=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Testvérkapcsolatok, II. rész: Testvérkonfliktusok és testvérrivalizáció
SZEKERES VERONIKA
SZEKERES VERONIKA
- 2017. 03. 08. 14:59

macik.jpg

 Három héttel ezelőtt általánosságban volt szó a testvéri kapcsolatokról, mint a legtartósabb, legszorosabb emberi kapcsolatokról. Megismerhettünk 3 evolúciós elméletet arról, hogyan érhetőek tetten azok a szülői törekvések, melyek a testvérek közti kapcsolat erősítésére és a rivalizáció elkerülésére irányulnak. Most az utóbbiról, a testvérkonfliktusokról olvashatunk bővebben, hiszen a legtöbb családban az új jövevény érkezésekor gyakori az addig első és egyetlen gyermek agresszív és ellenséges viszonyulása a „trónbitorló” felé.

 A testvérekkel való interakciók vizsgálatakor gyakran felmerül a kérdés: az ugyanabban a családban felnövő gyermekek miért különböznek annyira egymástól? Erre számos pszichológiai és nem-pszichológiai válasz született, de ami a legmeghatározóbb, az a születési sorrend. Konkrétan erről a jelenségről a következő cikkemben lesz bővebben szó, jelen írásban a testvérrivalizációban betöltött szerepét fejtegetem. A Harvardon végzett pozitivista tudománytörténész, Frank Sulloway szerint a testvérek közti különbség csökkenti a szűkös erőforrásokért folyó versengést, hiszen az érdekek nem teljesen egyeznek, ugyanakkor mindegyik gyermek részt akar a családi erőforrásokból, pl. a szülői figyelemből. E szerint az elgondolás szerint az érdekek konfliktusa vezet versengéshez, ahol is a magasabb státuszú testvér (Sulloway szerint az elsőszülött) áll az élen. Mivel az egyének közötti versengés különbözőséghez vezet, a testvérek mindegyike különböző szerepek betöltésére törekszik a családban, ezzel csökkentve a versengést. 

Tipikusan az elsőszülöttek alkalmazzák nagyobb méretüket és erejüket különleges helyük védelmére, és olyan személyiséggel rendelkeznek, amellyel dominanciát vívnak ki maguknak, irigységgel vegyítve. A később születettek ellenstratégiát fejlesztenek ki ezzel szemben: elsődlegesen jóindulatú barátságossággal és együttműködéssel versengenek. Láthatjuk tehát, hogy a dominanciahierarchia a testvérek között egy alapvető tény az evolúció tudományában és a pszichológiában is. Ugyanakkor téves feltételezés azt hinni, hogy az együttélés, a hasonló környezet teszi a testvéreket különbözővé, mivel minden testvér alapból egyénnek születik, különböző személyiséggel és személyiségjegyekkel, de az tény, hogy a születés ideje, sorrendje befolyásolja a gyermekek viselkedését, egymással való viszonyát, egyéni érdekeit, törekvéseit.

A testvérek kapcsolatát számos tényező befolyásolja. Egyrészt függ a nemtől, mivel több tudományos megfigyelés (pl. Judy Dunn és Kendrick) is alátámasztja, hogy az azonos nemű testvérek között több pozitív interakció történik, mint az ellenkező neműeknél. Másrészt az anya viselkedése is meghatározó a testvérek viszonyában. Gyakori hibaként tűnik elő, hogy az édesanya engedékenyebben viszonyul másodszülött gyermekeivel, melyre az idősebb gyermek sértődéssel, agresszióval reagálhat. Harmadsorban a gyermekek közötti korkülönbség is hatással van viszonyukra: az egynemű és a korban egymáshoz közelebb álló gyerekeknél intenzívebben jelentkezik a rivalizálás. 

