=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

A szerelem tényleg ennyire vak?
KONCZ-KANYÓ GABRIELLA
KONCZ-KANYÓ GABRIELLA
- 2017. 03. 08. 13:49

timthumb (8).jpg

Február van, közeleg az a nap, amikor az egész világ szerelmes lesz. Természetesen a Valentin-napról beszélek, amit még az sem tud szem elől téveszteni, aki nagyon szeretné. Mindent elárasztanak a szívecskés tárgyak, ruhák, virágok, már január közepén. A téma mindig aktuális, viszont most sokkal inkább fókuszban vannak a kapcsolataink.

Viren Swami és Adrian Furham 2008 februárjában megjelent cikkében egy nagyon érdekes témát vezet fel, miszerint tudományos bizonyítékok támasztják alá azt a tényt, hogy a partnerünket nem az objektív valóság, hanem a pozitív illúzió alapján választjuk ki. Ezek az illúziók növelik az önértékelést, és hozzásegítenek egy hosszabb távú párkapcsolathoz. Annak a lehetőségét is vizsgálták, hogy a partnerünkről alkotott pozitív illúziók negatívan befolyásolják-e az egészséget és a szexuális életet. A kérdés az, hogy a pozitív illúziók megmaradnak-e, hogy ha az egyén objektív információt kap a partneréről (legyen az egy fénykép például)?

William Stieg Shrek! című képregényében (amiből a nagy sikert aratott filmadaptáció is készült) a főhős egy zöld ogre, aki olyan förtelmes, hogy “bármelyik kígyó, amelyik elég buta ahhoz, hogy megharapja, rögtön görcsöket kap, és kimúlik”. Miután a szülei elküldték otthonról, egy boszorkánnyal találkozik, aki (miután helyrejött a Shrek külseje által okozott sokkból) azt jövendölte, hogy egy nála még rondább hercegnőt fog feleségül venni. Shrek el is indul a szörnyűséges hercegnője keresésére, és mielőtt átfésülné a fél megyét, meg is találja, és a két ogre összeházasodik (a menyasszony egy kaktuszt visz a kezében virágcsokor gyanánt), és boldogan élnek, míg meg nem halnak. 

 
A pszichológusok számára Stieg csodálatos meséje világosan megmutatja, hogy mit is nevezünk pozitív illúziónak a partnerünkkel kapcsolatosan. Shrek a hercegnője rettentes külseje mögött valami olyan szépséget lát, amit csak ő tud értékelni. Idealizálja a szerelmét, és olyan képességeket tulajdonít neki, amelyeket egy külső szemlélő nem biztos, hogy megerősítene. De miért léteznek ezek az illúziók, és mi a funkciójuk? A valóságban a mindennapi tapasztalataink a szociális interakciókon alapulnak. Taylor&Brown egy 1988-as vizsgálatában a pozitív illúziókat a kognitív torzítások csoportjába sorolta. Három típusát különböztették meg, és mindegyiknek ugyanaz a funkciója: hansgúlyozza az egyén különbözőségeit másokkal szemben. Tehát ezek az illúziók növelik az önértékelésünket, másokkal szemben kihangsúlyozzák a pozitív tulajdonságainkat, és ez összességében jobb lelki egészséghez vezetnek. De ez egy kétélű fegyver: azzal, hogy magunkat többre értékeljük, másokat lekicsinyítünk (legyen az egy partner, barát, munkatárs), és ez elégedetlenséghez, majd a kapcsolat megromlásához vezet.
 
Alapvetően jól szeretnénk érezni magunkat a kapcsolatainkban. Néhány tanulmány kimutatta, hogy az egyének a saját kapcsolataikat általában többre tartják (és több pozitív dolgot tudnak elmondani róluk) mint mások kapcsolatait (Buunk & van Yperen, 1990; van Lange & Rusbult, 1995). Más vizsgálatok pedig olyan eredményt mutattak, hogy a házastársak 75-80%-a nagyon pozitívan írja le a házasságát (Lee és tsai, 1991) míg más párok kapcsolataival összehasonlítva a saját válásuk esélyét minimálisnak érzik (Fowers és tsai, 2001). Ennek a torzításnak pozitív hatása van az intimitásra (Brewer, 1991). Ugyanakkor, ahogy fejlődik egy kapcsolat, szükségszerűen megismerjük a partnerünk negatív tulajdonságait is, amit ha nem tudunk megfelelően kezelni, később negatív hatással lesz a kapcsolat kimenetelére (Murray&Holmes, 1997). Az illúzióink itt negatív szerepben tűnhetnek fel, hiszen senki sem tud megfelelni a partnere fejében meglévő idealizált képnek. Hogyha nem veszünk tudomást a partnerünk negatív tulajdonságairól, mert azok nem felelnek meg a róla kialakított idealizált képünknek, akkor az negatívan befolyásolhatja a szexuális életünket (Johnson & Rusbult, 1989).
 
Konklúzió: az, ahogy a világot érzékeljük korántsem nevezhető objektívnek. Pro és kontra sok érvet felsorakoztattunk a pozitív illúziókkal kapcsolatban, de összességében elmondható, hogy egyrészt arra ösztönöznek bennünket, hogy tegyünk egy kapcsolatért -  és tulajdonképpen hozzásegítenek minket egy boldogabb viszonyhoz, másrészt viszont téves hiedelmeket keltenek bennünk a partnerünkkel kapcsolatban.Természetesen több kérdés felvetődik a későbbiekre nézve - főként a nemi különbségeket, ill. a kulturális viszonyokat tekintve.
 
Minden kapcsolatunkban a remény és kétség mezsgyéjén táncolunk, remélve, hogy megtaláljuk az “igazit”, azt a társat, aki számunkra tökéletes. Ha azt a befejezést szeretnénk megélni, amit minden mese, film hirdet - ‘Boldogan éltek, míg meg nem haltak’ (és közben született néhány gyermekük, nem váltak el, stb.) - ahhoz nagyon sok időt, és energiát kell fektetnünk a kapcsolatunkba. Megéri? Ez mindenkinek a saját döntése, de talán alkalmas idő ez arra, hogy végigongoljuk, hol tartunk, és illúziókban élünk, vagy a való világban.
 
Forrás: The Psychologist, Volume 21, No 2., February, 2008, 108-111.

A blogbejegyzést KONCZ-KANYÓ GABRIELLA pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!


Hozzászólások:

Még nem érkezett hozzászólás a bejegyzéshez


Szólj hozzá:

KÉRDEZZEN TŐLÜNK