=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Az éhező szentektől a modernkori önsanyargatásig - az evészavarok háttere II. rész
CZECZ FRUZSINA
CZECZ FRUZSINA
- 2017. 03. 08. 13:48

timthumb (7).jpg

 SÚLYos kérdés: miért alakul ki az evészavar és milyen kezelési lehetőségek vannak


 Ahány elmélet, annyi válasz adódik a fenti kérdésre. Tekintsük át a legfontosabb tényeket! Akadnak, akik egyszerűen csak biológiai oldalról közelítenek. Szerintük az étvágy, éhség és telítettség szabályozásának problémájából adódik az evészavarok megjelenése. 

 

 izonyos elméletek a család szerepét hangsúlyozzák. Ebben a rendszerszeméletben az evés megtagadása gyakran a családon belüli dac megnyilvánulása lehet. Egy argentínai születésű pszichológus, Minuchin összegyűjtötte az olyan családok jellemzőit, ahol valamilyen pszichoszomatikus betegség (ide tartozik az evészavar is) van jelen.


A következőket találta: 
 

  • összemosottság 
  • túlvédés
  • rigiditás (merev, hideg, szigorú otthoni légkör)
  • a konfliktusmegoldás hiánya
  • a gyermek bevonása a szülői konfliktusba
 
Magyar szerzők (Dúll Andrea, Sallay Viola, Túry Ferenc) rendkívül érdekes jelenségre lettek  figyelmesek környezetpszichológiai terepmunkájuk során. Családlátogatásokat tettek evészavaros fiataloknál, és figyelemre méltó motívumokat, szimbolikus jeleneteket találtak. 
A családi otthonban az alábbi módokon képeződött le a betegség:
 
  • szándékosan kivett, vagy eleve hiányzó ajtók jellemezték a lakást
  • nyitott hálószobaajtó, mely a szülői intimitás hiányát és egyben azt is jelenti, hogy folyton kontroll alatt tudják tartani a gyermeket 
  • mindenki egy légtérben él
  • az apa hiánya:  nagyon keveset van otthon, vagy ha otthon is van, elvonul a műhelyébe, garázsba, dolgozószobájába
  • a tér teljesen aránytalan felosztása testvérek között: testsúlynak és a szülői törődésnek, szeretetnek megfelelő arányú osztozkodás mindenben (pl. az anorexiás lány a szoba ¼-ét használhatta)
  • félkész házban laknak hosszú ideje
 
Folytatva az okokat kereső elméletek sorát, nem szabad elfeledkeznünk az úgynevezett szociokulturális elképzelésről. Ez az elmélet a testideálok, a karcsúság-ideál szerepét emeli ki. Óriási veszélyeket rejtenek a reklámok, a divatbemutatók, a szépségkirálynők által hirdetett termékek. Kimutatták, hogy a modellek testsúlya átlagban 20 – 25% -kal kevesebb, mint az ideális testsúly. Amerikában a 10 éves lányok 80%-a fogyókúrázik annak érdekében, hogy elérje a példaképnek tekintett modellek soványságát. A kislányok körében népszerű játék, Barbie baba is ugyanezt a téves képet erősíti. Evészavarokkal foglalkozó kutatók megpróbálták arányosítani, hogy ha Barbie élne, milyen nőként találkozhatnánk vele. Tulajdonképpen lehetetlen küldetésre vállalkozik az, aki össze szeretne futni egy „élő” Barbie-val, ugyanis a valóságban nem létezhetne nő ilyen adottságokkal. Ki látott már 220 cm magas, 102 cm mellbőséggel és 56 cm derékbőséggel rendelkező, majdnem 16 cm hosszú nyakú hölgyet? Ezek ugyanis Barbie testének arányai... Viszonyításképpen a kutatók szerint az átlagos nő kb. 160 cm magas, 89 cm a mellbősége, 71 cm a derékbősége és kb. 8 cm hosszú a nyaka. 
 
Egy amerikai társadalomtudós, Naomi Wolf szerint „szépségmítosz” alakult ki, a szépségkövetelmény szinte új rabszolgaságként jelent meg a mai világban. Amerikában 2007-ben 12 millió szépségsebészeti beavatkozást végeztek. A testalkat a nők társadalmi helyzetét meghatározó jelenséggé vált. Nem kell azonban a tengerentúlra utaznunk megrázó adatokért. Íme néhány hazai statisztika a szépségmítosz bizonyítékára: 
 
  • a nők 44%-a teljesen elégedetlen a testével
  • a nőknek csupán 6%-a elégedett a testével 
  • az általános iskolások negyede, a középiskolások több mint 40%-a fogyókúrázott már 
 
Az evészavar okait vizsgáló elméletekhez visszatérve, az addikciós modell is érdekes kérdést vet fel. Az addikció szót a drogok és alkohol kapcsán ismerhetjük, itt azonban új jelentéssel is bővül. Az elmélet szerint ugyanis az az evészavarok felfoghatók szenvedélybetegségeknek is (az anorexia soványság-szenvedély, a bulimia evési szenvedély). A kutatók tüneti hasonlóságokat fedeztek fel a függőség és az evészavar között, ilyen például a teljes kontrollvesztés érzése a bulimiában. Egy másik betegségcsoporttal, a kényszerbetegségekkel is párhuzamba állították a táplálkozási zavarokat. Az evészavarok kényszeres tünetekként is felfoghatók – vallja néhány szakember. Állításukat azzal támasztják alá, hogy mind az evészavarban, mind a kényszerbetegségben sok az ismétlődő, rituális elem. 
 
