=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

A pszichológus válaszol


Depresziós vagyok?
2017. május 29., Hétfő 14:37 - Bács-Kiskun

Nem vagyok még 18. Pontosan 14vagyok. Szóval kamasz.. Édesapám 4éve halt meg, szivbeteg volt. Akkor könyen feldolgoztam mert nem êrtettem semmit mert gyerek voltam. Most is gyerek vagyok, de már nagyon hiányzik és már lassan nem is emlékszem rá. Próbálom takarni mindenki elől hogy van valami bajom és ez jól is sikerül...Anyámnak nem nagyon van rám ideje, minden 2ik napot magam töltöm itthol... Utálom az embereket és már nem egyszer fordult meg a fejemben az öngyilkosság, egy ideig vágdostam is magam régen, de most már nem anyira van bennem. A hangulatom is rossz mostanában, és az étvágyam sem olyan mint volt. Mostanában naponta kelek fell 2-4 között hajnalban, és nem tudok vissza aludni, és nem számitva attól mikor fekszem le aludni mindeg igy van, egyre többet vagyok fáratt és többet alszom napközben. Utánna kerestem a neten és kitöltöttem egy pszihológiai tesztet...az jött ki hogy depresziós vagyok és forduljak szakemberhez..ez lehet pszihiáter vagy esetlek pszihológus...anyámnak persze nem szóltam egy szót sem erről. És még azt is kell tudni hogy én félek a pszihológusoktól. Kérem hamar válaszoljanak... Ez nekem nagyon fontoss lenne.

A választ Hollósy-Vadász Gábor küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Kérdező! Köszönöm, hogy feltette a kérdését az oldalon. Azt javasolnám, Önnek, ha problémái vannak azt nem feltétlenül kell takargatni, természetesen ez nem azt jelenti, hogy az ég-világon mindenkinek el kell mondania, de pár ember elött nyugodtan felvázolhatná pl. idősebb családtagok, több okból is: 1) az elmondás mindig segít, egyfajta megkönnyebbülést hordoz. 2) akik meghallgatják esetleg tudnak Önnek segíteni, pl. tanácsadással. A pszichológustól ne féljen, a legtöbb kamaszokkal foglakozó pszichológus, nagyon empatikus és segítőkész, teljes mértékben át tudják érezni az Ön problémáját, illetve hatékony tanácsokat tudnának adni Önnek. A föntebbiek miatt azt tanácsolom Önnek, hogy keresse fel az iskolájában az iskolapszichológust, ha ez nem lehetséges, akkor a helyi pedagógiai szakszolgálatnál is dolgoznak pszichológusok. Továbbá fontosnak tartom, hogy anyjával is beszéljék át a problémát, fontos, hogy Ő is tudja mi történik Önnel, illetve Ő tudna segíteni abban is, hogy pszichológus szakemberhez eljusson. üdvözlettel Hollósy-Vadász Gábor
kép: Hollósy-Vadász Gábor
Hollósy-Vadász Gábor

Depresziós vagyok?
2017. május 29., Hétfő 14:30 - Bács-Kiskun

Nem vagyok még 18. Pontosan 14vagyok. Szóval kamasz.. Édesapám 4éve halt meg, szivbeteg volt. Akkor könyen feldolgoztam mert nem êrtettem semmit mert gyerek voltam. Most is gyerek vagyok, de már nagyon hiányzik és már lassan nem is emlékszem rá. Próbálom takarni mindenki elől hogy van valami bajom és ez jól is sikerül...Anyámnak nem nagyon van rám ideje, minden 2ik napot magam töltöm itthol... Utálom az embereket és már nem egyszer fordult meg a fejemben az öngyilkosság, egy ideig vágdostam is magam régen, de most már nem anyira van bennem. Mostanában naponta kelek fell 2-4 között hajnalban, és nem tudok vissza aludni, és nem számitva attól mikor fekszem le aludni mindeg igy van, egyre többet vagyok fáratt és többet alszom napközben. Utánna kerestem a neten és kitöltöttem egy pszihológiai tesztet...az jött ki hogy depresziós vagyok és forduljak szakemberhez..ez lehet pszihiáter vagy esetlek pszihológus...anyámnak persze nem szóltam egy szót sem erről. És még azt is kell tudni hogy én félek a pszihológusoktól. Kérem hamar válaszoljanak... Ez nekem nagyon fontoss lenne.

