=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Vissza a gyökerekhez? Őseink gyógymódjai és napjaink betegség gyárosai I. rész
SZÁMEL SZILVIA
SZÁMEL SZILVIA
- 2017. 03. 17. 11:15

virág.jpg

Az egészségpszichológia a lélektan azon területe, amely a betegségviselkedéssel, az egyének egészség-betegség felfogásával foglalkozik, és a klasszikus pszichológiai szemlélettel szemben nem a személyiségben lévő elakadásokra, hanem az egyénben lévő pozitív tulajdonságokra és erőforrásokra koncentrál. Olyan kérdéseket is érint például, hogy ki mit tekint betegségnek, milyen megelőző és gyógyítási módszereket vetünk be egészségünk megőrzése és visszaállítása érdekében, milyen gyermekkori élményeink határozzák meg azt, hogy betegség esetén hogyan viselkedünk. Cikkünk is ebből a témakörből indult ki, s a jelenséget elsősorban társadalmi kontextusba helyezi.

 Elmondhatjuk, hogy legtöbb ember még ma is alkalmazza az öngyógyítás különféle praktikáit, a legtöbben például napjainkban is fokhagymát fogyasztanak, ha meg vannak fázva és kamillateát isznak, ha fáj a hasuk. Sokak fejében tehát még ma is élnek a hagyományos népi gyógyászat módszerei, ennek ellenére napjaink embere legtöbbször nem a gyógynövény kalauzhoz, hanem a gyógyszeres dobozhoz nyúl, ha megbetegszik. A betegségviselkedés, az egészség és betegség felfogása rengeteg változáson ment keresztül az elmúlt évszázadokban, s ebben a társadalmi és gazdasági változásoknak, valamint az orvostudomány fejlődésének is nagy szerep jutott.

Érdemes szót ejteni a magyar népi gyógyászatról, amely népünk hagyományainak szerves részét képezi, megismerésével pedig pontosabb képet kaphatunk arról, hogy hogyan viszonyultak a különféle betegségekhez őseink. Régen a gyógyítás célja az volt, hogy a betegséget, mint átmeneti rossz állapotot megszűntessék, s az egyén ismét képessé váljon a munkavégzésre és családja fenntartására, hiszen ekkoriban ez volt a legnagyobb érték. Elődeink még gyakran babonás módon gondolkodtak a megbetegedésekről, így nem csak a gyógynövényeknek, különféle főzeteknek, kenőcsöknek, hanem a gyógyítás rítusának is fontos szerepet tulajdonítottak. A gyógyítás és annak rítusa köré tehát komplett hiedelemrendszer fonódott, a magyar népi orvosláshoz és gyógynövényhasználathoz az esetek többségében mágikus elemek is kapcsolódtak. A természeti népek, így magyar őseink is hittek a szavak mágikus ereje és a gyógyulás közötti kapcsolatban: a gyógyítással, egészségmegőrzéssel kapcsolatosan ma is jól ismert szófordulat például, hogy az orvosságot nem szabad megköszönni, mert akkor nem használ. 

A gyógyítást az ellátórendszer fejletlensége miatt nem orvosok, hanem a népi gyógyító specialisták (például füvesasszonyok) végezték, ezek a gyógyító személyek kapcsolatban álltak a természetfeletti hatalmakkal, erőkkel. A betegségek keletkezésének hátterében Isten, természetfeletti, gonosz lények (pl. lidérc), vagy természetfeletti erővel rendelkező emberek (pl. boszorkány, bábaasszony) működését feltételezték. Szintén a megbetegedések okozóinak tekintették a különféle rontásokat és a betegségdémonokat is (íz, guta, nyavalya). Tulajdonképpen a tudomány fejlődése, a gyakorlaton alapuló orvostudományi kutatások tették lehetővé azt, hogy a különféle megbetegedéseket racionálisabban szemléljük, s mögöttük ne természetfeletti erőket, hanem biológiai mechanizmusokat tételezzünk fel. Ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a betegségmagatartás, a beteg megítélése napjainkra igen nagy változáson ment keresztül.

Ha megfigyeljük, a régi orvoslásban a beteg állt a középpontban, a gyógyító technikák humánusak voltak, s a gyógyító és beteg kapcsolatában is nagy összhang uralkodott. A háttérben meghúzódó közös babonás gondolkodás és hitrendszer tulajdonképpen támaszt nyújtott a gyógyulni vágyónak, így az vakon megbízott kezelőjében illetve a javasolt gyógymódban. Ez a hit segítette hozzá sokszor a gyógyuláshoz, s ebben rejlik a népi orvoslás egyik fontos előnye a modern orvostudománnyal szemben. A köztudatban a népi gyógyítást babonásnak bélyegzik a hátterében meghúzódó mágikus gondolkodásmód miatt. Őseink azonban nem csak az irracionális gyógymódokat alkalmazták, a tapasztalaton alapuló hagyományoknak is nagy szerep jutott – gondoljunk csak a gyógynövények orvoslásban betöltött szerepére. A mai orvostudomány is egyre inkább felismeri a gyógynövényekben rejlő lehetőségeket, de sajnos nem ez képviseli a fő irányvonalat, hanem a gyógyszerek és a betegségek tömeges árusítása. A betegség fogalma tágabbá vált, így ma már olyan elváltozásokat és problémákat is betegségként kezelünk, melyeket régen nem tartottak annak (például alkoholizmus vagy elhízás). Hogy hogyan változott a gyógyító-beteg kapcsolat, és napjaink emberei hogyan viszonyulnak testi problémáikhoz, cikkünk második felében mutatjuk be a kedves olvasóknak!






Felhasznált irodalom:
Babulka P. (1995). Természetes anyagok a hagyományos és a modern orvoslásban. Természetgyógyászat, 1.-2. rész, január-február: tudományos melléklet
Barna G., Kótyuk E. (szerk.) Test, lélek, természet. Tanulmányok a népi orvoslás emlékeiből. Budapest: Kairosz Kiadó.
Hoppál M. (szerk) (1990). Magyar Néprajz VII. Folklór 3. Népszokás, néphit, népi vallásosság. Budapest: Akadémiai Kiadó. 

A blogbejegyzést SZÁMEL SZILVIA pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!


Hozzászólások:

Még nem érkezett hozzászólás a bejegyzéshez


Szólj hozzá:

KÉRDEZZEN TŐLÜNK