=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Most! - Ma van az a holnap, ami miatt tegnap aggódtál
KONCZ-KANYÓ GABRIELLA
KONCZ-KANYÓ GABRIELLA
- 2017. 03. 08. 14:50

timthumb (55).jpg

 A jelenben élünk, ugyanakkor ezt a tényt hajlamosak vagyunk elfelejteni. Sokszor elrévedezünk, hogy milyen jó is volt a múltban, vagy éppen dolgozunk, és arra vágyunk, hogy már hétvége/vakáció legyen. Ez természetes dolog, ugyanakkor könnyen át lehet esni a ló túloldalára. Ha folyamatosan elfelejtjük értékelni azt, ami éppen most történik velünk, és mindig a holnapot, a hétvégét, jövő hetet/hónapot várjuk, akkor lehet, hogy a szép pillanatokat szalasztjuk el.

 Olyan világban élünk, ahol állandó ingeráradat ér bennünket, a figyelmünk nagyon könnyen elterelődik. A buddhisták nevezik ezt „majom-agynak”, mert úgy ugrálnak a gondolataink ide-oda, mint a majmok ágról-ágra. Ha jobban odafigyelünk arra, ami éppen történik velünk, azt nevezhetjük egyfajta éberségnek is. Ez pedig többszörös előnyökkel jár, hiszen csökkenti a distresszt, a vérnyomást, és az olyan betegségek kialakulásának kockázatát, mint a rák, vagy a szív-, és érrendszeri megbetegedések.

A Harvard Egyetem egyik pszichológusa, Ellen Langer szerint „mindenki egyetért abban, hogy fontos a jelenben élni, a kérdés inkább az, hogy hogyan lehetséges ez?”.

Engedjük el a dolgokat és magunkat

Nagyon érdekes paradoxon ez, hiszen hogyha arra próbálunk fókuszálni, hogy „jobban átéljük a jelent” odafigyeljünk a gondolatainkra, akkor igazából csak rontunk a helyzeten. Közelebb juthatunk az éberség állapotához, hogy ha kevésbé figyelünk oda a bennünk zajló dolgokra, és inkább valami nagyobb részeként tekintünk magunkra. 

Vegyünk példának egy táncórát. Ha végig azon agyalunk, hogy „vajon jól csinálom-e, amit mutatnak” vagy „biztos mindenki az én bénázásomat figyeli” akkor elveszítjük azt az örömet, amit egy ilyen óra adhat. Ha azonban elkezdünk a zenére, a csoport dinamikájára figyelni, és lehalkítjuk a gondolatainkat, máris egy másfajta állapotban találjuk magunkat. Nem fog zavarni az, hogy mennyire tetszik másoknak a mozgásunk, részesei leszünk a csoportnak. Ez a fajta éberség megóv minket a helyzetek „túlgondolkodásától” és segít abban, hogy elengedjük a szorongásunkat egy adott dologgal kapcsolatban.

Fókuszáljunk a jelenben lévő dolgokra, ahelyett, hogy a jövőn aggódnánk

Elisabeth Gilbert az Ízek, imák, szerelmek c. könyvében ír egy barátnőjéről, aki ha egy gyönyörű helyen jár, szinte pánikban tör ki, miszerint „Annyira szép itt! Úgy szeretnék egyszer visszajönni ide!” a szerző azt írja, hogy „minden meggyőző erőmet be kellett vetnem, hogy rájöjjön, már itt van”. Sokszor az ilyen gondolatokkal – amelyek akaratlanul is betörnek a tudatunkba – elvesszük magunktól az élményt, és nem kell annak egy utazásnak lennie. 

Egy tanulmányban résztvevő személyeket megkértek arra, hogy minden nap szánjanak pár percet arra, hogy az egyébként szokásos cselekvéseket kiemeljék, érzékeljék. Például amikor megisznak egy csésze teát, figyeljenek oda rá, ízlelgessék azt, vagy ha elsétálnak a buszhoz, nézzenek körül, mit látnak. Az eredmények azt mutatták, hogy ez a napi pár perc több örömöt és pozitív érzést hozott, a negatívakat pedig csökkentette.