Az elméletek sokasága is mutatja, hogy mennyire fontos témáról van szó: mindenki az okokat találgatja, és próbál támpontokat keresni, hogy mihez hasonlíthatnak a tünetek, mi idézheti elő ezeket. A kezelést illetően is számos módszer kínálkozik, de az evészavaros betegekkel csak nehéz, hosszadalmas munkával lehet javulást elérni. „Aszkézisideálja fényében a páciens egyáltalán nem tartja betegnek magát, semmi megértést nem mutat a terápiás eljárások iránt, amelyek éppen azt a testet szolgálnák, amelytől ő szabadulni akar. Tudatosan kijátssza a kényszertáplálást a klinikán, egyre rafináltabb trükkökkel tünteti el a táplálékokat. Minden segítséget elutasít, s konokul követi ideálját, ami nem más, mint átszellemesítéssel minden testit maga mögött hagyni. A halál nem fenyegető – éppen az élő vált ki félelmet belőle. Mindentől fél, ami kerek, amorf, nőies, termékeny, ösztönös, szexuális – fél a közelségtől, a melegségtől.

Emiatt nem vesznek részt a kóros lesoványodásban szenvedők közös étkezéseken. Körben ülve közösen étkezni – minden kultúrában ősrégi rítus, melyben emberi közelség, melegség jön létre. Éppen ez a közelség az, ami a betegben félelmet ébreszt” - olvasható  Thorwald Dethlefsen és Rüdiger Dahlke könyvében. Természetesen, ha már a beteg is együttműködőbb, és a család is segít, kitartó munkával szép sikereket lehet elérni a kezelésben. Az anorexia esetében a kezdeti cél a testsúly helyreállítása. Gyógyszerekkel és pszichoterápiával együttesen érdemes dolgozni. Az étvágyfokozó tabletták használata nem tanácsos, ugyanis ezek ebben az esetben hatástalanok és csak a beteg ellenállását fokozzák. 

A pszichológiai irányzatok közül a pszichoanalízis segítségével a múltbeli traumák, feldolgozatlan sérelmek hozhatók felszínre, a viselkedés-és kognitív terápiával pedig tüneti kezelés érhető el, a jelen állapottal dolgoznak. Itt a legfőbb cél a beteg téves ítéletalkotásainak javítása. A csoportterápiák közül a testképpel, testtudattal dolgozó módszerek lehetnek a leghatékonyabbak, hiszen a mozgás során lehetővé válik az érzelmek kifejezése és a testképzavar is oldódhat. Végül, fontos megemlíteni a családterápiában rejlő megoldást is, hiszen sokszor a családtagok egymásra hatása okozza a tüneteket. 18 éves kor alatt ez hatékonyabb, mint az egyéni terápiák. A családterápia segíthet a fiatalnak a szülőktől való leválásban, az önállósodás kezdeti lépéseiben, valamint a dac és ellenállás megoldásában, amit eddig az evés megtagadásával fejezett ki. 
 
A bulimiás páciens esetében az első és legfontosabb dolog szintén a testi szövődmények helyreállítása, különösen az ásványi anyagok pótlása. A gyógyszeres kezelés és a pszichoterápia egyidejű alkalmazása itt is hatékony. Gyakran merülnek fel szexualitással kapcsolatos problémák, így az ilyen  traumák feldolgozása lehet az első lépés. A már említett viselkedés-és kognitív terápiák jelen esetben a megváltozott, helytelen táplálkozási szokások korrekciójában segítenek. Az „expozíció és válaszmegelőzés” módszerének nevezett technikával a pszichológus és a család is élhet. Itt ez azt jelenti, hogy csak bizonyos idő elteltével állnak fel az asztaltól, s a szokásosnál hosszabbra nyújtott közös étkezés során az evés utáni manipulációkat akadályozzák meg. 
 
Az elmúlt években több próbálkozás, kampányok, fotózások és divatbemutatók sora jelent meg, ahol tilos volt kiálló bordákkal, csontsoványra fogyva szerepelni. Remélhetőleg egyre kevesebb olyan kép jut el a közönséghez, ami a normál testsúlyú nőket és a fejlődésben lévő iskolásokat fogyókúrára, éhezésre és különböző testsúlycsökkentő trükkökre sarkallja. Vajon ha tudnák, hogy az ikonként ábrázolt divatmodellek soványabbak, mint a lakosság 98%-a, akkor is kockáztatnák egészségüket? Nem is beszélve a technikai háttérről, mellyel pár kattintással bárkiről levarázsolják a kilókat és átszabják a testrészeit, ha egy címlapszereplés a tét...

 
 
Források: 
Bárdos György: Pszichovegetatív kölcsönhatások. Scolar Kiadó, 2003. 
Brownell KD, Napolitano MA. Distorting reality for children: body size proportions of Barbie and Ken dolls. Int. J. Eat Disord. 1995; 18(3): p. 295-298.
A DSM-IV diagnosztikai kritériumai (pszichodiagnosztikai kézikönyv). Animula Kiadó, 1997
Thorwald Dethlefsen és Rüdiger Dahlke: Út a teljességhez : a betegség jelentése és jelentősége. Magyar Könyvklub, 1996
Túry Ferenc és mtsai (2006). Családlátogatás evészavarban szenvedőknél. Környezetpszichológiai megfontolások. Magyar Pszichológiai Szemle, 61. 1.
Túry Ferenc: A táplálkozási magatartás zavarai: az anorexia nervosa és a bulimia nervosa. Medicina Könyvkiadó, 2000

A blogbejegyzést CZECZ FRUZSINA pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!


Hozzászólások:

Még nem érkezett hozzászólás a bejegyzéshez


Szólj hozzá:

KÉRDEZZEN TŐLÜNK