=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Az empátia és a pszichoanalízis
Hollósy-Vadász Gábor
Hollósy-Vadász Gábor
- 2018. 03. 16. 11:22

00087-jpg-5aab9b018bedd.jpg

Buda Béla (1980) szerint a pszichoanalitikus kezelés lényege a rögzített formai keretek között zajló interakció az analízist vezető szakember és a páciens között, melynek a fő-eszköze a verbális kommunikáció.

A kommunikáció egyenlőtlen, mivel főként a beteg ad információkat az analitikusnak, arról, hogy jelenleg milyen kognitív és érzelmi állapotban van. A verbalitás mellett jelentős hangsúlyt kapnak a hang nem verbális úgynevezett non verbális jelzői pl. a beszéd hangszíne, a beszédtempó stb. Eközben az analitikus a kliens által elmondott információk megértésére törekszik, illetve elemezi azt, valamint a mögöttes tartalmakat próbálja meg felderíteni pl. vágyak, félelmek, képzetek. Ezek általában a kliens személyiségfejlődésének korábbi szakaszaiban alakultak ki, de a jelenlegi viselkedést is meghatározzák. A kezelés fő célja, hogy kliens feltárja és megértse a tudattalan vágyait, valamint rájöjjön az összefüggésékre, a jelenlegi életét és viselkedését, hogyan befolyásolja a korábbi személyiség fejlődése, illetve a korábbra visszavezethető potenciális lelki traumák. A kezelés során a korábban lerakódott káros tartalmak feldolgozásra kerülnek, ez eredményezi a gyógyulást.   

Buda Béla (1980) szerint a mögöttes tartalmak megértéshez szükséges, hogy az analitikus fejlett empatikus képességgel rendelkezzen, illetve ugyanez igaz a kliensre is, akinek saját maga számára kell megérteni a mögöttes tartalmakat. Az ülések során az empátia segítségével egyre jobban és komplexebb módon lehet megérteni a kliens lelki folyamatait, ezt nagyban támogatja a szabad asszociációs módszer. Ennek során a kliens szabadon kimondhatja képzettársításait. Ennek során az egyes képzettársítások sokszor és sokféleképen hangozhatnak el, ez egyfajta sajátos nyelvezetté alakul át, amit az analitikus elsajátít. Az elsajátítás folyamatát tudja segíteni az empátia. Ennek a folyamatnak a része, hogy az analitikus megtanulja, hogy a kliens a fogalmak alatt miket ért, mit gondol és mit érez. Ez segíti az analitikust az interpretáció megfogalmazásában is.

Buda Béla (1980) szerint az analitikus kezelés egyik sajátossága, hogy nagyon hosszú akár évekig is tarthat, heti több alkalommal. Ezen alkalmak során egy sajátos kontextus alakul ki az analitikus és kliens között, emiatt mondhatjuk, hogy a viszony a két fél között intim. Ennek egyik jellemzője az indulatáttétel, amikor a kliens különböző érzéseket és indulatokat vetít ki az analitikusára. Ekkor különösen érdemes megfigyelni a kliens metakommunikációját, mivel az az érzelmi töltés hatására intenzívé válik, felvesz sajátos jellemvonásokat. A klasszikus analitikus terápia során a kliens nem látja a pszichoanalitikus szakembert, így lehetősége nyílik, hogy az analitikus fel tudja venni a kliense metakommunikációs viselkedési formáit, melynek segítségével jobban bele tudja élni önmagát az adott helyzetbe.  

Hollósy-Vadász Gábor

A blogbejegyzést Hollósy-Vadász Gábor pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!


Hozzászólások:

Még nem érkezett hozzászólás a bejegyzéshez


Szólj hozzá:

KÉRDEZZEN TŐLÜNK