=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

A pszichológus válaszol


Lelki segítség
2017. augusztus 17., Csütörtök 21:10 - Bács-Kiskun

Az lenne a kérdésem,hogy tudnánk segíteni egyok rákbeteg családtagunknak,aki?nagyon pesszimista lett a műtétek után! Úgy érzem kötekedővé vált és elhidegül tőlünk!

A választ Hollósy-Vadász Gábor küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Kérdező, Köszönöm, hogy feltette a kérdését az oldalon. A családtagjának több módon is tudna segíteni, de ehhez szükséges, hogy ő is motivált legyen. Érdemes lenne felé kommunikálni, hogy ilyen változást tapasztalt nála, ami Ön szerint negatívan hat rá, illetve környezetére is. Esetleg érdemes lenne vele arról is beszélni, hogy keressen fel egy pszichológust, vagy a területileg illetékes pszichiátriát. Ajánlatos lehet visszamenni abba a kórházba, ahol műtötték és megkérdezni, hogy ott nincs-e pszichológus, aki onkológiai betegek pszichés rehabilitációját végzi. A relaxáció is hatékony módszer ebben az esetben, mivel az hatékonyan és gyorsan csökkenti a betegséghez társuló szorongást. üdvözlettel Hollósy-Vadász Gábor
kép: Hollósy-Vadász Gábor
Hollósy-Vadász Gábor

