=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Könyvajánló


Menekülés a szabadság elől

Szerző: Erich Fromm - 2002.

2017. március 10., Péntek 15:24
Értékelése:

psy_58c2b72de7f1a_timthumb.jpg

 A modern világ szorongása

A Menekülés a szabadság elől a középkori világ összeomlása után fellépő szorongások elemzése. A középkorban a veszélyek ellenére az ember biztonságban és védettségben tudhatta magát. Az idők során az ember bőségre tett szert, amely magával vonta a társadalmi rend megváltozását, a demokrácia kialakulását. Azonban a modern ember még mindig szorong, és minduntalan arra csábítják, hogy lemondjon szabadságáról diktátorok javára.
Fromm szerint az utóbbi huszonöt év alatt azok az okok, amelyek előidézik az ember szabadságtól való félelmét, szorongását, és arra késztetik, hogy robottá váljon, nemcsak fennmaradtak, de hatásuk erősödött. Könyvében a nagy történelmi korszakokat és az emberi személyiség típusait a szabadság fogalmával próbálja körülírni. 


Érzelmi fejlődés

Az író szerint a legnagyobb nehézség abból fakad, hogy az ember értelmi képességének a fejlődése messze meghaladta érzelmi fejlődését. A legtöbb ember nem tett szert olyan érettségre, amely lehetővé tenné, hogy független, racionális és tárgyilagos lény legyen. Mítoszokra és bálványokra van szükségünk a mai napig. Az emberi létezés és szabadság kezdetektől fogva elválaszthatatlan egymástól. Mert míg a többi állatfaj viselkedését leginkább ösztönei határozzák meg, addig az ember sokkal kevesebb ösztönnel születik. Tanulásra van „programozva” a csecsemő. Az ember biológiai gyengesége alkotja az emberi kultúra alapját. Az individualizált ember számára egyetlen lehetőség, ha tevékenyen összetart a többi emberrel. Ha azonban a gazdasági, társadalmi és politikai feltételek, amelyektől az individualizáció függ nem adottak, és az emberek elvesztik a biztonságot adó köteléket, akkor elviselhetetlenné válik a szabadság. Elemi erővel feltör a vágy, hogy az ilyen típusú szabadságból alávetettségbe meneküljünk, és olyan kapcsolatot alakítsunk ki az emberekkel, és a világgal, amely csillapíthatja kételyeinket, még akkor is, ha mindeközben megfoszt szabadságunktól.


Profit és elégedettség

A kapitalizmus öncélúvá vált, amelynek lényege a tőke és a nyereség. Az ember egy hatalmas gazdasági gépezet fogaskerekévé vált, eszközzé. Az egyén profitért dolgozik, amelyet azonban nem elkölteni, hanem befektetni akar; a megnövekedett tőke újabb profitot hoz, ezt ismét befekteti, s ez a folyamat így megy tovább. Az ember pedig irigykedik és önzővé, mohóvá válik. Ebből következik, hogy sohasem lesz igazán elégedett. Nem csak az árukat, hanem önmagát is áruba bocsátja. Az egyén csak akkor számít valakinek ettől fogva, hogyha szükség van rá. A munkahelyeken is megfigyelhető az „elidegenedés”. Még régebben kisvállatoknál kevés embert foglalkoztattak, a munkás kapcsolatban volt a főnökével, jól ismeret az egész vállalatot és képes volt áttekinteni a szervezetet; addig ma ezreket foglakoztatnak, a munkás számára a főnök egy absztrakt figura, akit életében nem látott és a vállalat fizikailag is olyan hatalmas, hogy csak kis területet lát belőle. De mindemellett az is nagy változás, hogy a munka az élet legnagyobb ajándékává vált.

A munkanélküliség fenyegetése a várható öregkort félelmetesebbé tette, hiszen mindenki fiatal munkaerőt keres. Még feltűnőbb a helyzet a reklámiparban. Régebben ész érvekkel, racionálisan próbáltak hatni az emberekre. Ezzel szemben ma sokkal inkább az érzelmekre próbálnak hatni. Ezek a reklámok hajlamosak azt elhitetni a vásárlóval, hogy fontosak. De ez valójában csak arra szolgál, hogy elhessegessék az egyén gyanúját, hogy becsapták. Ugyanez a helyzet a politikában is. Ma a választópolgár olyan mamutpártokkal szembesül, amelyek éppannyira távoliak és hatalmasak, mint a gazdaságban az óriásvállalatok. 


Út a szabadság felé

De természetesen az ember lehet úgy szabad, hogy nem lesz magányos, kételyektől gyötört egyén. Ezt a szabadságot akkor érheti el, ha megvalósítja énjét, kiteljesíti önmagát. A pozitív szabadság nem más, mint a teljes és integrált személyiség spontán tevékenysége. Ennek a cselekvésnek nem az eredmény a lényege, hanem maga az alkotás folyamata. Legtöbbször művészek képesek a spontán tevékenységre, melynek legfőbb alkotóeleme a szeretet. Az én eközben nem csupán sértetlen marad, hanem megerősödik, megedződik.

„Az életnek csak egyetlen értelme van: magának az életnek a beteljesítése.”

KÉRDEZZEN TŐLÜNK