Talán az egyik legfontosabb: veszítsük el az idő fonalát, adjuk át magunkat az áramlatnak

A Flow-élményről már olvashattak korábban. Kicsit paradoxnak tűnhet a flow fogalmát együtt említeni az éberséggel. Ugyanakkor, ha jobban megnézzük, mégiscsak van bennük közös. A flow egy olyan állapot, amelyet akaratlagosan nem tudunk előidézni, egyszerűen csak „jön”. Úgy éljük meg, hogy valamilyen tevékenységbe nagyon belemerültünk, és csak úgy elrepült pár óra, eközben minket valahogy jó érzés töltött el. Mivel ez az állapot intenzív koncentrációt igényel, így egyéb gondolatok nem tudnak betörni a tudatba. Ezáltal tulajdonképpen éberek vagyunk, és a jelenre figyelünk, csak egy másfajta állapotban.

Elfogadás

Vannak olyan érzések, gondolatok, érzékelések, amelyektől szeretünk óvakodni. Ilyen a félelem, a fájdalom, a magány, a szomorúság, levertség és még sorolhatnánk. Azzal, hogy elhessegetjük, vagy próbálunk nem odafigyelni, sokszor csak rontunk a helyzeten. Van, akit a boldogság érzése is félelemmel tölt el, mert megjelenik az a gondolat, hogy „mi lesz, ha ez túl sok, és valami rossz fog történni”. 

Az elfogadás általában nem az egyértelmű út. „Közelebb menni” a rossz érzésekhez és elfogadni azokat nem egyszerű. Viszont ez a legegyszerűbb út ahhoz, hogy ne érezzük magunkat még rosszabbul. Ez nem azt jelenti, hogy szeretni kell ezt az állapotot, nem. Csak azt, hogy elfogadjuk, hogy éppen nem megy minden úgy, ahogy szeretnénk, és ezért csalódottságot, szomorúságot érzünk ebben a pillanatban.

Történt már olyan az Olvasóval, hogy vezetett az autópályán, és egyszer csak arra „ébredt” hogy az utóbbi 10 percre nem emlékszik. Semmire. Egészen máshol van, lehet, hogy még a kijáratát is elvétette. Vagy olvasott egy könyvet, és hirtelen egy másik oldalnál jár, de fogalma sincs, hogy előtte mit olvasott. Ennek az a magyarázata, hogy hajlamosak vagyunk kevés – vagy szinte semmi – figyelmet fordítani azokra a dolgokra, amikről úgy gondoljuk, hogy tudjuk. Ez olyan, mint a repülőgépekben a robotpilóta bekapcsolása. De nyilván nem kell magyarázni, hogy ez veszélyes lehet.

Ennek az állapotnak az ellentéte az, hogy ha az ilyen automatizált dolgainkat jobban megnézzük, mint ha most tanulnánk/látnánk először. Ez egészen újraértelmez néhány dolgot. Minden nap újabb felfedezéseket tehetünk, és ez sok örömöt és izgalmat okoz.

Végül talán a legfontosabb paradoxon

Az éberség nem egy kitűzendő cél, hiszen akkor máris a jövőről beszélnénk. Azt viszont el lehet határozni, hogy jobban odafigyelünk azokra a dolgokra, amiket éppen csinálunk, vagy történnek velünk. Ahogy megkülönböztetik ezeket a fekete betűket a fehér háttértől, érezhetik, hogy élnek. Lélegeznek. A mellkasuk megemelkedik, majd visszasüllyed. Éreznek, gondolkodnak. Ez az éberség. Nem cél, már elérték. 



Forrás:

Dixit, J. The art of now (2011). Psycholgy Today.

A blogbejegyzést KONCZ-KANYÓ GABRIELLA pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!


Hozzászólások:

Még nem érkezett hozzászólás a bejegyzéshez


Szólj hozzá:

KÉRDEZZEN TŐLÜNK