ki segíthet?
2017. augusztus 15., Kedd 15:57 - Bács-Kiskun

Tisztelt XY Nem is tudom röviden összefoglalni mi a gondom. Lényegében az egész életem működésképtelen. Önbizalom és önbecsülés nulla. A pszichológusokkal kudarcot vallok,mert mindig én vagyok a hibás azért amiért nincs eredmény. Én mind hibás vagyok,mert vagy mondok vagy nem mondok valamit,nem tudok megnyílni amit azért kétlek-nem értem amit mondanak. Tény,hogy makacsa vagyok. De ha jól tudom a szakember dolga lenne áttörni a falat és segíteni megváltoztatni az én és önképem.Feltörni azt amit én nem tudok. Ehhez képest elküldenek. A legutolsó azt monda keressek csoportterápiát. Mindegy milyet. 8 alkalommal találkoztam az utolsó illetővel.Ez soknak számít. Egy éve is felkerestem valaki 4 találkozóig jutottunk. Nem látja rajtam,hogy beépülne amit mond és leküldött. Az utolsó szerintem meg nem vagyok elég érett egy magánterápiára . Valaki meg rendszeresen lemondta akár 1 órával a találkozó előtt vagy elfelejtette a napját esetleg az időpontot így csak 15 perce jutott rám.Tb alapon ment a dolog. Legalább 10 éve járom azt az utat,hogy keresek valakit nem működik.Várok egy darabig és kezdődik elölről !!! Azért ennyire nehéz eset nem lehetek.... Valaki sok évvel ezelőtt elintézte 1 találkozón annyival,hogy vágjon bele,meg tudja csinálni. Többek közt pont ez nem megy. Nem tudom már kihez fordulhatnék. Megyeszékhely,egyetemváros.Nem pszichiáter kell hanem pszichológus.Ezt pl pont egy pszichiáter mondat.Valaki azért nem foglalkozik velem,mert nincs pénzem kifizetni, TB alapon nem ér semmi,mert 1 túlterhelt a rendszer. Akihez járhatnék vidékről nála voltam csak rendre elfelejtett a találkozókat és semmit nem ért az egész. Úgy szeretném ha valaki bebizonyítaná nekem,hogy ér valamit ez szakma és az a sok minden amit az egyetemen tanultak nem csak a családfa állításban mutatkozik meg. Mondanának valami használhatót. Csak sztereotípia,hogy feltárja a múltat,segít tisztán látni,összefüggésekre világít rá,segít lerombolni a hamis önképet és újat építeni? A legutolsó azt mondta ezeket nekem kell csinálni. Akkor mit csinál ő? Ja, értem.Segít.De, hogy? Úgy, hogy nem csinál semmit: Még csak olyan kérdéseket sem kapok amik értékesek vagy elgondolkodtatóak lennének. Kissé cserbehagyva érzem magam. Én úgy érzem,hogy nyitottan mentem,számomra komoly gondokra hívtam fel a figyelmük amivel nem foglalkoztak és leküldtek. Biztos téves elképzeléseim vannak a pszichológia segít Azokra a kérdésekre sose kapok választ,hogy alkalmas vagyok-e a pszichológiai segítségre-nyilván nem mert elküldenek-,milyen segítségre lenne szükségem,milyen módszerrel dolgozó szakembert kellene keresnem. Én tudjam kire és milyen módszerre van szükségem? Azt hittem ezt a hozzáértők mondják meg. Említettem a jó régen diagnosztizált disztimia szociális fóbiát- ami jelen van,de nem mindig és minden helyzetben okoz gondot. Azt is említettem,hogy az interneten talált cikkek szerint ezeket viszonylag nagy hatásfokkal és gyorsan helyre lehet hozni. Nem is foglalkoztunk ezzel bárkinél is említettem. Lehet nekem vannak téve elképzeléseim a pszichológiával kapcsolatban. Én azt hittem ott segítenek a torz énkép felszámolásában és egy új felépítésében,de ilyennel nem találkoztam. Olyannal viszont igen,amikor közölték velem,hogy ÉN(a szakember)ezt nem tudom megoldani.Ezt önnek kell. Ha meg tudnám nyilván nem keresnék segítséget ! Ott vagyok ahonnan elindultam. Egyedül a gondjaimmal. Nem tudom hol kezdjem,mivel kezdjem,kihez kellene mennem és miért nem vagyok alkalmas a magánterápiára! Makacs vagyok,hárítok,stb,de ha jól tudom ezt a szakemberek elvileg fel tudják törni. Mondjuk a legutolsó felnőtt klinikai szakpszichológus közölte velem,hogy ezt a 22-es csapdáját ő nem tudja megszakítani csak én. Bennem felmerül a kérdés,hogy ha mindent a kliensen kell csinálni akkor mit csinál a szakember? Olyan szépeket és jókat lehet olvasni.A gyakorlatban miért nem találkozok ezzel? Gondok vannak a szülőkről való leválással,elköltözéssel-noha most érnek abba a korba amikor nekem kellene segíteni őket csak hát nem sikerült életet építenem és nem tudok megállni a lábamon. Gondok vannak a munkakereséssel,mert semmire sem tartom magam alkalmasnak.Továbbtanulás? A tanulásra is alkalmatlan vagyok. Nem látni rajtam,de elég buta vagyok.Csak a józan ész hiányzik belőlem. Nincs szociális életem! Minimálbére munkahely,némi sport és unatkozok.Nincs kikkel én nincs miből szórakozni,de nem is tudok felengedni. Gondok vannak a párkeresés területén,mert még sose volt kapcsolatom. Nővel párszor voltam úgy,hogy fizettem érte. Rendre kudarcot vallottam. Lányokhoz,nőkhöz sose mertem közeledni,mert mindig úgy éreztem,hogy már kicsit késő és különben is tapasztalatlan vagyok és így nincs sok esélyem. Aztán lepergett gyorsan 15 év és nem tudom feldolgozni ezt a kiesést. Minden más területen is kiesett ez a 15 év! Nem tudok vezetni,nincs szakmám,semmiben sincs tapasztalatom. Tényleg nem értek semmihez! Még megbeszélnem sem sikerült senkivel. Volt pszichológus aki azt mondta,hogy JÓ akkor most ez elveszett és kezdjünk új lapot. Azért én ilyen egyszerűen nem tudom elintézni. -Meg azért sem közeledtem,mert mindig is kevésnek tartottam magam ahhoz,hogy valakinek a barátja legyek. Értéktelen szar vagyok. Nincs az a józan,épp eszű nő akinek kellenék ha ismerne. Ráadásul semmivel sem rendelkezem és semmit sem tudok ami egy 32 évestől elvárható.Amit ilyenkorra tudnak az emberek én NEM. Kimaradtam az életből és semmit nem tanultam meg. Nem tudom merre tovább,mert akikhez segítségért fordultam ők nem segítettek. Hipnoterápia ? Legszívesebben megszakítanám mindenkivel a kapcsolatot és eltűnnék. Kezd kínos lenni,hogy még a nálam sokkal nehezebb sorsúak is tudtak maguknak egy életet építeni.Gyenge szar vagyok. Csak utálni tudom magam. Ezeket mind elmondtam vagy leírtam szakembernek és segítséget nem kaptam. Bűntudatom is van mindentől.Leginkább,hogy nem éltem. Elvesztem !!

