=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

A kamasz feladatai a fejlődés útján
OnlinePszichológia
OnlinePszichológia
- 2017. 03. 08. 14:05

timthumb.php.jpg

A serdülőkort gyakran hívják „terhelt” időszaknak, aminek több szempontból is megvan a létjogosultsága. Érzelmileg, szellemileg és testileg is óriási terhek alatt nyög a kamasz, hiszen gyakorlatilag újjá kell születnie. A teste hatalmas átalakuláson megy át, tombolnak a hormonjai, ébred a szexualitása és a pszichoszociális fejlődésében is fordulóponthoz érkezik.

A kamasz lelkiállapota

Igen, ez az a téma, amelyről egyrészt könyvet lehetne írni, másrészt percenként lehetne újrakezdeni, hiszen mire leírunk egy mondatot, az igazság (vagy valóság?) már régen más. A kamasz lelkiállapotát ebben az időszakban számos dolog határozza meg. Ezek közül az egyik legfontosabb az önállósulás, amelynek számos útja áll nyitva előtte.
Önállóan akar elvégezni feladatokat, egyedül akar dönteni, saját szemszöggel egyedi véleményt alkotni, és leginkább kritizálni, kritizálni és kritizálni...

Mindezekhez a megmozdulásokhoz rendelkezik egy rendkívül labilis önmegítéléssel, ami annak az eredménye, hogy saját magával szemben is ugyanolyan kritikus, mint kifelé. Állandó bizonytalanságának másik fontos oka a körülötte levő felnőttek bizonytalankodása: mennyire engedjék szabadon, mennyire bízzanak rá különféle dolgokat, meddig engedjék el az önálló felelősségvállalással?

A kamasz és a szülő viszonya

Bár sok szülő érzi ebben az időszakban, hogy a gyermeke „gyűlöli”, soha ne felejtsük el azt, hogy ez az esetek többségében nem igaz! A serdülő rendkívül szélsőségesen éli meg az érzelmeit, sarkítva szemléli a dolgokat, miközben hol felnőttes, hol gyermeki érzelmekkel telítődik csurig.

Ha a szülő el tudja engedni a gyermeket úgy, hogy közben érezhetően mellette áll és támogatja, bizton számíthat arra, hogy ha elmúlik a kamasz életéből az örök harc, meg fogja találni az utat vissza, és újra megbecsüléssel és szeretettel teljes lesz a viszony.

Nagyon fontos, hogy „féltésből” semmiképp se törjük le a gyerek önállósodási törekvéseit, és ne kényszerítsük rá az értékrendünket. Nagy a valószínűsége annak, hogy ha hagyjuk, hogy mindent górcső alá vegyen, és megengedjük, hogy önállóan értékeljen, döntsön és válogasson, szabadságában ahhoz az értékrendhez nagyon hasonlót fog választani, amelyben felnőtt.

A blogbejegyzést OnlinePszichológia pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!


Hozzászólások:

Még nem érkezett hozzászólás a bejegyzéshez


Szólj hozzá:

KÉRDEZZEN TŐLÜNK