Most essen szó egy kicsit a testvérek versengésének módszereiről! A már említett szerző- és kutatópáros, Dunn és Kenrick szerint az idősebb testvér regressziója a kistestvér születésekor jelentkezik, ami annak jelzése, hogy nagyobb arányú szülői befektetésre van szüksége az elsőszülöttnek. Ilyenkor megfigyelhető, hogy az idősebb gyermek általában nehezebben kezelhető, agresszívebbé válik, olyan regresszív (korábbi életkorokra jellemző) viselkedési formákat produkál, mint például újra bepisil, vagy ő is együtt akar szopizni a kistestvérrel, miközben már korábban sikeresen le lett választva az anyamellről. Az is általánosan tapasztalható, hogy az idősebb gyermeknél ismeretlen eredetű szorongások jelennek meg, amik szintén a testvérféltékenységre vezethetők vissza. Gyakori a még meg nem fogant testvérrel való versengés is, ami annak elkerülésére szolgál, hogy a „versenytársat” bemutassák: olyan pszichológiai mechanizmusok ezek, melyek arra hivatottak, hogy az apai vagy anyai szexuális érdeklődést csökkentsék (pl. nem alussza át a gyermek az éjszakát, gyakran felsír, nem tud visszaaludni, ezáltal folyton készenlétben tartja szüleit, így nem lehetséges az utódnemzés).

Érdemes szem előtt tartani azt is, hogy ez a versengés a testvérek egész életében tart, és sajnos az egyik szülő halála sem szünteti meg ezt. A spekulatív fiatalabb testvér például még akkor is kitart amellett, hogy több/nagyobb szülői erőforrást szerezzen, ha egy idősebb, akár a „szülők kedvence” testvér is hal meg, ez különösen a férfiakra igaz. Hiszen az ő reproduktivitási varianciájuk a nagyobb, ezért több szülői erőforrás kell ahhoz, hogy szaporodásra használják azokat, ezért a férfiak versengése egész életükön át fontos hangsúlyt kap, ami a gyerekkorban a testvérekkel való versengéssel kezdődik.

Ennek a versengésnek a megoldásaképpen a szülők – többek közt - a nagyszülő-unoka kapcsolatot próbálják fejleszteni, arra való törekvéssel például, hogy az unokák több időt töltsenek a nagyszülőkkel, miközben a gyerekük jó tulajdonságait, teljesítményét, tehetségét hangsúlyozzák a nagyszülők előtt.

Végül, de nem utolsó sorban, fontos tudni, hogy a testvérrivalizáció, amellett, hogy természetes és normális jelenség a családban való új gyermek érkezésekor, de pszichiátriai probléma is lehet, ha a hangsúlyok eltolódnak, és a határok elfajulnak. „A gyermekek többségénél a közvetlenül fiatalabb testvér születését valamilyen fokban mindig kíséri érzelmi zavar. Testvér rivalizációs zavarról csak akkor beszélünk, ha a zavar foka és időtartama statisztikailag nagyobb az átlagosnál, másrészt abnormális szociális interakcióhoz vezet.” Ezért érdemes figyelni a rivalizálás megnyilvánulásait, és ha túlzásnak érezzük az agresszív – regresszív viselkedésformákat, forduljunk bátran szakemberhez, mivel elképzelhető, hogy az idősebb gyermek számára az átlagosnál traumatikusabb esemény a testvér születése, és ennek feldolgozásához szakemberrel való konzultáció válik szükségessé.


Források:
Bodonyi Edit – Busi Etelka (2006): A gyakorlati pedagógia néhány alapkérdése. Család, gyerek, társadalom. Bölcsész Konzorcium, Budapest http://mek.oszk.hu/05400/05461
Harris, J. R. (é.n.): Social Behavoir and Personality Development. The Role of Experiences with Siblings and with Peers. In: Ellis, B. J. – Bjorklund, D. F. (edited by, 2005): Origins of The Social Mind. Evolutionary Psychology and Child Development. (p. 245-270.) New York – London: The Guilford Press
Michalski, R. L. – Euler, H. A. (é. n.): Evolutionary Perspectives on Sibling Relationships. In: Salmon, C. A. – Shackelford, T. K. (edited by, 2008): Family Relationships. An Evolutionary Perspective. (p. 185–205.) Oxford: Oxford University Press
Idézet: BNO-10 Zsebkönyv. DSM-IV-TR meghatározásokkal. Animula Kiadó, Budapest, 2004, 159-160.

Ajánlott cikk:
Márkusné Vörös Ibolya (2011): 
Hogy jól éljünk együtt: a testvérekről. 

 

A blogbejegyzést SZEKERES VERONIKA pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK