=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Elkötelezettség, szerelem, a partner megtartása - II. rész
SZEKERES VERONIKA
SZEKERES VERONIKA
- 2017. 03. 08. 14:35

timthumb (40).jpg

 Egy héttel ezelőtt egy átfogóbb evolúciós képet kaphattak a szerelemről, az elkötelezettség és a szerelmi partner megtartásának problematikájáról, valamint arról, hogy mik is irányítják a párválasztási viselkedést. A cikk folytatásaként olyan modellek kerülnek bemutatásra, melyek a (hosszú távú) párkapcsolatok érzelmi és motivációs rendszerét befolyásolják, illetve magyarázzák.

 A szerelem és a harag-szomorúság modelljének kiindulási pontja, hogy a szerelmi partnerek képesek pozitív és negatív érzelmeket egyaránt kiprovokálni egymásból, melyek a szerelemtől és rajongástól a féltékenységig és haragig is terjedhetnek. Ezt megerősítették olyan kutatások, melyek a szerelmi kapcsolatok pozitív és negatív érzelmi tapasztalataira és azok befolyásoló erejére helyezték a hangsúlyt. Két evolúciós pszichológia-kutató, Ellis B. J. és Malamuth M. N. modelljében a szerelem és a harag érzése a párkapcsolatokban elkülönülhet az okoktól és a következményektől, vagyis az ezekkel az érzésekkel összefüggésben álló tapasztalatok függetlenek, mert ezeket a természetes szelekció alakította ki azért, hogy megoldást kínáljon a különböző adaptív problémákkal kapcsolatban, amikkel az emberi evolúció során találkozhattunk.

Továbbá az érzelmi rendszerek eme függetlensége megmagyarázhatja, hogy az egyének miért képesek egy időben szerelmet érezni partnerük iránt, és feldühödni partnerük lekezelő viselkedése miatt például. Ennek a modellnek a funkciója, hogy a negatív érzelmeket szabályozza a párkapcsolatban. Hiszen a szerelem rendszere azokra a figyelmeztetésekre érzékeny, amiket a kapcsolatorientált célok jeleznek (pl. az első randin egy szál virággal megjelenni igen csak felemelő érzés a hölgyek számára), és a pozitív érzelmeket erősíti meg (igen, hozott virágot, ez azt jelenti hogy kedvel!). Ezzel szemben a harag-szomorúság rendszere a negatív érzelmeket figyeli, amiket valószínűleg olyan figyelmeztetések váltják ki, melyek azt jelzik, hogy a kapcsolatbeli célokat külsőleg fenyegetik, és az egyént arra motiválják, hogy ezektől a fenyegetésektől megszabaduljon (pl. egy romantikus gyertyafényes vacsorán a férfi a tv-képernyő felé fordul az étteremben, mert épp focimeccs megy; a nő pedig úgy próbálja elterelni onnan a figyelmét, hogy még egy gombot kigombol a blúzán; hiszen jelzett a rendszer, düh/féltékenység érzésének formájában, ami fenyegeti a romantikus estét).

Ellis, az említett modell egyik kitalálója, továbbá olyan, az evolúciós történelem során fontos adaptív problémák készletét azonosította bizonyításképpen, melyeket a nők és férfiak részben a hosszú távú párkapcsolati szövetség által oldottak meg. Ezek a következők: az élelmezés problémája (pl. az étel beszerzése, menedékhely és az emberek és családjuk területének meghatározása); a védelem problémája (pl. a mások által kezdeményezett fizikai harcok és károk megelőzése); a szülői gondozás problémája (védelem, gondoskodás, az utód szocializálása); a szexuális megközelíthetőség problémája (a partnerek reprodukciós képességeinek értelmében); végül az elköteleződés problémája (a partner-specifikus befektetés kiegyensúlyozott „szállításának” hosszú távon való biztosítása).

