=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

A művészet neuropszichológiája
Hollósy-Vadász Gábor
Hollósy-Vadász Gábor
- 2017. 09. 11. 20:25

brain-jpg-59b6d501f253e.jpg

A korábbi blogbejegyzésemben Kéri Szabolcs szegedi pszichiáter Kreativitás és pszichopatológia az újabb neurobiológiai kutatások tükrében című cikkének az első részét foglaltam össze. Most bemutatom a cikk további részét.

A látens gátlás az a képességünk, hogy tudattalanul ki tudjuk zárni a számunkra fölösleges és jelentés nélküli ingereket, aminek az acélja, hogy az agy megvédje önmagát a túlterhelődéstől. Ez a képesség pszichiátriai betegek esetén összeomlik, aminek hatásra a személy egy speciálisan nyitott állapotba kerül, „ahol az ingerek és belső reprezentációik a gátlás kiesése miatt nagy gazdagságban vannak jelen, így az egyén, ha emellett megfelelő kognitív kontrollal rendelkezik, […] akár kiemelkedő alkotó potenciálra is szert tehet” (Lubow, 2005; idézi Kéri, 2010, 251. o.). A látens gátlásért felelős agyi struktúrák: a cortex preforntális területei, a hippokampus és a törzsdúcok,. Pszichózis esetén a fokozott dopamin és noradrenalin jelenlét csökkenti a látens gátlás működését ezen agyterületeken a neurokémiai mechanizmusok működésének sérülése miatt. Ezek hatására a kétoldali preforntális kéreg között nő az információáramlás, ami hiperkonnektivitással (ez a kifejezés a nagymértékű információ áralmásra utal) és hipofrontalitással (ez a szó frontális területek jelentős mértékű aktivistás csökkenésre utal) jár együtt (Kéri, Janka, 2001; idézi Kéri, 2010, 251. o.).  

Dietrich (2004; idézi Kéri, 2010, 252. o.) a kreatív folyamatok négy típusát állapította meg, melyeket különböző agyi struktúrákhoz kötött. Ezek közül az első a kontrollált kognitív, amiket prefrontális és temporális területekhez kapcsolt. Ide tartoznak a racionális működést használó szisztematikus működési módok. A második típus a kontrollált-emocionális működési mód, melyben a prefrontális lebeny és a limbikus területek közötti kapcsolat válik fontossá, ennek során az érzelmi élmények racionalitással keverednek, ennek eredményeként jön létre a belátás. A harmadik típus a spontán kognitív, melynek során a temporoparietális kéreg aktivizálódik, ami biztosítja az újszerű asszociációk létrejöttét. Szintén fontos funkciót betöltő agystruktúrák ennél a típusnál a cerebellum és a törzsdúcok, melyek a már megtanult mozgás kivitelezésben játszanak meghatározó szerepet. A negyedik típus a spontán érzelmi típus, amikor az érzelmek hatással bírnak a munkamemóriára, valamint a figyelemre, illetve az emóciók szabadon áramolnak, amiket az illető kommunikál is.

Seeley, Matthews és munkatársai (2008; idézi Kéri, 2010, 255. o.) ismertetett egy esettanulmányt AA nevű betegről, aki egy elismert kutató valamint hobbifestő volt és corticobasalis degenerációban szenvedett. Betegségének az elején realisztikus és részlet gazdag képeket festett, majd ahogy a betegsége haladat előre, úgy változott az ábrázolási módja. AA korábbi festési stílusát felváltották az absztrakt alkotások és a különböző modalitások összekapcsolása. Betegségének első fázisában 1998-ban festette meg a π-számot, ekkor még a kór tünettelen. 2000-ben a Gerinctelen álatok ábécéjét, ekkorra már az agyi leépülés eredményeként megjelent az első tünet, vagyis a beszédzavar. A betegség 2004-re annyit haladt előre, hogy AA verbális kommunikációra képtelenné vált, illetve az MRI felvételeken nagymértékű sejt elhalás volt megfigyelhető a prefrontális kéregben. Ebben az időszakban még képes volt festeni, de érdeklődése beszűkült, döntő többségében csak házakat jelenített meg. Az MRI-vel azt is sikerül kimutatni, hogy a jobboldali parietális lebenyben, ahol a poliszenzoros asszociációs cortex is található, a kontroll személyekkel összehasonlítva megnövekedett szürkeállomány volt található. Ebből a kutatók arra következtettek, hogy a nagyfokú kreativitáshoz szükséges egy megfelelő egyensúly a latens gátlás csökkenése (ezt AA esetében a frontális területek leépülése váltotta ki) és a posterior területek konnektivitása között.