A választ Hollósy-Vadász Gábor küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Kérdező! Köszönöm, hogy feltette a kérdését az oldalon. Azt javasolnám, Önnek, ha problémái vannak azt nem feltétlenül kell takargatni, természetesen ez nem azt jelenti, hogy az ég-világon mindenkinek el kell mondania, de pár ember elött nyugodtan felvázolhatná pl. idősebb családtagok, több okból is: 1) az elmondás mindig segít, egyfajta megkönnyebbülést hordoz. 2) akik meghallgatják esetleg tudnak Önnek segíteni, pl. tanácsadással. A pszichológustól ne féljen, a legtöbb kamaszokkal foglakozó pszichológus, nagyon empatikus és segítőkész, teljes mértékben át tudják érezni az Ön problémáját, illetve hatékony tanácsokat tudnának adni Önnek. A föntebbiek miatt azt tanácsolom Önnek, hogy keresse fel az iskolájában az iskolapszichológust, ha ez nem lehetséges, akkor a helyi pedagógiai szakszolgálatnál is dolgoznak pszichológusok. Továbbá fontosnak tartom, hogy anyjával is beszéljék át a problémát, fontos, hogy Ő is tudja mi történik Önnel, illetve Ő tudna segíteni abban is, hogy pszichológus szakemberhez eljusson. üdvözlettel Hollósy-Vadász Gábor
kép: Hollósy-Vadász Gábor
Hollósy-Vadász Gábor

Depresziós vagyok?
2017. május 29., Hétfő 14:25 - Bács-Kiskun

Nem vagyok még 18. Pontosan 14vagyok. Szóval kamasz.. Édesapám 4éve halt meg, szivbeteg volt. Akkor könyen feldolgoztam mert nem êrtettem semmit mert gyerek voltam. Most is gyerek vagyok, de már nagyon hiányzik és már lassan nem is emlékszem rá. Próbálom takarni mindenki elől hogy van valami bajom és ez jól is sikerül...Anyámnak nem nagyon van rám ideje, minden 2ik napot magam töltöm itthol... Utálom az embereket és már nem egyszer fordult meg a fejemben az öngyilkosság, egy ideig vágdostam is magam régen, de most már nem anyira van bennem. Mostanában naponta kelek fell 2-4 között hajnalban, és nem tudok vissza aludni, és nem számitva attól mikor fekszem le aludni mindeg igy van, egyre többet vagyok fáratt és többet alszom napközben. Utánna kerestem a neten és kitöltöttem egy pszihológiai tesztet...az jött ki hogy depresziós vagyok és forduljak szakemberhez..ez lehet pszihiáter vagy esetlek pszihológus...anyámnak persze nem szóltam egy szót sem erről. És még azt is kell tudni hogy én félek a pszihológusoktól. Kérem hamar válaszoljanak... Ez nekem nagyon fontoss lenne.

A választ Hollósy-Vadász Gábor küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Kérdező! Köszönöm, hogy feltette a kérdését az oldalon. Azt javasolnám, Önnek, ha problémái vannak azt nem feltétlenül kell takargatni, természetesen ez nem azt jelenti, hogy az ég-világon mindenkinek el kell mondania, de pár ember elött nyugodtan felvázolhatná pl. idősebb családtagok, több okból is: 1) az elmondás mindig segít, egyfajta megkönnyebbülést hordoz. 2) akik meghallgatják esetleg tudnak Önnek segíteni, pl. tanácsadással. A pszichológustól ne féljen, a legtöbb kamaszokkal foglakozó pszichológus, nagyon empatikus és segítőkész, teljes mértékben át tudják érezni az Ön problémáját, illetve hatékony tanácsokat tudnának adni Önnek. A föntebbiek miatt azt tanácsolom Önnek, hogy keresse fel az iskolájában az iskolapszichológust, ha ez nem lehetséges, akkor a helyi pedagógiai szakszolgálatnál is dolgoznak pszichológusok. Továbbá fontosnak tartom, hogy anyjával is beszéljék át a problémát, fontos, hogy Ő is tudja mi történik Önnel, illetve Ő tudna segíteni abban is, hogy pszichológus szakemberhez eljusson. üdvözlettel Hollósy-Vadász Gábor
kép: Hollósy-Vadász Gábor
Hollósy-Vadász Gábor

