A barátságuk megszakadását az eredményezte, hogy Jung Freuddal ellentétben nem helyezett olyan jelentős hangsúlyt a gyermekkori szexualitásra. Saját személyiségelméletét analitikus pszichológiának nevezte el. Jung alapján a libidó lehet kívülről és belülről is irányított. Ha kívülről irányított, akkor az az extraverzió, ha belülről az az introverzió. Mind a kettő jelen van mindenkibe, de hol az egyik, hol a másik dominál, ezzel irányítva az aktuális viselkedést. Jung úgy vélte, hogy a psziché négy különböző funkciót képes betölteni: gondolkodás, érzés, érzékelés és intuíció. (ez az alapja MBTI munkapszichológiában igen gyakran használt mérőeszköznek.)

Thorne és Henley (2000) szerint Jung a személyiséget egy bonyolult rendszerként írta le, melyben számos tényező játszik szerepet melyek: ego, személyes tudattalan ehhez kapcsolódó komplexusok, kollektív tudattalan és ennek az archetípusai. Az ego maga a tudatos értelem, itt tárolódnak a gondolataink, érzéseink. Ennek segítségével kerülünk kapcsolatba a minket körülvevő világgal. A személyes tudattalan legfelső eleme, ide tartoznak azok az élmények és érzések, melyek egykor tudatosok voltak, de valamilyen oknál fogva elfojtás alá kerültek, vagy csak elfelejtettük ezeket. Ehhez a tudat viszonylag könnyen hozzá tud férni. Szinten a személyes tudattalan részei a komplexusok, olyan emlékek, gondolatok, érzések, melyek önállók, bármikor képesek betörni a tudatos szintre. A kollektív tudattalan a tudattalan mélyebb rétegét képezi, ami univerzális, mindenkinél megfigyelhető és hasonló elemeket tartalmaz. A kollektív tudattalan tartalmazza az archetípusokat. Az archetípus „a tudattalan öröklött fogékonysága arra, hogy meghatározott módon észleljen vagy válaszoljon az emberiség kollektív tapasztalatait követve” (Thorne, & Henley, 2000, 471. o.). Ezek egyrészét különálló személyiségrendszerként kell kezelni, mivel annyira önállósultak. A perszóna a személyiség azon része, melyet kifelé a társadalom számára mutatunk, ez lehet valós és megjátszott is. A perszónával történő túlzott azonosulás azt eredményezi, hogy az illető a személyiségének a többi részét túlzottan elhanyagolja. Az árnyék archetípust egy korábbi fejlődési szakaszból örököltük. Jung szerint ez felelős azokért a gondolatokért, képzetekért, érzésekért és cselekedetekért, melyek társadalmilag nem kívánatosak, vagy elitélendők. Az anima felelős a férfiak esetében a nőiesebb gondolatokért, cselekedetkert, míg az animus a nők esetében felelős a férfiasabb gondolatokért, cselekedetkert. Az archetípusokat a self integrálja az individuáción keresztül, ennek során alakul ki az egyén önálló entitássa.

Hollósy-Vadász Gábor