=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Nappali álmodozás
SEREG MARGIT
SEREG MARGIT
- 2017. 03. 08. 15:59

álmod.jpg

 Korábbi, halogatásról szóló cikkemhez némileg kapcsolódó témát választottam. Korábban volt szó arról, hogy vannak emberek, akik mindenhonnan késnek, és vannak olyanok, akik feje fölött a határidők körül összecsapnak a hullámok. Akkor csak érintőlegesen, felsorolásszerűen említettem a következő témánkat, a nappali álmodozást. Ez is a halogatás egyik fajtája, ami mindegyikünk számára többé-kevésbé ismerős. 

 A hónapra esedékes témán gondolkoztam, történetesen a hetes buszon, kitaláltam a témát, elábrándozgattam róla félig nyitott szemmel, hogy én ezt majd milyen jól megírom, még talán el is képzeltem magam a számítógép előtt, kezemben egy csésze gőzölgő teával.  Az álmodozás olyan jól sikerült, hogy úgy éreztem, kész is vagyok vele, hiszen foglalkoztam vele, nem? Hát, igen. Foglalkoztam vele. Végigvettem a pontokat, kitaláltam, aztán mire hazaértem, sok más gondolat teljesen elfeledtette velem mind a fejben megalkotott vázlatomat, mind pedig magát a tényt, hogy nekem dolgom van. Hiszen egészen olyan volt, mintha már megcsináltam volna, csak éppen a dokumentum nem készült el.  Ez természetesen azzal járt, hogy mire rájöttem, hogy ezt csak gondolatban írtam meg, addigra bizony az emlékek is kissé megfakultak, és a határidő is közelgett.

 
A nappali álmodozásban előkerülhetnek feladatok, amikre időt kell szakítanunk, ábrándozásaink során azonban ezeket könnyedén, erőfeszítésmentesen oldhatjuk meg, míg a valóságban azért ez másképp fest. Természetesen elsietett lenne azt mondani, hogy a nappali álmodozás haszontalan vagy egyenesen káros. Úgy gondolom, hogy mindenki álmodozik (persze emberenként eltérő, hogy időnk hány százalékát töltjük ábrándozással). Ráadásul ezek a fantáziaképek igen sokfélék lehetnek: hiszen gondolkozhatunk egy másik állásról, egy jobb pozícióról, vagy elkezdhetünk foglalkozni életmódváltozást igénylő vágyakkal is (például, ha jó idő lesz, eljárunk futni), de elképzelhetjük azt is, hogy túllépve kezdeti aggodalmainkon párkapcsolatot kezdünk azzal, akit már régóta kiszemeltünk magunknak.   
 
Ezek az ábrándok segíthetnek változni, boldogabbá és elégedettebbé válni, ha végül merünk lépni, nemcsak az álmainkban, hanem a valóságban is. A nappali álmodozás akkor válik igazán aggasztóvá, ha nemcsak hogy a képzetek szintjén ragadunk, hanem egyre irreálisabbá válnak, és arra használjuk őket, hogy fenntartsuk pozitív énképünket, azt érezhessük, hogy: de hát mi tettünk valamit (tettünk, de nem a valóságban). Az irreális fantáziacélok önmagukban nem problémásak, de akkor különösen azzá válnak, ha ezek a fantáziaképek uralkodóvá válnak, ha kiszakadunk a nappali álmodozás kellemes képeiből, csalódással szembesülünk, hogy egyáltalán nem hasonlítunk a fantáziavilágbeli önmagunkra, és irreális tükörképünkhöz képest se nem vagyunk szépek, se nem vagyunk híresek, se nem vagyunk érdekesek.
 
Ha álmodozunk, fontos eszünkbe vésni, hogy ez önmagában nem káros, sőt néha kreatív vagy merész ötleteket is serkenthet. Találjuk meg, mit tehetünk a cél érdekében, és merjünk lépni. Ellenben, ha úgy érezzük, hogy némely fantáziaképünktől csalódottak és szomorúak leszünk, egyre mélyebben vonódunk nappali álmodozásunk stresszmentes, boldog világába, vagy hátráltat minket feladataink elvégzésében, akkor érdemes foglalkoznunk vele. Gondolkozzunk el rajta, hogy mennyire érdemes változnunk abba az irányba, amit a nappali álmodozásunk során hitetünk el magunkról, és mit tehetünk annak érdekében, hogy elfogadjuk önmagunkat, és ne tűzzünk ki valóságalapot nélkülöző vagy gyökeres változást igénylő célt, ráadásul rövid határidővel. 
 
 Első lépésben figyeljük meg, hogy milyen célt szolgál nappali álmodozásunk, védekezésnek használjuk, vagy ezzel menekülünk félelmeink elől, ezért inkább a kevésbé problémás, de kisebb eredménnyel kecsegtető megoldást választjuk? A fantáziavilágunk és a valóság között mekkora a szakadék? Álmodozásainkkal támasztott elvárásaink nem biztos, hogy átfedésben vannak a valósággal, ennek következtében az énképünk tovább torzulhat, és egyre nagyobb szorongást élhetünk meg, félhetünk attól, hogy belebukunk a saját magunk által tökéletesített kép elérésébe. Ismerjük meg álmodozásaink mozgatórugóját, találjuk meg, mennyire és miben reálisak vagy épp nem reálisak ezek a fantáziáink. Ha felismertük álomvilágunk tévedéseit, már léphetünk: megtalálhatjuk, hogyan tudjuk befejezni véget nem érő álmodozásunkat, hogy megvalósítsuk őket. Ne felejtsük el álmainkat: ábrándozzunk, legyenek céljaink, és merjünk lépni az irányukba. 

A blogbejegyzést SEREG MARGIT pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!


Hozzászólások:

Még nem érkezett hozzászólás a bejegyzéshez


Szólj hozzá:

KÉRDEZZEN TŐLÜNK