=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

A serdülőkor jelenségei: Egészség-magatartás, problémaviselkedés, kortárshatások
SZEKERES VERONIKA
SZEKERES VERONIKA
- 2017. 03. 08. 14:51

timthumb (56).jpg

 A két héttel ezelőtti cikkemben olvashatták, hogy a serdülőkor mennyi testi-lelki változással jár. Kialakul az autonómia igénye, ugyanakkor a szülői tekintély még ott van a háttérben. Átalakul a személyiségünk, a viselkedésünk, nagyobb szerepet kapnak a kortárskapcsolatok. A szülőkkel és a kortársakkal tehát új kapcsolati struktúra jelenik meg. Az identitásformálódás azonban sok akadályt állít elénk.

 Tudományosan az egészség-magatartásból és a fiatalkori problémaviselkedés-szindrómából áll össze. De mit is jelent ez a két fogalom, és mit tartalmaznak? A fiatalkori problémaviselkedés-szindróma társadalmi probléma, deviancia, a konvencionális társadalmi normáktól eltér. Két jól elkülöníthető megnyilvánulási formája van: az externalizált (kívülről látható, külső viselkedésben megnyilvánuló, pl. életvezetési problémák, antiszociális, normasértő vagy agresszív-erőszakos kitörések) – fiúkra jellemző inkább, valamint az internalizált (belső megnyilvánulási forma, pl. szorongás, visszahúzódás, alacsony önértékelés, depressziós tünetegyüttes megjelenése) – a lányok hajlamosabbak erre. Gyakran szoros kapcsolat áll fenn az egyes problémaviselkedési formák és a két irány között. Elemei: dohányzás, alkohol- és drogfogyasztás, korai és kockázatos szexuális aktivitás, pszichés zavarok, agresszív, antiszociális viselkedés, iskolai beilleszkedési és tanulási nehézségek. Az, hogy ki mennyire „fogékony” ezekre a problémaviselkedésekre, az egyéni érzékenységtől és a környezet kölcsönhatásától függ.

Az egészség-magatartás két részből áll: rizikó- és protektív faktorokból. Ez a két elméleti megközelítés világít rá arra, hogy a hatékony gyógyítás és megelőzés érdekében fontos a PV kialakulásában szerepet játszó rizikófaktorok és azon védőfaktorok ismerete, melyek a mentális egészség megőrzéséhez járulnak hozzá. A rizikótényezők közé tartoznak a rossz iskolai teljesítmény okozta kudarcok és frusztráció: iskolai környezettel való konfliktusos viszony, iskolai értékrend el nem ;fogadása valamint a családi konfliktusok, rossz viszony a szülőkkel vagy a szülők között, a bizalom hiánya a családban vagy a szülői bántalmazás. A bántalmazás oka lehet a serdülőkori depresszió és egyéb pszichés, magatartási és tanulási zavar kialakulásának. Ide tartozik még a családi struktúra felbomlása, mely életvezetési zavarokhoz vezethet, szülők hiányos műveltsége, iskolai végzettsége és ezek miatt a társadalmi depriváció befolyásoló ereje. 

A harmadik rizikótényező a deviáns korcsoportokhoz, „bandákhoz” tartozás, hiszen ez összefüggésben állhat a káros szenvedélyekkel, az agresszív, antiszociális és normasértő viselkedéssel. A kortárscsoportok hatása azonban önmagában nem negatív, a szülői kapcsolattal együtt szabja meg a viselkedésbeli irányt: a kortárshatás ereje akkor igazán nagy, ha a szülői kapcsolat bizalmi alapja megsérül, hiszen a családi kapcsolatok minősége jelentősen meghatározza a kortársak befolyásának mértékét és hatékonyságát. A jó kortársi csoport lehet kompenzáló, kiegyensúlyozó hatással a családi problémák esetén, de jelentheti a jövő szempontjából kedvezőtlen hatások felülkerekedését is. A felnőttektől, a szülői befolyástól való függetlenedés folyamata előfeltételezi és elő is segíti a kortárscsoportok jelentőségének fejlődését. Vagyis a család befolyása mellett a barátok szerepe is igen fontos az énkép kialakulásában. A társak a biztonság, az intimitás és az önértékelés új forrásává lépnek elő. A barátság fejlődési szintjei szerint a 4. szintbe tartozó serdülőkori kapcsolatokban autonóm, kölcsönösen függő barátságok alakulnak ki. Ennek a szintnek a jellegzetessége az egymás támogatása, az azonosságtudat és az, hogy ezek kölcsönös függésben tartják a tizenéveseket.

