=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Akkor és most - mit hordozunk magunkban a múltból?
SZEKERES VERONIKA
SZEKERES VERONIKA
- 2017. 03. 13. 13:38

maci.jpg

 Kezdetben volt a NŐ és a FÉRFI. Az egyikből született a másik. Együtt éltek, boldogan, békés környezet vette őket körül. Nem volt jó és rossz, nem volt alá- és fölérendeltség, nem volt múlt, megcsalás, megaláztatás, önzőség, manipulálás. Csak a jelen, a jólét, az egyenlőség, a bűntelenség, számíthattak egymásra. Aztán a nő egy végzetes bűnt követett el: nem tudott ellenállni a csábításnak, a mindent tudás csábításának. Kiűzettek a Paradicsomból. Megtapasztalták a különbözőséget, a rosszat, a haragot, a bűnösség mardosó érzését. Életük megváltozott, a gondtalanságból mindennapi küzdés lett. De hittek. Hittek Istenben és a megbocsátásban, hittek a másikban, egymásban, önmagukban. És együtt maradtak, a bajban is boldogságban, egymásra támaszkodva.

 Most van a nő és a férfi. Megtörténik az összetalálka, egymásba szeretnek. Összeköltöznek, új életet kezdenek fiatalon, boldogan, békességben, együtt. Gondtalan az életük, ki-ki építi a maga karrierjét, huszonévesek, a szórakozás a mindennapjaik része. Élvezik az életet, a függetlenséget és a szerelmet, csak a mának élnek. Aztán a nő, éppen hogy kinőve a „lány” megnevezésből, szörnyű bűnt követ el: teherbe esik. Megáll számukra az élet, nem tudják, mihez kezdjenek azzal az „élősködővel” a nő hasában. Tönkreteszi az életüket, a karrierjüket, a szórakozásukat, a fiatalságukat. És mindez természetesen a nő hibája, hiszen tudta, hogy nincsenek felkészülve az újra, a változásra, a kapcsolatuk következő szintjére.

És mégis elfelejtette bevenni a gyógyszert. A férfi elhagyja, hiszen apja is így reagált édesanyja bejelentésére, cirka 24 évvel ezelőtt. És apa nélkül nőtt fel, anyja pedig benne látta élete megkeserítőjét… A belénk ivódott viselkedésmintázatok, a gyerekkorunkban tapasztalt élmények, a generációkon át hordozott elfojtások, sebek, bűnök és sérelmek mind bennünk vannak. Befolyásolják mindennapjainkat, megszabják viselkedésünket, egyes helyzetekre való reagálásunkat. És észre sem vesszük jelenlétüket, jelentőségüket és azt, hogy a másikra, a másik életére mindez milyen hatással van. 

Mára már a közgondolkodás részét képezi az a pszichoanalitikus feltevés, mely szerint a gyermekkori azonosulások és a gyermekként megtapasztalt szülői minta befolyásolja a későbbi kapcsolatainkat, így a párkapcsolatunkat is. Mindehhez a „pszichoanalízis atyja”, Sigmund Freud pszichoszexuális elmélete adja meg az alapot, nevezetesen az Ödipusz-komplexus fogalma. E szerint az elmélet szerint a gyermek 3-6 éves kora körül beleszeret az ellenkező nemű szülőjébe, míg a másikat a vetélytársának érzi. Ez a konfliktus az azonos nemű szülővel való azonosulás révén feloldódik, hiszen nem akarja elveszíteni a másik szülő szeretetét sem, de e konfliktus hatását későbbi élete során is érzékelheti, például a párkapcsolatokban.

A tárgykapcsolat- és kötődéselméletek (melyekben az anya és az anyával való viszony, interakció és a gondozás minősége képezi alapját többek közt a csecsemő későbbi kötődési formájának, énképének, világképének és emberi kapcsolatainak is) szintén arra engednek következtetni, hogy az anya-gyerek/szülő-gyerek kötődés jelentősen befolyásolhatja a más emberekkel, így akár a szerelmi partnerünkkel való kapcsolatunkat. Tehát a gyermek fejlődését, kapcsolati mintáit és ezáltal a felnőttkori kapcsolatait döntően befolyásolják a szülők és maga a családi szocializáció. Minden emberi kapcsolatunk jellegét első viszonyulásaink alapozzák meg, melyek a szüleinkhez fűződnek. E kapcsolati minta alapján alakulnak ki későbbi kapcsolataink részletei is: az adott nemű szülő személye és a vele való jó vagy rossz viszony kihat a párválasztásunkra, párkapcsolatainkra és arra is, hogy milyen elvárásaink, igényeink vannak a szerelmi partnerrel szemben.

Hogyan is formálódik egy férfi és nő kapcsolata párkapcsolattá? A párválasztásról és a múltbeli tapasztalatok „felhasználásáról” a pszichoanalízisen kívül több tudományág is elméletet alkotott. Az evolucionisták szerint ezek nem egyszerű döntések, hanem evolúciós törvényszerűségek. Vagyis a szelekció az alapján történik, hogy melyik egyed fordít több időt az utódokra. A férfiak az evolúciós szemlélet szerint a fiatalabb nőket preferálják, mert ők sok utód kihordására lesznek képesek. A nők pedig inkább az idősebb férfiakat részesítik előnyben párválasztáskor, mert az evolúciós törvényszerűség szerint ez együtt jár a magasabb pozícióval és a biztosabb anyagi háttérrel, ezáltal az idősebb férfiak jobban képesek megfelelő biztonságot és együttműködést nyújtani az utódok felneveléséhez.

A szociálpszichológia szerint az emberek közötti kötődés és vonzalom előzményei és következményei a társas interakció epizódjai, hiszen az interakciók alatt viselkedésünkkel kifejezzük a vonzalom és intimitás megfelelő szintjét. A párválasztás területén a döntést nagyon sok társadalmi tényező meghatározza, mint státusz, kompetencia, kölcsönösség stb., ahogy az interperszonális kapcsolatok törvényszerűségei is, amik nem mindig racionálisak. Ezek után felvetődik a kérdés: az életemben, a kapcsolataimban mennyire vagyok önmagam, és mennyire hordozom magamban a szüleim, az elődeim viselkedését, személyiségét? Erre nincs megfelelő válasz. De ha megfelelő önismerettel rendelkezünk, kellő őszinteséggel, elfogadással és bizalommal tekintünk önmagunkra, párunkra és kapcsolatainkra, megvan rá az esély, hogy megtaláljuk az arany középutat múltunk és jelenünk között, ami építő lehet a jövőnkre nézve.



Forrás:
Bereczkei Tamás (2003): Evolúciós pszichológia. Osiris Kiadó, Budapest
Carver C.S., Scheier M.F. (1998): Személyiségpszichológia. Osiris Kiadó, Budapest
Forgách József (2007): A társas érintkezés pszichológiája. Kairosz Kiadó, Budapest
Hollis, James (2009): ÉDENTERV, avagy a varázslatos másik. Animus, Budapest

A blogbejegyzést SZEKERES VERONIKA pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!


Hozzászólások:

Még nem érkezett hozzászólás a bejegyzéshez


Szólj hozzá:

KÉRDEZZEN TŐLÜNK