Depresziós vagyok?
2017. május 28., Vasárnap 21:24 - Bács-Kiskun

Nem vagyok még 18. Pontosan 14vagyok. Szóval kamasz.. Édesapám 4éve halt meg, szivbeteg volt. Akkor könyen feldolgoztam mert nem êrtettem semmit mert gyerek voltam. Most is gyerek vagyok, de már nagyon hiányzik és már lassan nem is emlékszem rá. Próbálom takarni mindenki elől hogy van valami bajom és ez jól is sikerül...Anyámnak nem nagyon van rám ideje, minden 2ik napot magam töltöm itthol... Utálom az embereket és már nem egyszer fordult meg a fejemben az öngyilkosság, egy ideig vágdostam is magam régen, de most már nem anyira van bennem. Mostanában naponta kelek fell 2-4 között hajnalban, és nem tudok vissza aludni, és nem számitva attól mikor fekszem le aludni mindeg igy van, egyre többet vagyok fáratt és többet alszom napközben. Utánna kerestem a neten és kitöltöttem egy pszihológiai tesztet...az jött ki hogy depresziós vagyok és forduljak szakemberhez..ez lehet pszihiáter vagy esetlek pszihológus...anyámnak persze nem szóltam egy szót sem erről. És még azt is kell tudni hogy én félek a pszihológusoktól. Kérem hamar válaszoljanak... Ez nekem nagyon fontoss lenne.

A választ Hollósy-Vadász Gábor küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Kérdező! Köszönöm, hogy feltette a kérdését az oldalon. Azt javasolnám, Önnek, ha problémái vannak azt nem feltétlenül kell takargatni, természetesen ez nem azt jelenti, hogy az ég-világon mindenkinek el kell mondania, de pár ember elött nyugodtan felvázolhatná pl. idősebb családtagok, több okból is: 1) az elmondás mindig segít, egyfajta megkönnyebbülést hordoz. 2) akik meghallgatják esetleg tudnak Önnek segíteni, pl. tanácsadással. A pszichológustól ne féljen, a legtöbb kamaszokkal foglakozó pszichológus, nagyon empatikus és segítőkész, teljes mértékben át tudják érezni az Ön problémáját, illetve hatékony tanácsokat tudnának adni Önnek. A föntebbiek miatt azt tanácsolom Önnek, hogy keresse fel az iskolájában az iskolapszichológust, ha ez nem lehetséges, akkor a helyi pedagógiai szakszolgálatnál is dolgoznak pszichológusok. Továbbá fontosnak tartom, hogy anyjával is beszéljék át a problémát, fontos, hogy Ő is tudja mi történik Önnel, illetve Ő tudna segíteni abban is, hogy pszichológus szakemberhez eljusson. üdvözlettel Hollósy-Vadász Gábor
kép: Hollósy-Vadász Gábor
Hollósy-Vadász Gábor

