=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

A humor pszichológiája II. rész: A humor és a személyiség. Avagy mi a nagy nevettetők titka?
SZÁMEL SZILVIA
SZÁMEL SZILVIA
- 2017. 03. 08. 14:23

timthumb (32).jpg

 Cikkünk első felében az olvasók megismerkedhettek a nevetés és a humor lélektanával. Megtudhatták, hogy a humor egyaránt fontos lehet lelki egészségünk megőrzésében és társas kapcsolataink fenntartásában. Nem véletlen tehát, hogy szinte valamennyi pszichológiai irányzat véleményt formált erről az emberi jelenségről. A cikk második felében egy kicsit más vizekre evezünk, és arra próbálunk meg választ keresni, hogy honnan fakadhat a humorérzék?

 Egyes megközelítések szerint a humorérzék személyiségünk része, mely jellegzetesen más személyiség vonásokkal jár együtt. Például összefügg a reflektivitással, mely azt jelenti, hogy a személy ugyanarra a helyzetre több síkon, integráltan reagál. Emellett az érett személyiség rendelkezik az önobjektifikációra való képességgel, mely hozzájárul a személyiség védelméhez és mentális egészség megőrzéséhez. Ez képessé tesz minket arra, hogy kívülről rátekintsünk saját magunkra, saját viselkedésünkre, ennek egyik megnyilvánulása lehet a humor vagy az önirónia is. 

További elképzelések az extrovertált-introvertált személyiségdimenzióval kapcsolják össze a humorérzéket. Míg az extrovertált személyek kedvelik a társaságot, figyelmük a külvilág felé irányul, feszült helyzetekben keresik mások támogatását, optimisták, harsányak, addig az introvertált személy magába forduló, sokat foglalkozik belső világával, keveset jár társaságba. Az extrovertált és introvertált emberek életvitele között több szempontból is különbséget tehetünk, sőt, a két típus humorhasználatában megfigyelhetőek eltérések. Az extrovertáltak a durva, agresszív, szexuális jellegű vicceket kedvelik, míg az introvertált személyek ezekkel könnyebben zavarba hozhatók, inkább a humor intellektualizált formáját preferálják.

Eysenk, a személyiség neves kutatója szerint a humor három fő aspektusból áll össze. Az egyik a „képesség”, hogy másokkal együtt nevessünk, illetve képesek legyünk másokat a velünk való nevetésre késztetni. A másik szempont, hogy a mindennapokban mennyit nevetünk, milyen könnyű megnevettetni minket. A harmadik tényező pedig, hogy mennyire keressük a humort az életünkben. A három szempont nem feltétlenül jár együtt egymással. 

A humor személyiséglélektani megközelítései szerint tehát a humorérzék megléte több, a személyiségben jelenlévő vonástól függhet. A profi humoristák azok, akik ezeket a „képességeiket” hivatásszerűen mások szórakoztatására használják. A fentiek értelmében feltételezhetjük, hogy az átlagnál jobban képesek a humoros ingerek megértésére, illetve humoros észleletek és kommentek megalkotására. 

Továbbá jobban fel tudják idézni életük vicces eseményeit, hiszen gyakran saját életük eseményeit tolmácsolják a közönség felé, humoros, olykor ironikus, groteszk köntösben. A hivatásuk tehát az, hogy másokat történeteikkel, előadásmódjukkal nevetésre késztessenek. A legtöbben a profi humoristákat több pozitív tulajdonsággal is felruházzuk, úgy gondoljuk, hogy magánemberként is viccesek, valamint közvetlenek, nyitottak és intelligensek. Kevés kutatás ismeretes, mely a humoristák személyiségének vizsgálatát állította a középpontba. Egyesek úgy vélik, hogy a profi humoristák intelligensek ugyan, de a magánéletben dühös, gyanakvó, depresszióra hajlamos egyének. A humort egyfajta megküzdési eszközként használják, segítségével védekeznek a mindennapi élet stresszhatásai és a szorongás ellen. Ezen kutatások mindezt visszavezetik arra, hogy a humoristák gyermekkorára jellemző, hogy küzdöttek elutasító szüleik figyelméért. Vélhetően ez is szerepet játszhat abban, hogy ezt a pályát választották, egy olyan hivatást, melyben ők lehetnek a középpontban. 

Érdekes továbbá, hogy a „humorista” kifejezés alatt a legtöbben a férfi humoristákat értjük. Valóban, a férfiak közül jóval többen választják ezt a hivatást. Ennek okai a két nem humorhasználatának különbségeiben gyökerezik. A humort sokáig a férfiak privilégiumának tartották, hiszen általában ők több humort alkalmaznak a mindennapokban, a nők inkább a befogadó szerepét töltik be. Alapvetően elmondható a két nem humorhasználatát illetően, hogy a nők saját rovásukra, míg a férfiak inkább mások kárára tréfálkoznak. A gyerekek körében is sokkal inkább a fiúk mesélnek vicceket, míg a lányok azok, akik nevetnek a kisfiúk tréfáin és csínytevésein. A nők humora ezen kívül funkciójában is különbözik a férfiakétól: a nők inkább a társas kapcsolataik elmélyítésére használják, míg a férfiak a frusztrációjukat oldják vele.

A humorérzék tehát tekinthető személyiségvonásnak, egy olyan tulajdonságnak, mely képesség teszi az egyént, hogy önmagára és a hétköznapi helyzetekre kritikusan tekintsen. Bár nemtől és személyiségvonásainktól függően más és más humorral rendelkezünk, mégis összekötő kapocs lehet társas kapcsolatainkban. Együtt nevetni vagy akár magunkon nevetni nem azonban nem csak kapcsolatainkat tekintve, hanem mentális egészségünkre nézve is megéri!


Felhasznált irodalom:

Szerző nélkül (2009): A humor a férfiak privilégiuma? Mindennapi pszichológia, Budapest
Mirnics Zsuzsanna (2006): A személyiség építőkövei. Típus-, vonás- és biológiai elméletek. Bölcsész Konzorcium, Budapest

A blogbejegyzést SZÁMEL SZILVIA pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!


Hozzászólások:

Még nem érkezett hozzászólás a bejegyzéshez


Szólj hozzá:

KÉRDEZZEN TŐLÜNK