Más kutatások EEG-vel vizsgálták a kreativitást, ezek közül Martindle (1999; idézi Kérei, 2010, 258. o.) szerint korreláció van a megnövekedett alfa hullám, ami a csökkent arousalra (az általános kérgi aktvitás szintje) utal, és a kreativitás között. Ez a korreláció a szerző szerint a pszichotikusok esetén kapcsolatban állhat az elsődleges kognitív feldolgozási móddal (álomszerű, kevésbé kontrollált képi reprezentációk), a defokuszált figyelmemmel és az alacsonyabb szintű szenzoros szűrő rendszerrel (ez azt jelenti, hogy több inger tudatosul, mint az egészségesek esetén).

Bhattacharya és Petsche (2005; idézi Kérei, 2010, 259. o) az alfa hullámnál lassabb hullámok és a kreativitás kapcsolatát vizsgálták. Művészeket kértek meg, hogy képzeljenek el egy képet miközben EEG-vel vizsgálták őket. A kísérlet következő lépésében le kellett rajzolniuk az elképzelt ábrát. A művészek a kontroll személykehez képest kiterjedtebb jobb oldali agyi aktivitást mutattak, a delta tartományban. A kontroll személyek agyi aktivitása a frontális területek esetén volt jelentős, a béta- és gamma-tartományokban.

Kéri (2010) szerint a neuregulin 1 (NRG1) egy növekedésért felelős gén, ami befolyással bír a neuronok osztódására, vándorlására, növekedésre, szinapszisok keletkezésére, valamint a glia sejtek működésére is. A fentebb említett gén különböző változatai kapcsolatban állhatnak a szkizofréniával és a bipoláris zavarral, valamint enyhébb pszichotikus betegek esetén erősíti a teljes mentális zavar kifejlődését. Kéri (2009; idézi Kéri, 2010, 262. o.) azt vizsgálata, hogy a fentebb említett gén szabályozó polimorfizmusa korrelál-e az intelligenciával és a kreativitással. Eredményeik alapján a NRG1 polimorfizmusa nem jár együtt az intelligenciával, viszont a kreativitással igen. Továbbá a NRG1 genotípus nem korelállt a szkizotípiás jegyekkel. Ezekből azt a következtetést vonta le, hogy „hogy a súlyos mentális zavarokkal kapcsolatos gének a latens gátlás révén kapcsolódnak a szkizotípiás/affektív jegyekhez és a kreativitáshoz. Sikeres kreatív teljesítmény akkor jön létre, ha mindezek mellett az intelligencia egy bizonyos küszöbértéket elér” (Kéri, 2010, 263. o.).

Más kutatások a vazopresszin nevű neuropeptid agyi receptora és a zenei tehetség között kerestek összefüggést. Ukkola, Onkamo és munkatársai (2009; idézi Kéri, 2010, 264. o.) azt vizsgálták, hogy a vazopresszin 1A receptor génje transzgenerációsan hogyan függ össze a zenei tehetséggel és a zenei alapkészségekkel, pl. ritmus érzékkel. A vizsgálati személyek (n=295) közül (n=70) esetén találtak kiemelkedő zenei tehetséget, ami nagymértékben öröklött volt. Esetükben a vazopresszin 1A receptor génjének 21 SNP-je korelállt a zenei tehetséggel és a zenei alapképességekkel.

Hollósy-Vadász Gábor

A blogbejegyzést Hollósy-Vadász Gábor pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!


Hozzászólások:

Még nem érkezett hozzászólás a bejegyzéshez


Szólj hozzá:

KÉRDEZZEN TŐLÜNK