Az utóbbi egy olyan modell (a partner-specifikus befektetés modellje), mely egy specifikus társ hosszú távú szociális, pszichológiai és energiai erőforrásaihoz való biztonsági hozzáférés által működik. Ennek az a lényege, hogy evolúciós szempontból, ahhoz, hogy megtartsuk a partnert, különféle „befektetéseket”, ha úgy tetszik, szívességeket teszünk neki, amit sokszor „csak úgy”, szeretetünk jeléül csináljuk, de legbelül akkor is viszonzást várunk el tőle. Ami a legtöbb esetben a hasonló segítőkészség és a kölcsönös, viszonzott érzelmek. Ezeknek a befektetéseknek két típusa van: a kézzel fogható – mikor az adakozó a fáradozásait azért csinálja, hogy partnerének, a „haszonélvezőnek” valami közvetlen haszonnal szolgáljon (pl. veszek valamit a páromnak azért, hogy biztosítsam őt az érzelmi támogatásomról); valamint a szimbolikus – ami a befektető azon akaratát és vágyát mutatja meg, hogy a jövőben is szeretné folytatni a kapcsolatba való befektetést (pl. a kapcsolat jövőjéről szóló beszélgetések, a partner problémáival való törődés, a megoldásaiban való segítségnyújtásra törekvés stb.). Ezeknek a célja pedig a bizalom és a biztonság növelésének elősegítése a partnerben.

Az interdependencia-elmélet azt mutatja meg, hogy a romantikus kapcsolatokban való sikeresség előre jelezheti az elégedettség növekedését és fenntartását. Ezt egy kutatás is megerősíti, melyet a modell megalkotói, Kelley és Thibauld vittek véghez. E szerint az eredmény szerint azok az egyének, akik tudnák helyettesíteni partnerüket más, jobb partnerrel, sokkal könnyebben és valószínűbben szüntetik meg később aktuális kapcsolataikat, mint azok, akik elköteleződtek már az adott partner mellett. Valamint azok, akik nehezebben tudnák pótolni partnerüket, sokkal nagyobb elégedettséget éreznek az adott párkapcsolatukkal kapcsolatban, mint az előbb említett társaik, és nagyobb valószínűséggel kezdenek olyan viselkedésformákba, melyek elősegítik a hosszabb távú kapcsolatot és a kapcsolati jólétet.

Ebből következik, hogy az emberek sokkal megelégedettebbek a kapcsolataikkal, amikor a partnerükben értékes tulajdonságokat észlelnek, és mikor a partnerük adottságai felülmúlják a legjobb elérhető alternatív ideáljaikat. De mik is ezek az összehasonlítást befolyásoló értékek? Az első az alap összehasonlítási szint, melyben a kapcsolatokban fellelhető vonzalmat és azt becsüljük meg, hogy a partner tulajdonságai mennyire töltik el az adott személyt megelégedettséggel. A második szint az alternatívák összehasonlításának szintje, mely annak a mértékét fejezi ki, hogy az egyének milyen teljesítményt lennének képesek elérni egy alternatív párkapcsolatban – akár a szerelem mértékét, minőségét, akár az önértékelés/önbizalom szintjét illetően.

