=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Burnout - Van visszaút?
KÓCZÁN BALÁZS
KÓCZÁN BALÁZS
- 2017. 03. 09. 12:36

burnout.jpg

 Teljesítményelvű világunkban a „többet, olcsóbban, gyorsabban” vezényszavak hatására az emberek jelentős része beleszürkül mindennapjaiba, és lélektelenül, már-már napi rutinként végzi feladatait. Ez a „lelki kiégés” rendkívül veszélyes lehet, hiszen felismerése és kezelése nélkül akár komoly betegségek okozója is lehet.

 A burnout angol kifejezés, amely szó szerinti fordításban kiégést jelent. A betegség már régóta jelen van, de csak 1974-ben diagnosztizálta Herbert J. Freudenberger pszichoanalitikus, aki így definiálta a jelenséget: „Krónikus emocionális megterhelések, stresszek nyomán fellépő fizikai, emocionális, mentális kimerülés, mely a reménytelenség és inkompetencia érzésével, célok és ideálok elvesztésével jár, s melyet a saját személyre, munkára, illetve másokra vonatkozó negatív attitűdök jellemeznek”. 

 
Az idő előrehaladtával és a globalizáció térnyerésével azonban új tényezők is hozzájárultak a burnout kialakulásához és elterjedéséhez, így szükséges volt a definíció újragondolása, amelyet végül Ditsa Kafry tett meg, és 1981-ben kissé módosította a fogalmat: „A kiégés tartós vagy ismételt emocionális terhelés eredménye más emberekért való hosszú távú, intenzív erőfeszítéssel összefüggésben”.
 
A betegség elsősorban az emberekkel foglalkozó szakmákban üti fel a fejét (pl. orvos, szociális munkás, stb.), de a piacgazdaságnak köszönhető állandó versenyhelyzet következtében napjainkban minden foglalkozásban (pl. pedagógus, jogász) megtalálható.
 
A munkahelyi burnout szindróma kialakulásának számos oka lehet, ezek közül a legjelentősebbek a visszajelzés- és a megerősítés hiánya, az alacsony jövedelem, az extra igénybevétel melletti nagy felelősség, illetve a gyakori krízishelyzet.
Mindenképpen látnunk kell, hogy a kiégés nem egyik pillanatról a másikra történik, hanem egy hosszas folyamat eredménye, amely különböző szakaszokon megy keresztül, míg elér a végső stádiumba. Ez alapján öt nagyobb részt különítünk el.
 
Az első az idealizmus szakasza, amelyben még teljesen rendben látjuk a munkánkat, kezdeti lelkesedésünknek hála pedig általában irreális célokat tűzünk ki magunk elé. Ezt követi a realizmus szakasza, amelyben a lelkesedés már alábbhagy, és az érintett tisztába kerül képességeivel és határaival. A harmadik szakasz a stagnálás szakasza, amikorra a munka már mindennapos rutinná válik, így eltűnik a motiváció, nem találunk új kihívásokat, éppen ezért a korábbi teljesítményünk sem növekszik. Az negyedik stádium a frusztráció szakasza, amikor az érintett ingerlékeny, feszült lesz, és a teljesítménykényszer miatt rá nehezedő nyomásnak köszönhetően privát élete beszűkül, napjai csupán rutinfolyamattá válnak. Társas kapcsolatai elszegényednek, teljesítőképessége jelentős mértékben csökken. Az ötödik, és egyben utolsó rész az apátia szakasza, amikor is a munkavállaló teljesen összezuhan, általában elhagyja a munkahelyét, mivel már a magánéletben sem talál örömöt.
 
Fontos tudni, hogy a kiégés visszafordítható folyamat, és minél hamarabb kezdik el kezelni a pácienst, annál gyorsabb és biztosabb a gyógyulása. Amennyiben nem ismerik fel a folyamatot időben, a pályaelhagyás szinte garantált, de súlyosabb függőség (pl. alkoholbetegség, drogfüggőség) is kialakulhat.
 
Természetesen a burnout kialakulása is megelőzhető, mint a legtöbb betegségé, amelyért mind a munkaadó, mind a munkavállaló tehet lépéseket. Előbbi egyik ilyen lehetősége a motivációs szint fenntartása (pl. a szakmai fejlődés lehetőségének megteremtésével, a tisztességes bérezés kialakításával, stb.), míg a másik a támogató programok (pl. a rendszeres közös megbeszélésekkel) szervezése.
 
Az előbb említett munkahelyi támogatási lehetőségek azonban gyakran elmaradnak, így az igazi kérdés valójában az, hogy mi mit tehetünk önmagunkért. A legfontosabb, hogy minden embernek tudatában kell lennie, hogy amennyiben huzamosabb ideig egy helyen dolgozik, úgy mindenképpen veszélyeztetve van, és ezzel számolnia kell. Nagyon fontos, hogy a munkában mindig ismerjük saját korlátainkat, és az idealisztikus elképzeléseinket felváltsuk reálisakra. A betegség kialakulásának megakadályozásában rendkívül hatékonyak lehetnek a különböző relaxációs-meditációs technikák, ugyanis az egész folyamat alapja az a stressz, amelyet az imént említett módszerekkel oldani tudunk. Szintén célravezető lehet, ha élesen elkülönítjük munka- és szabadidőnket, utóbbiban pedig igyekszünk minél több időt egy általunk kedvelt tevékenységgel (pl. zenehallgatás, sport, stb.) foglalkozni, ugyanis a szellemi- és lelki frissesség távol tartja korunk ezen meghatározó betegségét.
 
Te hol tartasz, és mit teszel ellene?

A blogbejegyzést KÓCZÁN BALÁZS pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!


Hozzászólások:

Még nem érkezett hozzászólás a bejegyzéshez


Szólj hozzá:

KÉRDEZZEN TŐLÜNK