=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Diagnózissal vagy anélkül
KONCZ-KANYÓ GABRIELLA
KONCZ-KANYÓ GABRIELLA
- 2017. 03. 08. 14:36

timthumb (41).jpg

 A szakpszichológusok által is széles körben használt diagnosztikai kézikönyv a DSM-IV utódja már jó ideje készülőben van. Használata a mindennapi klinikai gyakorlatban elengedhetetlen, éppen ezért nem mindegy, hogy az utóda, az APA (Amerikai Pszichiátriai Társaság) által szerkesztett, minden valószínűség szerint 2013-ra elkészülő DSM-V milyen kritériumokat állít fel az egyes kórképekkel kapcsolatosan.

 A Brit Pszichológiai Társaság júniusban megjelentetett egy hivatalos közleményt, melyben kritikáját fejezi ki a készülő DSM-V-tel kapcsolatosan. Az egyik fő érvük az, hogy szociális normákat vesz alapul, ill. a problémákat az egyénekben lokalizálja, ahelyett hogy felismerné a szociális okokat, amilyen például a szegénység. A másik főbb pont, hogy olyan kórképekkel is ki akarják egészíteni, ami félő, hogy stigmatizál olyan embereket, akik eddig nem tettek eleget a pszichózis diagnosztikai kritériumainak, ezen kívül fontosnak tartják a pszichés distressről alkotott gondolatok átdolgozását, pontosítását is.


Miért fontos ez?


A diagnózisalkotás egy komplex folyamat, ami széles-látókörűséget (nem mindegy, hogy milyen módszerrel történik a képalkotás) ill. magas szintű szakmai hozzáértést és felelősségvállalást von magával. Tehát nem csak a szakemberek számára fontos, hogy a segédanyagok pontosak, és megbízhatóak legyenek, hanem azok számára is, akikről a diagnózis készül.

Pro és kontra

Természetesen ez a téma mindig felveti azt a kérdést, hogy milyen szerepe van a diagnózisnak egy ember életében? Stigmatizál? Vagy éppen segít megérteni, hogy mi történik? Ez függ a kliens személyiségétől, ill. a külső körülményektől is. Hiszen akinek olyan a beállítottsága, és szereti címkézni az őt ért dolgokat, nagyban a segítségére lehet, hogy ha tudja, mivel is áll szemben. Ugyanakkor olyan is előfordulhat, hogy valakit pontosan a diagnózis rémiszt meg, és esetleg plusz distresszt, szorongást generál ennek következtében az életében.

A klinikai és kórházi gyakorlatban elengedhetetlen a diagnosztizálás szerepe, viszont ha nem ilyen környezetben kezelünk egy klienst, akkor nem biztos, hogy szükség van rá. A kérdés, amit egy szakember ilyen helyzetben mérlegelhet, hogy a hozzá forduló embernek segítségére van, vagy éppen árt azzal, ha a diagnózisalkotásra fókuszál. Ez nyilván egyénenként és esetenként teljes mértékben eltérhet.

Szerencsére a pszichológusok hozzáállása pozitív, és támogatják a diagnosztika fejlődését, a kutatásokat, hiszen ez mindannyiunk érdeke. A pszichiátriai kórképek és megbetegedések a történelem kezdete óta léteznek, és ha visszatekintünk, láthatjuk azt a hatalmas változást, és fejlődést amit a kezelésükben elértünk. A DSM legfőbb feladata, hogy folyamatosan beépítse a klinikai tapasztalatokat és a vizsgálati eredményeket, ezáltal biztosítva a lehetőséget, hogy minél több pszichés megbetegedésben szenvedő ember gyógyulhasson meg, vagy a tünetei enyhüljenek.


Forrás:
Sutton, J., Society's critical response to DSM-5, in.: The Psychologist, vol. 24. no. 8., 566-567.

A blogbejegyzést KONCZ-KANYÓ GABRIELLA pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!


Hozzászólások:

Még nem érkezett hozzászólás a bejegyzéshez


Szólj hozzá:

KÉRDEZZEN TŐLÜNK