=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Plusz két kerék, ami megbélyegez
Számel Szilvia
Számel Szilvia
- 2017. 03. 17. 12:53

két kerék.jpg

Kerekesszék, bőrszín, tetoválások – olyan „dolgok”, melyek meghatározzák az emberek társadalomban elfoglalt helyét és csoporthoz való tartozását. Vannak önként választott csoporttagságok, míg más csoportokba valaki akaratán kívül kerül bele. Akaratlanul válik valaki tolószékben élő emberré is, a plusz két kereket mégis egész életében megkülönböztető jelként hordja magával.

A hátrányos megkülönböztetés nem új jelenség, a fogyatékkal élő emberek mindig is a társadalom perifériájára kényszerültek. Voltak korok, amikor egyenesen veszélyesnek tartották a testi fogyatékkal élőket és az egészséges emberektől elrekesztve kellett élniük. Bár manapság a társadalom a felszínen egyre elfogadóbbnak tűnik a mássággal szemben, a mozgássérültekkel és a más fogyatékkal élő emberekkel szembeni intolerancia továbbra is él. Miként nyilvánulnak meg ezek a rejtett előítéletek? Gondoljunk bele, hogyan viselkednek a legtöbben, ha egy mozgássérül embert jön szembe velük az utcán. Átnéznek felette, kerülik a szemkontaktust, zavartan megbámulják – ezek lehetnek a leggyakoribb válaszok. Az „egész-séges” többség ugyanis még most sem tudja kezelni azokat az embereket, akik testi és szellemi adottságaik miatt eltérnek az átlagostól.


Már a fogyaték szavunk is kifejezi, hogy az illetőből valami hiányzik, nem olyan teljes, mint az egészséges emberek. Legyen szó bármilyen állami rendelkezésről, amely a kerekesszékben élők jogait hivatott megvédeni, addig, amíg a többségi társadalom viszonyulásait a sérültséggel szembeni sztereotípiák vezérlik, a kirekesztés ugyanúgy megjelenik, ha rejtett formában is. A kerekesszékben élőkkel szembeni tolerancia növekedéséhez hozzájárulhat, ha az emberek megismerkednek az érem másik oldalával. Ha ráébrednek, hogy a mozgássérültek is ugyanúgy, sőt többet küzdenek a minennapok nehézségeivel, mint nem sérült társaik. Fontos megérteni, hogy a tolószékkel közelekedő ember sem értelmi fogyatékos.

Ennek ellenére sokan gyermekként tekintenek rájuk, aki támogatásra és sajnálatra szorul. Régen úgy vélték, hogy a fogyatékkal élők esetében a személyiség torzulása figyelhető meg, így minden mozgássérült magába forduló, ellenszenves ember lesz. A sérültség ténye valóban hatást gyakorol a kerekesszékben élők identitásfejlődésére, ám ez koránt sem olyan radikális, mint ahogyan régen gondolták. Fontos megkülönböztetni, hogy vannak veleszületetten és később, baleset vagy betegség következtében tolószékbe kényszerülő emberek. A két esetben a személyiség fejlődése más és más utat jár be. A születési rendellenesség vagy gyermekkori betegség következtében mozgáskorlátozottá vált emberek identitásába, vagyis önmagukról alkotott képükbe beépül a sérültség ténye. Ők már kora gyermekkorukban megélik, hogy mások, a megfelelő társas környezet visszajelzéseivel tudják feldolgozni sérültségüket.

Abban az esetben, ha valaki felnőttként sérül le, az illetőnek teljesen újjá kell építenie a önmagáról alkotott képét. A traumát követően megváltozik a társadalmi státusz, sokan elvesztik munkahelyüket, párkapcsolatok és házasságok bomlanak fel. A rehabilitáció során - mely az önálló életvezetés kialakítását és a társadalomba való visszailleszkedést segíti – a mozgáskorlátozottá vált embereknek meg kell találnia annak a módját is, hogy miként tudnak ezentúl hatékonyan boldogulni az életben, új célokat, terveket kell kitűzniük. És ez  feladat egyáltalán nem egyszerű. Mit is tehetünk mi azzal kapcsolatban, hogy a kerekesszékben élők helyzetét megkönnyítsük? A megoldás kulcsa talán, hogy a társadalom megtanulja leküzdeni a fogyatékkal élőkkel szembeni előítéleteit és a fogyatékosság kérdéskörét ne tabuként kezelje. A közelmúltban hazánkban is történt ennek előremozdítására egy tiszteletre méltó próbálkozás.

A Kerülj közelebb néven futó médiakampány legfőbb üzenete a következő volt: „Merj kérdezni, vesd le a közönyödet!” A program plakátjaival, hirdetéseivel az utcán és az újságokban is találkozhattunk, reklámarcai hazai hírességek és fogyatékkal élő emberek voltak. A kampány céljai között szerepelt a fogyatékkal élők és ép társaik közötti kommunikáció serkentése, emellett sorra vette a sérült emberekkel szembeni sztereotípiákat és másik oldaláról is megvilágította azokat. Ez tekinthető a kezdeményezés kulcsmozzanatának: megtanulni, hogy nincsen másság, csak kisebb-nagyobb, emberek közötti különbségek. Kellő nyitottsággal és szociális érzékenységgel pedig valamennyien hozzájárulhatunk, hogy egy élhetőbb, integráltabb társadalmat teremtsünk.



Felhasznált irodalom:
Garai D. (2007). Alkalmazkodás a baleset következtében szerzett mozgáskorlátozott állapothoz. Az identitásalakulás jellegzetességei önéletrajzi emlékek alapján. Rehabilitáció, 17/2. 20-28.
Kálmán, Zs., Könczei, Gy. (2002). A Taigetosztól az esélyegyenlőségig. Osiris Kiadó, Budapest
www.keruljkozelebb.hu

A blogbejegyzést Számel Szilvia pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!


Hozzászólások:

Még nem érkezett hozzászólás a bejegyzéshez


Szólj hozzá:

KÉRDEZZEN TŐLÜNK