=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

A gyász és feldolgozásának nehézségei időskorban
OnlinePszichológia
OnlinePszichológia
- 2017. 06. 27. 17:19

angel-1548085_1280.jpg

Az időskor válságai kapcsán kiemelt jelentőségűek a vesztességekhez és a gyászhoz kapcsolódó pszichológiai történések. Azt tapasztalhatjuk, hogy az idősek sorra vesztik el hozzátartozóikat, barátaikat és egy sor fizikai és szimbolikus vesztességen is keresztülmennek.

Ahhoz, hogy mérlegelni tudjuk azt, hogy a gyász kapcsán milyen súlyú nehézségekkel és következményekkel kell a vesztességet átélőnek szembenézni, először ismernünk kell a gyász „szokványos” folyamatát és annak jelenségeit.

Az első, amit fel kell ismernünk, hogy a gyász egy hosszabb folyamatban zajlik és a vesztességet átélőnek különböző stációkon kell keresztül jutnia megküzdve az adott szakasz felmerülő nehézségeivel. Ez egy aktív feldolgozási folyamat az azt átélő erőfeszítéseivel. Nem véletlen, hogy ezt a folyamatot „gyász munkának” is szokták nevezni. Azt is látnunk kell, hogy ennek a folyamatnak idői kifutása van – ebben jelentős egyéni különbségek láthatók, de kb. egy – másfél év az az időintervallum, amely alatt a gyász „szokványos” folyamata lezajlik és a gyász feldolgozás lezárul. Nem véletlen, hogy sok kultúrában „gyászévről” beszélnek és ezt rituálisan meg is erősítik (például a fekete viselet hordásának elvárásában).

Fontos jelzés az, hogy ha a gyász folyamata elhúzódik, az is előfordulhat, hogy évekig vagy soha nem zárul le. Ha azt vizsgáljuk, hogy a gyász feldolgozás milyen stádiumokon megy keresztül, akkor az alábbi szakaszokat emelhetjük ki:
 

  1. Szembesülés a vesztességgel
     
  2. A vesztességhez kapcsolódó érzések kifejezése: a kibomló gyász
     
  3. Megküzdés a másodlagos vesztességekkel
     
  4. A vesztesség realisztikus kezelése, az élet újraszervezése, a gyász lezárása
     


A gyász kapcsán is érvényesek a krízis értékelés általános szempontjai. Három tényezőt szoktak kiemelni:
 

  1. Hogyan éli meg az érintett a kritikus eseményt
     
  2. Milyen megküzdési stratégiái vannak /családból, környezetéből származó minták, saját korábbi tapasztalatai és az innovatív megküzdési erőfeszítések/
     
  3. Mennyire tud támaszkodni másokra /kapcsolati háló/

     

Ehhez még hozzá tehetnénk a személyiség jellemzőit /énerő, érzelmi stabilitás, a személyiség érettsége, mint belső forrás/. Ha mindezt figyelembe vesszük, akkor a gyásszal kapcsolatos nehézségek felmérése, értékelése professzionális feladat.

 

A blogbejegyzést OnlinePszichológia pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!


Hozzászólások:

Haán Angéla - 2017. július 3., Hétfő 13:12

Imádott fiamat 1 hónapja veszítettem el, úgy, hogy velem beszélt telefonon. Elmondta, hogy nem kap levegőt, "szörcsög". Én azt üvöltöttem a telefonba,--azonnal orvosi roham mentőt! Azt válaszolta,-"Útban a család orvos,-- már itt is van,-- hallom." Majd kiesett a kezéből a telefon, és egy nagy sóhaj után leállta légzés, és a szív működése. Sikertelen újraélesztés 3 orvos által. 2 nap kiesett az életemből,temetésre nem mentem (orvosi tiltásra). Nincs sírás, és a gyász szokványos velejárói. Ő számomra ÉL,, senkitől nem fogadok részvét nyilvánítást, és nem létezik vele kapcsolatban múlt idő. TV.-t nézek, ellátom a két velem élő fogyatékos testvéremet. A nővérem vak, és agyi érelmeszesedett, az Öcsém értelmi fogyatékos, és hallás károsodott.Nem a tagadás fázisa ez, mert nincs mit tagadnom! Számomra Ő él, csak fizikailag nincs itt, és nem hív naponta a megszokott időben. Csak fizikai tüneteim vannak, kiugró vérnyomás, és vércukor érték. Kérdésem az lenne,-- Ki fog törni rajtam valamikor a "szokásos" gyász,-- és annak tünetei?! Miért nem reagálom ezt le? Eddigi minden veszteségeimet óriási fájdalommal dolgoztam fel. Most miért nem érzek semmit?! Őt szeretem a világon a legjobban, Ő az én drága kisfiam, bár 50 éves múlt pár hónappal. Ő a barátom is akivel mindent megbeszélünk. ( 17 évesen szültem) azóta a fizikai távolságok ellenére is napi kapcsolatban voltunk. Mire számíthatok?! Nem vagyok teljesen laikus, 35 éves aneszteziológusi múlt áll mögöttem. Miért nem érzek fájdalmat??? Hogy vagyok képes nevetni??? Kívülállóként, tárgyilagosan tudom, de az énem, nem vesz róla tudomást. Legyen kedves megírni, az ehhez fűzött szakvéleményét, és esetleteges útmutatását.
Válaszát várva, köszönettel:
Haán Angéla


Szólj hozzá:

KÉRDEZZEN TŐLÜNK