=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Szociálpszichológia a mindennapokban I. - Ki vagyok én?
KOCSIS IVETT DALMA
KOCSIS IVETT DALMA
- 2017. 03. 10. 17:20

város.jpg

 Sokakban bizonyára felmerült már a kérdés: „Ki is vagyok én?” „Mi az én helyem a társadalomban?” „Mi az én szerepem ebben a nagyvilágban?” Életünk alapköveit jelentik ezek a kérdések, mert amíg nem vagyunk tisztában saját magunkkal, addig nehezebben találjuk a helyünket a társaink között is.

 Az ember élete nagy részében keresi önmagát, fejleszti képességeit, mindig valami újra vágyik. Talán ennek a keresésnek köszönhetjük azt is, hogy az emberi faj kiemelkedett az állatvilágból. A kíváncsiság hajtotta őseinket mindig a jobb és újabb technikák felé, miközben ők is fejlődtek. Felemelkedtek, agytérfogatuk megnőtt, már egyre összetettebb cseleket eszeltek ki a vadak elejtésére és így egyre sikeresebbek lettek. Olykor viszont úgy érezhetjük, hogy ez a kíváncsiság nem csak áldás, hanem átok is. Az a folytonos belső késztetés, hogy mindig jobbat és jobbat szeretnénk kihozni magunkból és mindezt a világ felé is szeretnénk kommunikálni, néha rengeteg fáradsággal jár. 

 
A kamaszkor nagy kérdése: ki vagyok én? Ez a kérdés végigkíséri egész életünket. Az egyén élete során állandó változásokon megy keresztül, így a fenti kérdés mindig mást és mást jelent számára. Az önismeret egy lelki folyamat, aminek során felfedezzük saját magunkat, saját tulajdonságainkat, képességeinket, érzelmeinket, céljainkat. Az alapos önismeret segítséget nyújt a világban való boldogulásban, mert általa leszünk képesek felmérni saját határainkat, kezelni saját hibáinkat, ami közelebb visz embertársainkhoz, így barátságokat is könnyebben tudunk kiépíteni. Tehát a társadalomban való könnyebb eligazodáshoz először saját magunkban kell „rendet tenni”.  
 
Azonban ez a folyamat ennél összetettebb, mivel az egyén cselekvései általában hatással vannak más egyénekre is, így az folyamatos kontrollnak van kitéve. Az énkép kialakulását tehát a külvilág is formálja. Cooley „tükör-én” koncepciója (looking glass self) szerint, az egyén a környezete reakcióiból, észrevételeiből - mint tükörből visszaverődő képekből- alakítja ki saját énképét. „Az „én” tehát távolról sem az a szuverén megnyilatkozó szubjektum, aminek a hétköznapi életben hisszük, hanem tükörkép, melynek révén a másikkal folytatott interakciót folyamatossá tehetjük.”  
 
Emiatt van az, hogy mindennapi életünk során fontos szerepet tulajdonítunk környezetünk rólunk kialakított véleményének. A minél pozitívabb eredmények elérése érdekében, az egyén arra törekszik, hogy a lehető legjobb oldalát mutassa. Ennek érdekében viszont olykor el kell titkolnia bizonyos háttér- információkat magáról. Erre léteznek különböző módszerek, amelyeket valamennyien a hétköznapi életben is alkalmazunk. Erving Goffman Az én bemutatása a mindennapi életben című könyvében több ilyen stratégiát is említ, amelyet Csepeli György is felhasznált és új formába öntött. Ezek a stratégiák a következők:
 
1.) Az ellentétes motivációk titkolása. Olykor eltitkolunk bizonyos háttér- információkat, titkokat, annak érdekében, hogy a rólunk kialakított képet ne zavarjuk össze és partnereink még véletlenül se kérdőjelezzék meg azt.  Például ha azt a látszatot szeretnénk fenntartani, hogy érett és komoly felnőtt emberek vagyunk, akkor nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy nyilvánosan rajongjunk bizonyos mesefilmekért, holott titokban nézzük őket. 
 
2.) A hibák eltitkolása. Gyakran törekszünk arra, hogy döntéseink, munkáink hibátlannak tűnjenek, ezzelszeretnénk fenntartani a tökéletesség látszatát. Például egy állásinterjún igen gyakori, hogy ezt a módszert választják a felvételizők. A cél, hogy leplezzék esetleges hiányosságaikat és így viselkedésüket „a legalkalmasabb munkavállaló” szerepének megfelelően alakíthassák.
 
3.) A folyamat eltitkolása és a végeredmény bemutatása. Ha azt látjuk, hogy valaki kiváló teljesítményt ért el és mindezt minden különösebb fáradtság nélkül, az csak növeli az iránta érzett bámulatunkat. Ugyanez érvényes fordított esetben is. Például a diákok előszeretettel gyakorolják ezt a módszert egy-egy vizsga előtt. Eltitkolják, hogy bármit is tanultak volna, hogy a jó eredményeiket csupán egyéni fantasztikus zsenialitásuknak könyveljék el társaik. Ha valóban nem tanultak, akkor viszont ezt a tényt tanáraik előtt titkolják el több-kevesebb sikerrel.
 
4.) A „jó” oldalak kidomborítása. Az is gyakori eset, hogy az interakciók során igyekszünk minél előnyösebb színben feltűnni környezetünk előtt, amihez az szükséges, hogy eltitkoljuk énünk negatív, kellemetlen vonásait. Például: „szép, de nem igazán okos nők és férfiak gyakori és jól bevált önreprezentációs fogása a hallgatás, a sokféleképpen értelmezhető mosolygás.”
 
5.) Az egyes értékek előtérbe helyezése mások rovására. Ez olyan esetekben fordul elő leginkább, amikor számos elvárásnak kell megfelelnünk egyszerre. Ilyenkor mérlegeljük, hogy melyek azok a tevékenységek, amelyek pillanatnyilag fontosabbak és azokat hangsúlyozzuk ki még akkor is, ha ezért cserébe más dolgokat fel kell áldoznunk. Például van, amikor gyorsaknak kell lennünk és emiatt alacsonyabb színvonalon teljesítünk.
 
6.) Az önzetlenség. Előfordul, hogy valaki úgy reprezentálja önmagát, mintha viselkedését nemes és önzetlen célok vezérelnék. Például: amikor egy férfi meghív italra egy csinos nőt, de titkon cserébe elvárja, hogy az a későbbiekben foglalkozzon vele.  
 
Ezek az apró kis trükkök életünk szerves részét képezik, habár sokszor észre sem vesszük őket. Vajon a különböző önreprezentációk hogyan hatnak kapcsolatainkra? A következő cikkben erre keresem a választ.


 
Felhasznált irodalom:
Cooley, C.H.:Human Nature and the Social Order. -New York, Scribner., 1922.; -In: Csepeli György: Szociálpszichológia. -Bp.: Osiris kiadó, 2005.
Csepeli György (2005): Szociálpszichológia. Budapest: Osiris Kiadó
Erving Goffman (2000): Az én bemutatása a mindennapi életben. Budapest: Thalassa Alapítvány- Póly Kiadó

A blogbejegyzést KOCSIS IVETT DALMA pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!


Hozzászólások:

Még nem érkezett hozzászólás a bejegyzéshez


Szólj hozzá:

KÉRDEZZEN TŐLÜNK