Természetesen, a gyerekek szerettek volna mást is csinálni az agyagból és ez konfliktust szült a gyerekek és az óvónő közt. Úgy gondolom, ez nagyon káros volt, ugyanis elnyomta a gyerekek kreativitását, és nem is tudták élvezni a kézműves-foglalkozást. Itt Kati néni a dicséret helyett folyamatosan kritizálta az elkészült munkákat, ami újabb konfliktushoz vezetett: a gyerekek többsége szerint undok volt velük, ezért nem is szeretik őt.

Azonban, Kati néninek ez a fajta viselkedése azt is eredményezte, hogy távollétében egymást kezdték el kritizálni a gyerekek. Ez nem az ő hibájuk jelen esetben, hiszen ezt a mintát látták, úgy érezték, akkor cselekszenek helyesen és azt várják tőlük, ha úgy viselkednek, mint Kati néni. Ez már az első csoportnál is megfigyelhető volt, hiszen ott a gyerekek egymásnak is segítettek az agyagozásban, amikor az óvónéni nem volt velük. Ez egyértelműen reprezentálja, hogy mennyire fontos a pedagógus viselkedése, hiszen a gyerekek ezt másolják le és alkalmazzák egymással szemben. Ez is azt támasztja alá, hogy ez első pedagógiai módszer volt a helyes.
 
A harmadik csoportban a szabadosság elve volt az irányadó. Az óvónéni itt is behozta a gyerekeknek az agyagos kosarat, de semmi instrukciót nem adott hozzá, azt csinálhattak, amit csak akartak. A gyerekek azonban nem állatkákat vagy tojásokat formáztak belőle, hanem egymást és a falakat kezdték el dobálni velük. Ordibáltak, szaladgáltak. Saját bevallásuk szerint is rosszalkodtak. Kati néni bár meg sem próbált fegyelmezni, vagy rendet tenni köztük, úgy gondolom, ha megpróbálta volna, sem járt volna sikerrel, hiszen szemmel láthatóan semmi tekintélye nem volt a gyerekek előtt. 

Ezt nagyon jól mutatja az a jelenet, amikor az egyik kisfiú az ő hátán megkapaszkodva mászik fel az asztalra. Míg a második csoport gyerekeinek más vágyuk sem volt, minthogy az agyagból azt csinálhassanak, amit szeretnének, de nem tehették, addig ez itt hiába volt egy opcionális lehetőség, nem éltek vele, számukra ez már nem volt érdekes. Ez is azt mutatja, hogy a túlzott szabadság mennyire veszélyes. A gyerekeknek igen is szükségünk van egy bizonyos fokú fegyelemre, irányadásra. Ebben a csoportban valóságos káosz alakult ki ennek hiánya miatt. A gyerekek sem kreatívak, sem barátságosak nem voltak egymással. Ugyanakkor, Kati nénit ebben a csoportban is szeretik, hiszen senkit sem büntet meg.
 
A kísérlet tökéletesen összefoglalja mindhárom nevelési módszer előnyeit és hátrányait, ez alapján bátran kijelenthető, hogy az első csoportban alkalmazott módszer a helyes, mely önfegyelemre és belátásra alapul.

A kísérletről készült filmet itt lehet megtekinteni
 

A blogbejegyzést RUSZKAI SZILVIA pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!


Hozzászólások:

Még nem érkezett hozzászólás a bejegyzéshez


Szólj hozzá:

KÉRDEZZEN TŐLÜNK