Mitől lehettek a rohamaim ?
2017. május 18., Csütörtök 14:12 - Bács-Kiskun

Jó Napot Kívánok ! Azt szeretném kérdezni hogy lehetett-e agyvérzésem ? Nyáron leszek 20 éves. A panaszaim 2010-ben kezdődtek, a tünetek a következők voltak: szájzsibbadás nyelv kéz ujjak zsibbadása valamint látászavar és beszédzavar. Ezek a tünetek körülbelül 20 25 percig tartottak. A következő rohamom két évvel később tehát 2012 ben voltak a tünetek ugyanazok voltak. Orvoshoz voltam semmit nem találtak minden negatív lett. Majd ezek a tünetek 2014 ben újra jelentkeztek itt is minden negatív lett voltam ct n vérvételen carotis ultrahangon szív ultrahangon és mindent rendben találtak. Ekkor nagyon stresszes voltam szinte minden nap idegeskedtem. 2014 óta nem jelentkeztek a tünetek már nem is vagyok annyira stresszes. Ezek a tünetek lehetnek a stressz miatt ? Minden nap rá gondolok és félek hogy mikor fog rám jönni ez a roham. Akadályozza a mindennapjaimat nem merek eljárni szinte sehova attól félek hogy agyvérzésem lesz és bármikor meghalhatok. A családban nem volt senkinek agyvérzése vagy agydaganata sem. Egyedűl szívbetegség van a családban nagyapámnak .Kérem nyugtasson meg hogy semmi komoly baj nem állhat a háttérben! És azt szeretném kérdezni hogy ilyen tűneteket okozhatott a sok stressz ? Abban az időszakban nagyon sokat idegeskedtem akkor váltak el a szüleim és édesanyámmal laktam akinek lett egy új párja és vele állandóan veszekedtem. És most hiába nem volt már több mint 2 éve rohamom mégis minden nap rá gondolok félek hogy megint lesz, egyszerűen nem tudok megnyugodni.Pedig tudom hogy ha komolyabb baj lenne akkor az nem csak 2-3-szor jött volna rám a roham hanem többször,de mégis nagyon félek . Már ha rágondolok szinte olyan mintha el kezdene zsibbadni mindenem de valójában nem. Abban kérném a segitségét hogy legyen szives nyugtasson meg hogy csak a stressz váltotta ki ezeket a tüneteket és nem volt agyvérzésem ! Válaszát előre is Nagyon Szépen Köszönöm !! További Szép Napot Kívánok!

A választ Hollósy-Vadász Gábor küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Brigitta! Köszönöm, hogy feltette kérdését az oldalon. Ha nem találtak a CT-en semmit, illetve a carotisok is rendben vannak, akkor nagyrészt kizárható az organikus ok. A tünetek, amiket leírt azok inkább pánikrohamokra jellemzők, amint Ön is írta a stressz hatására ezek felerősödhetnek. Azt ajánlanám Önnek, hogy keressen fel egy pszichológust, akivel hatékonyan lehetne oldani a szorongást, illetve ő tudna Önnek segíteni a korábbi stresszes élethelyzetek feldolgozásában, amik kiváltó okok lehettek. Ezek mellett tanácsolnám Önnek, hogy otthon próbáljon meg autogén relaxációt végezni, mivel ezzel eredményesen lehet oldani a rohamokkal kapcsolatos szorongást, félelmet. üdvözlettel Hollósy-Vadász Gábor Pszichológus Közigazgatás-tudományi PhD jelölt
kép: Hollósy-Vadász Gábor
Hollósy-Vadász Gábor

Mitől lehettek a rohamaim ?
2017. május 18., Csütörtök 14:06 - Bács-Kiskun

Jó Napot Kívánok ! Azt szeretném kérdezni hogy lehetett-e agyvérzésem ? Nyáron leszek 20 éves. A panaszaim 2010-ben kezdődtek, a tünetek a következők voltak: szájzsibbadás nyelv kéz ujjak zsibbadása valamint látászavar és beszédzavar. Ezek a tünetek körülbelül 20 25 percig tartottak. A következő rohamom két évvel később tehát 2012 ben voltak a tünetek ugyanazok voltak. Orvoshoz voltam semmit nem találtak minden negatív lett. Majd ezek a tünetek 2014 ben újra jelentkeztek itt is minden negatív lett voltam ct n vérvételen carotis ultrahangon szív ultrahangon és mindent rendben találtak. Ekkor nagyon stresszes voltam szinte minden nap idegeskedtem. 2014 óta nem jelentkeztek a tünetek már nem is vagyok annyira stresszes. Ezek a tünetek lehetnek a stressz miatt ? Minden nap rá gondolok és félek hogy mikor fog rám jönni ez a roham. Akadályozza a mindennapjaimat nem merek eljárni szinte sehova attól félek hogy agyvérzésem lesz és bármikor meghalhatok. A családban nem volt senkinek agyvérzése vagy agydaganata sem. Egyedűl szívbetegség van a családban nagyapámnak .Kérem nyugtasson meg hogy semmi komoly baj nem állhat a háttérben! És azt szeretném kérdezni hogy ilyen tűneteket okozhatott a sok stressz ? Abban az időszakban nagyon sokat idegeskedtem akkor váltak el a szüleim és édesanyámmal laktam akinek lett egy új párja és vele állandóan veszekedtem. És most hiába nem volt már több mint 2 éve rohamom mégis minden nap rá gondolok félek hogy megint lesz, egyszerűen nem tudok megnyugodni.Pedig tudom hogy ha komolyabb baj lenne akkor az nem csak 2-3-szor jött volna rám a roham hanem többször,de mégis nagyon félek . Már ha rágondolok szinte olyan mintha el kezdene zsibbadni mindenem de valójában nem. Abban kérném a segitségét hogy legyen szives nyugtasson meg hogy csak a stressz váltotta ki ezeket a tüneteket és nem volt agyvérzésem ! Válaszát előre is Nagyon Szépen Köszönöm !! További Szép Napot Kívánok!