Ehhez a modellhez kapcsolódik az ideális elvárások modellje, mely azt feltételezi, hogy az embereknek vannak különböző elképzeléseik az ideális partnerről és annak ideális tulajdonságairól. Ezeknek az elképzeléseknek három összetevője van: a szelf, a partner és a kapcsolat percepciói, melyek megítéléshez három alapdimenzió áll rendelkezésre: a) az intimitásra és elkötelezettségre való képesség – együttműködő, elkötelezett partner és odaadó szülő megtalálásának növekvő esélyei; b) vonzerő és általános egészség – fiatalabb, egészségesebb, termékenyebb partner keresése (elsősorban a férfiak választásai); c) társadalmi státusz és a rendelkezésre álló erőforrások – a társadalmi hierarchiába való előretörés, ezáltal magasabb egzisztencia biztosítása (elsősorban a nők döntései)
.
Ehhez kapcsolódik David M. Buss – pszichológia professzor a Texasi Egyetemen, a szexuális vágyak és ösztönök, féltékenység, nemek harca a szakterületei, evolúciós szempontból - és munkatársa, T. K. Schackelford vizsgálata is. Az ő kiindulási pontjuk a féltékenységhez kapcsolódott, mely olyan negatív tapasztalat, ami egy valós vagy egy képzelt rivális miatt az értékes párkapcsolat elvesztésének lehetőségéből származik. Guerrero és Anderson három olyan érzést nevez meg, melyek a legjobban írják le: a sérülés-megsebzés, a harag és a félelem/aggodalom. Ez egy egyetemes emberi érzés, a férfiak és nők nem különböznek a féltékenység gyakoriságát vagy intenzitását illetően, és mindkét nemnél fontos szerepe van a féltékenységnek a partner megtartásában. Ezt bizonyítja Buss perspektívája is, mely szerint az evolúciós történelemben azok, akik jobban ügyeltek a betolakodókra, sokkal sikeresebbek voltak a reproduktivitást illetően, mint azok, akik kevésbé aggódtak a riválisok miatt. Nemi különbségek viszont mégis vannak: a férfiak a szülőségi bizonytalanság miatt sokkal érzékenyebbek a szexuális hűtlenség jeleire, és gyanakvóak azokkal a riválisokkal szemben, akik barátságosak a partnerükkel, vagy flörtölnek vele. Ezzel szemben a nők az érzelmi hűtlenségre érzékenyebben, az utód biztonságos felnevelése miatt.

Ennek eredményeképpen el kell oszlatni annak valószínűségét, hogy a partnerek más párkapcsolati lehetőséget keressenek, vagy annyira épnek és biztos alapokkal rendelkezőnek kell maradnia a kapcsolatnak, hogy a külső személyek ne gátolják a csábítási stratégiáikkal a reproduktivitás sikerességét. Ehhez kapcsolódóan az említett Buss – Schackelford vizsgálat szerint a férfiak és nők különböző partner-megtartó stratégiát használnak fel, hogy a kapcsolatukat fenyegető külső veszélyek ellenére fennmaradjon a párkapcsolatuk: a férfiak erőforrásaikat használják legtöbbször a nőkkel kapcsolatban, mint partner-megtartó stratégiát – ez szoros összefüggésben van a partnerük fiatalságával és észlelt fizikai vonzerejével. Míg a nők fizikai vonzerejük, megjelenésük felhasználásával próbálják párjukat megtartani, ha külső veszély (a titokzatos „harmadik személy”) fenyegeti párkapcsolatukat.

Mindezzel látható, hogy mennyi elemből áll össze a szerelem érzése, maga a párválasztás, az elköteleződés, az, hogy meddig és miért is akarjuk megtartani párunkat. Mindez bonyolult folyamatokat indít el bennünk és partnerünkben is, és még bonyolultabb akadályokkal találkozhatunk a kapcsolat építése alatt, de az biztos, hogy ha értékes embert találunk magunk mellé, és többször érezzük azt, hogy a partnerbe való befektetésünk megéri, mint haragot és féltékenységet, akkor elképzelhető, hogy az ideális és az alternatív legjobb partner egy személyben ott áll előttünk. Az elköteleződés fontossága is megmutatkozik evolúciós szempontból is, hiszen a problémákat egy szerelmi partnerrel együtt, szoros szövetségbe lépve vele könnyebben legyőzzük, mint egyedül. Merjünk tehát kockáztatni, és ne mindig higgyünk a külső fenyegetéseknek!


Forrás:

Campbell, L. – Ellis, B. J. (2005): Commitment, Love and Mate Retention. In: Buss, D. M. (edited by, 2005): The Handbook of Evolutionary Psychology, USA

A blogbejegyzést SZEKERES VERONIKA pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!


Hozzászólások:

Még nem érkezett hozzászólás a bejegyzéshez


Szólj hozzá:

KÉRDEZZEN TŐLÜNK