=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

A mozaik módszer
Hollósy-Vadász Gábor
Hollósy-Vadász Gábor
- 2017. 08. 27. 11:18

article-1089245-00c2d793000004b0-878-468x318-jpg-59a28e742a16e.jpg

Az 1960-as években az USA-ban elkezdődött az afroamerikaikkal szembeni negatív előítéletek és megkülönböztetések felszámolása, valamint integrálásuk a társadalomba. Ennek eredményeként a 60-as évek végére Texas állam bevezette az integrált oktatást, vagyis azt, hogy az afroamerikai és fehér gyereke egy iskolába, illetve egy osztályban tanulhatnak, bőrszíntől függetlenül. Ennek ellenére az iskolákban továbbra is fennmaradtak a negatív előítéletek és a kölcsönös bizalmatlanság. Ez a helyzet legjobban egy iskolaigazgató állításával volt jellemezhető, amit Aronsons idézett a Társas lény című könyvében. „Nézze Professzor Úr, a kormány kényszeríteni tudja a fehér és fekete kölyköket, hogy egy iskolába járjanak, de senki nem tudja kikényszeríteni belőlük, hogy élvezzék az együttlétet” (Aronson, 2001, 358. o.). Ezt a disszonáns helyzetet akarta Aronson felszámolni az austini (Texas állam fővárosa) iskolákban, ennek céljából fejlesztette ki a mozaik módszert.

A vizsgálat első fázisában a kutató és tanítványai megfigyeléseket végeztek a pedagógiai intézetekben (Aronson, 2001). Megállapította: gyakori jelenség az osztálytermekben, hogy amikor a tanár feltesz egy kérdést, akkor a diák csoport két részre bomlik, vannak, akik jelentkeznek és alig várják, hogy felszólítsák őket. Ezen tanulok közül azok, akiket nem szólítanak fel csalódottak lesznek. Ha jó választ adnak a felszólítottak, akkor a tanár megjutalmazza őket. Az osztály másik fele kerüli a szemkontaktust az oktatóval és nem szeretné, hogy véletlenül őtőlük kérdezze meg a tanár a választ. Ezen folyamat eredményeként a kis gyerekek megtanulják, hogy a tanár az egyetlen tekintélyt képviselő személy a teremben, illetve a feltett kérdésekre egyetlen helyes válasz létezik, még pedig az, amelyikre a tanár is gondol. Ha elég ügyesek, mert például jól válaszolnak a kérdésekre, akkor kiérdemlik a tekintélyes személy szeretetét. De ez csak úgy lehetséges, hogy a tanuló osztálytársait legyőzi, vagyis eléri, hogy őt szólítsa fel a tanár és ne a másikat. Azt is elsajátítják a nebulók, hogy nem érdemes meglévő tudásukat a társaikkal megosztaniuk. Tehát egy fajta versenyhelyzet alakul ki az osztályban, melynek eredményeként a jó tanulók megvetik a rosszul teljesítőket, lenézik és esetleg butáknak is tartják őket. Ezzel ellentétben a rossz tanulók azt fogják gondolni, hogy a szorgalmasak stréberek, esetleg fizikailag is erőszakoskodni fognak velük. Aronson szerint ennek gyakori kísérő jelensége az etnikai csoportok közötti ellenségeskedés is, mivel általában a frissen bevándoroltak és az afroamerikai gyermekek tartoztak a rosszabb tanulók közzé. Előbbi esetben gyakori probléma, hogy az angol nyelvet sem beszélik megfelelő szinten, az utóbbi esetben a rossz szociális háttér az oka a rossz jegyeknek.