A választ Hollósy-Vadász Gábor küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Brigitta! Köszönöm, hogy feltette kérdését az oldalon. Ha nem találtak a CT-en semmit, illetve a carotisok is rendben vannak, akkor nagyrészt kizárható az organikus ok. A tünetek, amiket leírt azok inkább pánikrohamokra jellemzők, amint Ön is írta a stressz hatására ezek felerősödhetnek. Azt ajánlanám Önnek, hogy keressen fel egy pszichológust, akivel hatékonyan lehetne oldani a szorongást, illetve ő tudna Önnek segíteni a korábbi stresszes élethelyzetek feldolgozásában, amik kiváltó okok lehettek. Ezek mellett tanácsolnám Önnek, hogy otthon próbáljon meg autogén relaxációt végezni, mivel ezzel eredményesen lehet oldani a rohamokkal kapcsolatos szorongást, félelmet. üdvözlettel Hollósy-Vadász Gábor Pszichológus Közigazgatás-tudományi PhD jelölt
kép: Hollósy-Vadász Gábor
Hollósy-Vadász Gábor

Fizikai gyermeki kötődés egyedülálló anyához
2017. május 4., Csütörtök 12:26 - Bács-Kiskun

Tisztelt Doktor Úr/Nő! 32 éves egyedülálló nő vagyok, van egy 14 éves fiam, nyolcadik osztályos tanuló. Tulajdonképpen születése óta egyedül nevelem, így szorosabb a kapcsolatunk, mint egy rendes családban, de semmi kirívó rendellenes dologra ne gondoljon. A problémám a következő: még mindig fogja a kezemet az utcán. Ill. nem probléma, mert én nem bánom, jól esik, de azt látom, hogy ekkora és ennyi idős gyerek már nem teszi ezt. Valójában, ha kívülálló lát bennünket, mérete és viselkedése alapján a páromnak is nézhető (180 cm magas, fess, sportos fiatalember). Ugyanez vonatkozik arra is, hogy utcán ölelkezünk (pl. buszra várva). Egyik sem zavar, de tudom, hogy nem helyes már. Ezek szerint őt sem zavarja. Nem szeretném, ha elutasításomra, azt hinné, hogy le akarom rázni, kellemetlen a közelsége, szégyellem vagy nem igénylem a szeretnek ezt a formájú kimutatását tőle. Ami szerintem még idetartozó, a helyzethez fontos információ, hogy enyhén mozgássérült (bal lábát húzza). Emiatt kisebb korában ragaszkodtam hozzá, hogy fogja a kezemet, mert könnyen elesett. Mit tehetnék, hogy ne érezze magát eltaszítva az elutasításomra? Vagy lehet, hogy nem is kéne elutasítanom? Ebben kérném ki a tanácsát, véleményét. Köszönettel!