Mivel a kortárscsoportok önkéntesen szerveződnek, és szabad választás alapján, hasonló emberek válnak tagjaikká, így „a hasonló értékek, attitűdök, valamint a lojalitás és az intimitás válnak fontossá a barátság szempontjából.” A közeli barátok hasonlósága azt is jelzi, hogy a megértés és a támogatás mértéke még nagyobb lesz. A kamaszkori barátságok nagy kiváltsága a meghitt, önfeltáró beszélgetések sorozata, melyben saját identitásukat fedezik fel és hozzák felszínre a tizenévesek. Ráadásul több tanulmány is kifejezésre juttatja, hogy a támogató baráti körök tagjai kevesebb iskolai és pszichológiai problémáról számolnak be, a társas elfogadottság érzése nő bennük, és kevésbé érzik magukat magányosnak.

Mindezzel együtt az egészség-magatartás protektív tényezőihez tartozik az önbizalom,  kutatások mutatták ki, hogy nagyban hozzájárul a káros szenvedélyekkel szembeni ellenálláshoz, valamint növeli a konfliktussal való megbirkózás képességét. Ugyanez igaz a társas támogatás különböző formáira: a kortársakkal és szülőkkel eltöltött idő igen fontos szerepet játszik abban, hogy ne induljon el a serdülő a „rossz úton”. Ide tartozik még a szülői kontroll, mely hatékony az externalizáló irányú problémaviselkedés és az alkohol-fogyasztás ellen, valamint a kapcsolatok minősége pozitívan befolyásolja a drogfogyasztást és depresszió kialakulását, különösen lányoknál (vagyis ha jól működő, bizalmon alapuló kapcsolatai vannak egy serdülőnek, kevésbé lesz depressziós, és kisebb az esély arra, hogy drogfogyasztó legyen.).

Tehát láthatjuk, hogy a kortárshatás a legerősebb prediktor a serdülőkorban a problémaviselkedés kialakulásában. Például a dohányzás lehet a csoportnormáknak való megfelelés, amit ki is mutattak különböző vizsgálatok, melyeknek eredményeként azt kapták, hogy a rendszeres használók körében gyakoribb a depresszió, a szorongás, az öngyilkossági késztetés. A csoportazonosulásnak, hogy megfeleljek annak a kortárscsoportnak, amibe épp tartozom, érzelmi motivációi is vannak. Az egyik ilyen a kortársakkal való intimitás megtapasztalása, mely elsősorban proszociális viselkedési normák érvényesülésében érhető utol a kortárskapcsolatokban: kölcsönösség, reciprocitás, kooperativitás. Továbbá maga a kapcsolatépítés is mint az azonosulás, az identitásformálódás egyik alapja jelenik meg a serdülőben: az vagyok, amilyen csoportba tartozom. 