Aronson (2001) szerint a mozaik módszer lényege, hogy megszünteti a gyerekek közötti versengést. Az osztályt, létszámtól függően, kisebb csoportokra bontják. Ezen csoportok az elsajátítandó információkat teljes egészét megkapják (Pl. Pulitzer teljes életrajzát) de úgy, hogy a megtanulandó információ szeletekre van bontva és azokat szétosztják az egyének között. Vagyis a csoport tagjainak, mint egyéneknek a teljes információnak csak bizonyos része áll a rendelkezésére. Lesz olyan, aki Pulitzer gyerekkoráról rendelkezik információval, míg más az újságíró fiatalságáról, megint más öregkoráról stb. Ezután mindenkinek meg kell tanulnia azt az ismeretet, amit ő kapott, ekkor szabadon érintkezhetnek azon osztálytársaikkal, akik szintén ezt az információs szeletet kapták, de másik csoportba tartoznak. Majd az egyéneknek a megtanult részinformációkat meg kell osztaniuk a csoportjuk többi tagjával, illetve meg is kell nekik tanítaniuk. Ezt követően az egész osztály dolgozatot ír a teljes elsajátítandó ismeretből. Ezen módszer eredményeként fokozatosan rájöttek a tanulók, hogy a másik nélkül nem lehetnek sikeresek, mivel az információ forrása nem a tanárnál van, hanem a csoport többi tagjánál, ami egyben meg is szüntette a versenyhelyzetet a szekción belül, mivel itt nem az a cél, hogy elnyerjék a tanár figyelmét, ezzel együtt a szeretetét is, hanem az, hogy társaik révén új információhoz jussanak. A hagyományos tanítási módszerben „a versenyszerűséggel kombinálódott integráció egyenlőtlen pozíciókat alakít ki és így nő az etnikai csoportok közötti feszültség” (Aronson, 2001, 354. o.). Ezzel ellentétben a mozaik módszer megszünteti a versenyt, ami által képes csökkenteni feszültséget a differenciálódó nemzetiségek között, mert a jó tanulók (döntően fehér középosztálybeli szülők gyerekei) rájönnek arra, hogy ha kigúnyolják rosszul teljesítő társaikat, akkor nem fognak hozzájutni azokhoz az információkhoz, melyeket ők sajátítottak el. Ennek eredményeként a jó tanulók különböző technikákat fejlesztettek ki annak érdekében, hogy a rossz tanulókat segítsék a tanulásban, valamint újfajta eljárásokat találtak ki arra, hogy gyengébbén teljesítők által megtanult információkat megfelelően kikérdezhessék tőlük. Ezáltal a rosszabb tanulóknak is javult a teljesítményük például azáltal, hogy rendszeresen kellett használniuk az angol nyelvet, amikor a társaikat oktatták. Ettől fejlődtek nyelvi képességeik, ami azt eredményezte, hogy sikerül rácáfolniuk arra nézetre, miszerint ők buták és értéktelenek, továbbá megnőtt az önbizalmuk is, amitől tanulmányi eredményeik is emelkedtek.

A mozaik módszer hatását több fajta pszichológiai mechanizmussal magyarázták. Gaetner, Dovidio, és Murrel (1990; idézi Aronson, 2001, 356. o.) szerint a csoportok közötti kooperáció megváltoztatja a résztvevők kognitív kategóriáit. Vagyis az együttműködés során az eredeti outgroup (külső csoport) tagjai az ingroup (belső csoport) tagjaivá válnak, ami együtt jár az empátia megjelenésével a korábbi külső csoport tagjaival szemben. Ez csökkenti az agressziót és növeli a segítőkészséget. Birgeman (1981; idézi Aronson, 2001, 356. o.) szerint ezek mellett a mozaik módszer jótékonyan elősegíti azt, hogy képesek legyenek beleélni magukat a másik gyerek helyzetébe. Ezek a 10 éves, mozaik módszerrel tanított fiúk egy kísérlet során megértették, hogy azzal a tudással, amivel ők rendelkeznek, azzal nem rendelkezik feltétlenül egy másik személy is, vagyis képesek voltak átvenni a mások nézőpontjait. Ugyan ez nem volt megfigyelhető a kontroll csoportban, ahol a fiúkat nem mozaik módszerrel tanították. Az empátia növekedésének, valamint a nézőpontváltásnak köszönhetően a tanulók akkor, ha egy más etnikumú személy viselkedésében hibát találnak, akkor az attribúció elméletet visszafelé fogják alkalmazni, vagyis a személy hibáját nem belső okoknak, hanem külsőknek fogják tulajdonítani. Így, ha korábban egy rossz tanuló elégtelent kapott, akkor a jó tanulók azt gondolták ez azért lehetséges, mert ő buta. A folyamat megfordulásával úgy vélekedtek jó jegyeket szerzők, hogy azért teljesített gyengén a rossz tanuló társuk, mert a tanár nehéz kérdéseket tett fel neki. Ez az alapja annak a folyamatnak, amelyik megszünteti az előítéleteket.

Hollósy-Vadász Gábor

A blogbejegyzést Hollósy-Vadász Gábor pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!


Hozzászólások:

Még nem érkezett hozzászólás a bejegyzéshez


Szólj hozzá:

KÉRDEZZEN TŐLÜNK