A választ Bárány Nikoletta küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Tisztelt Kérdező! Köszönöm, hogy feltette kérdését az onlinepszichologia.hu oldalon. Érthető, hogy szoros a kapcsolat Ön és gyermeke között, hiszen amikor egy édesanya egyedül neveli gyermekét, gyakran erősebb kötődés alakul ki a szülő és gyermeke között, hiszen a mindennapi nehézségek közepette kizárólag az egyik szülőjére támaszkodhat, tőle kapja meg mindazt, amire szüksége van. Levelében említette, hogy fia kisebb korában könnyen elesett, ezért ragaszkodott hozzá, hogy fogja a kezét, amely tény, hogy kapaszkodhat az édesanyjába, bizonyára nagy biztonságot jelentett számára és a biztonságot jelentő támasztékot nem könnyű elengedni. A múlt idő használata alapján úgy tűnik számomra, hogy jelenleg fizikálisan már nincs szüksége a támaszra, azaz elengedhetné a kezét, mégis hezitál, hogy vajon jó döntés-e, pontosan úgy fogalmazott, hogy "Vagy lehet, hogy nem is kéne elutasítanom?" Kérdését olvasva az merült fel bennem, hogy vajon miért érzi úgy, hogy elutasításként élné meg a fia, ha elengedné a kezét? A fia mindig a gyermeke marad, azonban fia 14 évesen már belépett a serdülőkorba, azaz abba az életkorba lépett, amikor előbb-utóbb érzelmileg is el kell engednie édesanyját, ami sem neki, sem Önnek, az édesanyjának nem egyszerű feladat... azonban ahhoz, hogy képes legyen majd párkapcsolatot kialakítani, ahhoz szükséges elengednie az édesanyját és amint írta fess, sportos fiatalember... Úgy gondolom, hogy nincs könnyű helyzetben, azonban célszerű lehet körbejárni, hogy vajon miért gondolja azt, hogy amennyiben nem fogja fia kezét, illetve nem ölelkeznek az utcán, akkor azt elutasításként és eltaszításként élné meg gyermeke. Amennyiben megerősíti gyermekében azt, hogy annak ellenére, hogy nem fogja a kezét, hiszen már semmi szüksége rá illetve nem ölelkezik vele az utcán, mert ő már abban az életkorban van, hogy hamarosan egy lánnyal fog ölelkezni, attól még ugyanolyan fontos személy az Ön számára és mindig mellette marad, és mindezt úgy tudja mondani, hogy bízik a gyermekében és valóban nyugodt szívvel el tudja engedni a fia kezét, akkor vélhetően nem éli meg elutasításként, hiszen az őszinte, teherbíró és hiteles kapcsolat megmarad, csak egy kicsit átalakul.
kép: Bárány Nikoletta
Bárány Nikoletta

Kényszer gondolatok
2017. május 3., Szerda 20:53 - Bács-Kiskun

Üdvözlöm! Körülbelül 3 éve erős kényszergondolatokkal küzdök. Első évben mikor kialakult ez az egész tünet, nem foglalkoztam vele,mondván majd elmúlik. Egyre erőteljesebb lett, mindennapi teendöimben akadályozott, folyamatosan valami járt a fejembem, szinte a nap mimden percében. Mikor egyik gondolatot lezártam , jött a következő.. Muszalj volt orvoshoz fordulnom, majd a doktornő írt föl napi 2x 20mg rexetint, 1.5 évig mondhatni teljesen megszűntek ezek a gondolatok. Szinte tünet mentes voltam.A gyógyszert ugyan abban az adagban mai napig szedem de lassan 1 hónapja ujra előjött ez a probléma.Újra ugyan ilyen erősen jarnak a fejemben, ujra és ujra ezek a gondolatok néha ugyan az többször is, es akarmit probalok tenni ellene egyszerűen nem tudom megakadályozni, ilyenkor bal hátul a tarkóm rendesen zsibbad. Egy hideg zuhany sokszor erre a területre nagyon jót tesz. Az lenne a kérdésem mit tudnék ellene tenni, hogy újra tünetmentes legyek? Mi mód van rá?