Ennek a folyamatnak 8 fő dimenziója van, amik meghatározzák a serdülő viszonyát a kortárscsoportokhoz: 1.biztonságigény – anya-gyermek kapcsolat, a megkapaszkodás ;igénye 2. kötődés – az önbizalom és az azonosságtudat egészséges formálódásának ;forrása 3. intenzív érzelmi élmények, szenvedélyek ;megtapasztalása 4. „tükörfunkció” – közvetlen társas interakciók során nyilvánul meg, ez az empátia alapja: visszatükrözöm a partner érzelmeit, ezáltal is biztosítom érzelmei, viselkedése érvényességéről és együtt ;érzésemről 5. modellszerep érvényesülése – csoportjelenségek megnyilvánulása ;során 6. kölcsönösség, „egymásra rezonálás”, bizalomépítés és a közös érzelmi alapok ;megtapasztalása 7. „érzelmi beágyazottság” – a valahová tartozás/network (csatlakozás) közös ;élménye 8. törődés, aktív segítség, gondoskodás lehetőségeinek elfogadása.

A csoportazonosulásnak több pozitív forrása van, amik többek közt növelik a serdülőben a szociális kompetencia érzését. A kompetencia az egyéni és társas készségek használatának hatékonysága az életproblémák megoldására késztető helyzetekben, a szociális kompetencia pedig azok a szociális készségek, melyek a serdülőkori fejlődésben fontos szerepet játszanak: olyan interperszonális készségek, melyek az új, megváltozott szabályokkal, társas normákkal jellemezhetőek, valamint a társas környezetbe, csoportba való beilleszkedést segítik elő, pl. egyértelmű kommunikáció, érdekérvényesítés vagy kérés készsége, más kéréseinek megtagadása stb. Bizonyos kutatások szerint a szociális készségek fejlesztésében alapvető feladat, hogy a fiatalok először ismerjék fel a csoportbefolyásolást és minden olyan hatást, mely magas rizikójú helyzetben éri, valamilyen viselkedési kihívás elé állítja őket.

A készségek folyamatos fejlesztése hozzájárulhat a kortárscsoportok pozitív hatásához és ahhoz, hogy a csoportbeli azonosságtudatot ne a problémaviselkedés egyik formáját jelentse, ehhez egészségügyi és oktatás-béli prevenció, mentális egészségfejlesztés, valamint támogató társas környezet szükséges. A serdülőkori problémaviselkedés megfelelő kezelése segíthet megelőzni a felnőttkori pszichopatológiai állapotokat és súlyosabb mentális kórokat. A kezelés akkor a leghatékonyabb, ha kiscsoportokban történő ismeretátadás és készségfejlesztés alapján történik. A prevenciós programok középpontjában az egészség, a jókedv és a csoportos együttlétből fakadó öröm áll, vagyis „deviancy training” helyett „egészségtudatosság-fejlesztő tréning”: együttműködés, mások gondolatainak, érzéseinek, céljainak értékrendszerének megismerése és elfogadása a cél. 

A WHO szerint a megelőzés 4 szintje a következő: 1. primordiális megelőzés – nem medikális tevékenységek, melyek közvetve kihatnak a megbetegedési viszonyokra (társadalmi-gazdasági helyzet, szociokulturális szokásrendszer, viselkedési minták ;stb.) 2. primer prevenció – egészségnevelés, egészségfejlesztés, iskolai mentálhigiéné ;továbbfejlesztése 3. másodlagos megelőzés – korai diagnózis és ;kezelés 4. harmadlagos megelőzés – pszichiátriai rehabilitáció.



Forrás:
Cole, M. and Cole, S. (2006): Fejlődéslélektan. Osiris Könyvkiadó, Budapest
Pikó Bettina (2004): Csoporthatások a serdülők identitás-formálódásában, kapcsolati struktúrájában és egészségmagatartásában. Pszichotherápia 13(1), 16-22.
Pikó Bettina (2003): A fiatalkori problémaviselkedés szindróma magatartás-epidemiológiai alapjai és a megelőzés lehetőségei. Psychiatria Hungarica 18(4), 208-216.
Idézet: Cole, Michael and Cole, Sheila (2006): Fejlődéslélektan. Osiris Könyvkiadó, Budapest, 617. o.

A blogbejegyzést SZEKERES VERONIKA pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!


Hozzászólások:

Még nem érkezett hozzászólás a bejegyzéshez


Szólj hozzá:

KÉRDEZZEN TŐLÜNK