=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Gyermeknevelési tévhitek - amit érdemes tudni II.
SPAITS ANNAMÁRIA
SPAITS ANNAMÁRIA
- 2017. 03. 08. 16:01

aszöszi.jpg

 „Egyél még egy falatot! Na! Az anya kedvéért!”

 Induljunk a kályhától. Freud érdekszeretet elmélete szerint a csecsemő azért kötődik anyjához, mert az táplálja és kielégíti szükségleteit. Viszont Bowlby óta tudjuk, hogy a kötődés külön viselkedési rendszer, belső motivációval és nem redukálható másra, így az éhség biológiai ösztönére sem. Ugyanakkor a jó anyaság óhatatlanul összefonódik a 

táplálással. A jó anya az, aki jól táplál, és a jó gyerek az, aki jól eszik és hízik. 

Aztán gondoljunk arra is, hogy sokszor mondjuk: „enni jó” és mennyi mindenre mondjuk, hogy „De édes!”, sőt mi több újabban mondjuk azt is, Forgács Attila szavaival, hogy az ember orális lény. A szájjal cselekvés - rágni, enni, (beszélni) - érzelmi feladatokat tölthet be, Freud szerint például az étkezés szexuális töltetű aktivitás is. Valóban így van? Folytatva Forgács gondolataival, az éhségérzetet erősebben befolyásolhatják a tudattalan pszichikus erők, mint az élettani jelzések. A modern ember - „moho sapiens” - nem érzi, mikor éhes vagy mikor lakott jól. Evési szokásai függetlenek a testi szükségletektől, inkább a feszültségek, szorongások irányítják. 
 
Mégis hogyan alakulhat ez ki? 

Fraiberget idézve, voltak idők, mikor a csecsemőt a gyomrán keresztül nevelték. Valahogy azt gondolták, hogy már a születést követő első napon meg kell kezdeni a jellemformálást, mert a rendszeres táplálás képezi a szilárd jellem alapját, tehát a merev időközönként és pontosan előírt mennyiségű etetés a legjobb nevelés. Persze, a statisztikailag átlagos gyermek esetén talán, de létezik ilyen gyermek? Minden ember óragénnel, egyfajta belső órával születik, amit aztán a környezet állít be. 

No de a „gén jelzéseit” is érdemes figyelembe venni, úgy, hogy a baba saját - „hozott” ritmusát helyezzük előtérbe és nem az emberi hihetetlen alkalmazkodóképességre gyúrunk rá. Két - három hónap alatt a csecsemő rááll saját ritmusára, ha hagyjuk kibontakozni. Ezzel az etetés - evés körüli harcok száma is csökkenhet, ha igény szerint tesszük és annyi tejet adunk a gyermeknek, amennyi neki jól esik. Például, Carlos Gonzales spanyol gyermekorvos központi gondolata, hogy ne kényszerítsük a gyermeket evésre, hiszen a kicsi gyermeknek erős biológiai jelzései vannak, így ha éhes, enni fog. Itt nem lehet szó játszmáról. Felesleges arra kérni, hogy „még egy falatot anya kedvéért”.
 
Nem elég, hogy a szülő szerint keveset eszik, de még válogatós is? Myles Faith egy vizsgálatban azt találta, hogy a gének 72 százalékban magyarázzák az új ételekkel szembeni idegenkedést, míg a fennmaradó 28 százalékért környezeti tényezők tehetők felelőssé. Ennek tudatában a vonakodás új ételek megkóstolásától valami olyasmi is lehet, mint a gyermek temperamentuma vagy személyisége, ám mások szerint ez csak 2 és 6 éves kor között jellemző, felnőttkorban pedig csökken a mértéke. Viszont gyerekkorban, ha a szülők megmutatják, hogy az elutasított étel ehető és finom, akkor sikerülhet a gyermeket megnyerni, de semmiképp ne erőltessük. A vonakodás evolúciós keretben a túlélést szolgálja, hisz ősi környezetben megvédené a gyermeket az ehetetlen, mérgező dolgoktól.  
 
A biológiai szükséglet, az éhség és jóllakottságérzés elválhat az evéstől abban az esetben is, amikor sír a Babánk és csak arra tudunk gondolni, hogy éhes vagy vigaszképpen mindig tápláljuk. Ezzel a komfort „szoptatás” tényét semmiképp nem szeretném csorbítani, viszont az etetési vigasszal a problémakezelés alapvető módjává válhat az evés, az elhízás lehetőségét is beemelve a „pakliba”.
 
Mégse menjünk annyira messze attól a kályhától, Winnicottol. Nem tökéletesnek, hanem „elég jó” anyának kell lennünk, és ez a legtöbb nő ösztöneiben benne van, csak bíznunk kell bennük. Higgyük el, ha éhes a gyerekünk enni fog. Csecsemőkorban a kereslet - kínálat elve alapján működő tejtermelés biztosítja az elegendő táplálékot, később pedig ne várjuk el a kicsiktől, hogy felnőtt módjára étkezzenek. 
 
 
Felhasznált és ajánlott irodalom:
Decsi T. (2011). Az íz-preferancia kialakításának lehetőségei korai gyermekkorban. Gyermekgyógyászat: gyermek- és ifjúsági egészségügyi szaklap, 62. 5. 253-256.
Forgács A. (2004). Előszó. In: Az evés lélektana. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Forgács A. (2004). Szeretet evés. In: Az evés lélektana. Budapest: Akadémiai Kiadó.
Forgács A. (2011). Globesity - avagy a tömeges gömbölyödés. Mindennapi Pszichológia, III. 6. 46-47.
Fraiberg, S. H. (1990). A táplálás elmélete és gyakorlata. In: Varázsos évek. Hogyan értsük meg és miként kezeljük a korai gyermekkor problémáit? Budapest: Park Könyvkiadó.
Gonzales, C. (2012). Nem eszik a gyermekem. Összefoglaló: Babcsányi Judit. Elérhető
Purebl Gy. (2011). Bennünk ketyegő órák. Mindennapi Pszichológia, III. évf. 4. 7-11.
Simonfalvi I. (2012). Válogatós a gyerek? Az okot keresse a génekben! Medicalonline. Elérhető 
Várady E. (2012). Kizárólagos szoptatás meddig, kiegészítő táplálás mikortól. Nemzetközi és nemzeti ajánlások. Védőnő, XXII. évf. 4. 15-17.
Winnicott, D. W. (2000). Kisgyermek, család, külvilág. Budapest: Animula.

A blogbejegyzést SPAITS ANNAMÁRIA pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!



Szólj hozzá:

KÉRDEZZEN TŐLÜNK