A választ Hollósy-Vadász Gábor küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Kérdező! Köszönöm, hogy feltette a kérdését az oldalon. A tünetek visszatérését azt okozhatja, hogy hozzá szokott a szervezete a hatóanyaghoz, vagy a dózishoz. Ha most az élet más területén is egy krízissel kell megküzdenie, az fokozhatja a tüneteket. Ezért azt javaslom Önnek, hogy keresse fel újra a korábbi kezelő orvosát, akik a gyógyszerek megváltozásával tudna Önnek segíteni. üdvözlettel Hollósy-Vadász Gábor
kép: Hollósy-Vadász Gábor
Hollósy-Vadász Gábor

Kényszer gondolatok
2017. május 3., Szerda 20:29 - Bács-Kiskun

Üdvözlöm! Körülbelül 3 éve erős kényszergondolatokkal küzdök. Első évben mikor kialakult ez az egész tünet, nem foglalkoztam vele,mondván majd elmúlik. Egyre erőteljesebb lett, mindennapi teendöimben akadályozott, folyamatosan valami járt a fejembem, szinte a nap mimden percében. Mikor egyik gondolatot lezártam , jött a következő.. Muszalj volt orvoshoz fordulnom, majd a doktornő írt föl napi 2x 20mg rexetint, 1.5 évig mondhatni teljesen megszűntek ezek a gondolatok. Szinte tünet mentes voltam.A gyógyszert ugyan abban az adagban mai napig szedem de lassan 1 hónapja ujra előjött ez a probléma.Újra ugyan ilyen erősen jarnak a fejemben, ujra és ujra ezek a gondolatok néha ugyan az többször is, es akarmit probalok tenni ellene egyszerűen nem tudom megakadályozni, ilyenkor bal hátul a tarkóm rendesen zsibbad. Egy hideg zuhany sokszor erre a területre nagyon jót tesz. Az lenne a kérdésem mit tudnék ellene tenni, hogy újra tünetmentes legyek? Mi mód van rá?

A választ Hollósy-Vadász Gábor küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Kérdező! Köszönöm, hogy feltette a kérdését az oldalon. A tünetek visszatérését azt okozhatja, hogy hozzá szokott a szervezete a hatóanyaghoz, vagy a dózishoz. Ha most az élet más területén is egy krízissel kell megküzdenie, az fokozhatja a tüneteket. Ezért azt javaslom Önnek, hogy keresse fel újra a korábbi kezelő orvosát, akik a gyógyszerek megváltozásával tudna Önnek segíteni. üdvözlettel Hollósy-Vadász Gábor
kép: Hollósy-Vadász Gábor
Hollósy-Vadász Gábor

Hogyan segíthet a család egy lelkileg is bezárkózott emberen?
2017. április 28., Péntek 16:36 - Bács-Kiskun

Nem tudom jó helyre írok-e, ha nem kérem segítsen abban hova fordulhatunk! A családban van egy testvérünk, aki egyedül maradt abban a lakásban ahol szüleivel lakott. Az apa két éve halt meg, nagyon rossz viszonyban voltak. sajnos mára velünk sem tartja a kapcsolatot, nem dolgozik, nincs munkahelye, látjuk rajta, hogy bezárkózott, nem szívesen enged be bennünket, kerüli a kapcsolatot a külvilággal. Testsúlya kb 50 kg vagy annyi sem, magában beszél, állandóan a kezét mossa már kiszáradt a bőre. most meg szemetet gyűjt a lakásban. már tele szeméttel minden, mindig mondja neki sok dolga van nem ér rá, munkát keres de nem veszik fel. nincs barátja nem is volt, az apja nagyon szigorúan nevelte őt is és bennünket is. Én és húgom nevelt gyerekei vagyunk. szóval a kérdésem az mit tehet a család ha látjuk hogy orvoshoz kellene mennie de nem megy. Egyszer már a háziorvos beutalta a pszichológiára de nem ment el, összetépte a papirt. Az édestestvérével sem jó a kapcsolata, ha ő nem keresi akkor sosem hívja fel vagy megy fel hozzá. Szeretnénk vele beszélni, segíteni neki de mindent elutasít. Várom válaszát! Köszönettel

A választ Hollósy-Vadász Gábor küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Kérdező! Köszönöm, hogy feltette a kérdését az oldalon. A leírt tünetek alapján a testvérénke egyfajta személyiség zavara lehet. Ezt a legeredményesebben pszichiátrián lehet kezelni, fontos, hogy ide a betegek önként mennek be, kényszergyógykezelésre csak, akkor lehet ítélni valakit, ha ön, vagy közveszélyes. A leírtak alapján ez nem állfent, ezért próbálják vele megbeszélni, hogy mindenképpen ajánlatos lenne egy pszichiátriai osztályra befeküdnie, ebben kérhetik a háziorvos segítségét is, kérjék meg, hogy ő is beszéljen vele. üdvözlettel Hollósy-Vadász Gábor
kép: Hollósy-Vadász Gábor
Hollósy-Vadász Gábor

Mit tehetnék?
2017. április 13., Csütörtök 12:11 - Bács-Kiskun

Jó napot,olyan problémám van,hogy 16 éve vagyok kapcsolatban.Most 33 éves vagyok.Nem igazán működik pár éve a kapcsolat,én szeretnék kiszállni belőle,mert már csak megszokás,kb.egy éve el is hagytam a páromat,de visszakönyörögte magát,érzelmileg zsarolt,hogy öngyilkos lesz,mert így már nincs értelme az életének,megsajnáltam,visszamentem,de nem változik semmi.Az a baj,hogy ő annyira hozzászokott,hogy én mindent megcsinálok,hogy sajnos én is úgy gondolom,hogy képtelen az önálló életre,és nem is akar talpraállni.Most megint elköltöztem,és megint csak ezt hajtaja,hogy akkor semminek nincs értelme.Nem szeretném folytatni ezt a kapcsolatot már,de ő ezt nem tudja elfogadni.Szeretem,de mint egy testvért,és nem bírnám ki,hogy esetleg kárt tegyen magában.Mindenki azt mondja,hogy ne sajnáljam,mert felnőtt ember,és mert így sosem lesz vége,ha mindig beszélek vele,de nem tudom ez jó ötlet e?Kérem,ha tudnak erre valami tanácsot adni,hogy ilyenkor mi a jó döntés,azt nagyon megköszönném.

A választ Hollósy-Vadász Gábor küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Kérdező! Köszönöm, hogy feltette a kérdést az oldalon. A leírtak alapján én az gondolom, hogy mindkettőjüknek az lehetne legjobb megoldás, ha teljesen külön mennének. Tudom, hogy nehéz, illetve sajnálja a korábbi párját, de egy ilyen típusú kapcsolatban mindaketten komolyan sérülhetnek lelki értelemben. Ezért próbálja elmagyarázni, a párjának hogy „vissza kellene térnie” az önálló életre, ahol saját magáról gondoskodik. Ezt a folyamatot hatékonyan tudná támogatni, ha korábbi párja felkeresne egy pszichológust. Önnek azt tanácsolnám, hogy fokozatosan kezdje el csökkentetni vele kommunikációt, illetve ahogy halad a párja terápián neki is egyre kevesebb igénye lesz erre. Később, érdemes lenne egy hosszabb ideikg teljesen meg is szakítani a kettejük közötti kommunikációt. Szerintem ebben egy pszichológus sokat tudna Önnek segíteni, ezért érdemes lenne felkeresnie egy szakembert. üdvözlettel Hollósy-Vadász Gábor
kép: Hollósy-Vadász Gábor
Hollósy-Vadász Gábor

Kérdezzen Pszichológusainktól
2017. március 19., Vasárnap 10:20 - Bács-Kiskun

Az OnlinePszichologia.hu oldalon kérdezhet szakértőinktől a pszichológia témaköreiben. Regisztrált pszichológusaink a lehető legrövidebb időn belül válaszolnak Önnek!

A választ Velez Csaba küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kérdezzen Pszichológusainktól Az OnlinePszichologia.hu oldalon kérdezhet szakértőinktől a pszichológia témaköreiben. Regisztrált pszichológusaink a lehető legrövidebb időn belül válaszolnak Önnek!
kép: Velez Csaba
Velez Csaba

Kérdezzen tőlünk

KÉRDEZZEN TŐLÜNK