A választ Deák Frida küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Zoltán! Én azzal kezdeném, hogy 32 évesen még nincs veszve semmi, higgye el. Tapasztalataim és az ön által leírtak alapján, csupán annyi a baj, hogy ön segítséget vár, holott, taszítja azt, minek következtében, úgy érzi, cserben hagyták. Azon emberek csoportját erősíti, akik akaratlanul szeretnek szenvedni, befele fordulni, magányosan tengődni. Igazat kell adnom, azoknak a kollégaknak, akik szerint, az ebből való kitörést önnek kell meglépni. Első lépésként ajánlanám, hogy írjon össze egy listát mindarról, amit fontosnak tart az életben, a mindennapokban. Teljesen mindegy milyen hosszú ez a lista, húzza alá az elsőt és azon legyen, hogy ezt minél előbb valósítsa meg, szerezze meg, tegye magáévá, majd vegye szépen sorba mindegyiket. Higgye el, amint sikerült az első, megszületett a motiváció is, ami hajtani fogja a következő irányába. Sikerélményt, önbizalmat ad illetve egy járható utat, mert önnek erre van a legnagyobb szüksége, egy járható útra. Kérem, ne felejtse el, motivációt nem adhat önnek senki, sem ingyen, sem pénzért, a legügyesebb szakember sem, ez önben kell megszülessen, tehát, nézze meg a listáját, mert lényegében már ennek az összeállításával megtörténik a motivátor beüzemeltetése. Amíg nincs motiváció, addig változás sem lesz. Kívánom, hogy minél előbb találja meg a járható utat! Üdvözlettel Deák Frida
kép: Deák Frida
Deák Frida

Párkapcsolati probléma.
2017. augusztus 5., Szombat 15:52 - Bács-Kiskun

Én 28éves vagyok párom 31éves van egy 14éves gyereke 7éve elvált . 3hónaja vagyunk együtt eddig minden jó volt majd hirtelen, kimondta hogy nem szeretne többet látni. gondok: több hete velem álmodik és egy síró babával. mikor vele vagyok minden jó boldog de ha eljövök kezd ezen komplikálni , rágörcsölni, és bezavarodik, most ehez jött még mellé most terveztük hogy bemutatom családomnak illetve bátyám is meghívta lánya keresztelőjére, és nem volt felkészülve lelkileg erre és besokalt szerintem. ezt a vissza térő álmát hogyan lehetne megszűntetni? úgy érzem ez nagyon zavarja és ez is gond, továbbá elmondta hogy nem biztos hogy bevállalna 2-dik gyereket, stb, de én elmondtam neki 3hónap után ne a gyerekkel foglalkozzunk hanem azzal ismerjük meg és ismerjük ki egymást jól! de ő előre gondolkodik hogy látja én szeretnék majd gyereket de lehet nem tudja ezt megadni és ezt nem akarja elvenni tőlem. De én közöltem vele ha lesz akkor lesz ha nem nem, ha ketten vagyunk akkor is meg kell találni egymásban a jót a boldogságot szerintem. Kérném segítségüket megfogjuk a dolgokat beszélni 2-3nap múlva találkozunk, és nem szeretném elvesziteni nagyon szeretem! annyi pozitivum van azóta naponta felhívom sokat beszélünk ott, és mondja sokat gondol rám meg én is rá., a gondokra kell megoldás hisz csak ezek után lehet akár ezt folytatni. Kérem segítsenek! minden jó gondolat, tanács jól jöhet! Persze én is mellette leszek vagyok mindenben! Meg 10nap múlva lenne esedékes nyaralásunk is amit bő egy hónappal ezelőtt lefoglaltunk és szabadságot is kivettük előre rá. szeretném ide is elmennénk hisz ez a pár nap kettesben 100% hogy segítene szerintem,. Várom segítségüket. Üdvözlettel P.László.

A választ Deák Frida küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves László! A visszatérő álmok nőknél gyakoribbak, rossz pszichés állapottal, negatív érzésekkel vannak összefüggésben, okai pedig általában a megoldatlan konfliktusok és feszültségek, befejezetlen cselekvések, a lezáratlan múlt. Ez utóbbiból fakadhatnak kedves párja aggodalmai is. Sokat segítene, ha tudna önnek beszélni az érzéseiről, életéről, problémáiról nyíltan, őszintén. Kérje ennek a lehetőségét és hallgassa meg előítéletek nélkül. A tervezett nyaralás kiváló alkalom erre. Az elvált emberek többsége ugyanis, hosszú idő után képes csak lezárni előző házasságát és mindent, ami kitölti ennek a fogalmát. Nem tartom kizártnak, hogy ebben az esetben is erről van szó. Üdvözlettel Deák Frida
kép: Deák Frida
Deák Frida

Mennyi idő alatt lehet megszabadulni a szex függőségtől?
2017. július 24., Hétfő 17:17 - Bács-Kiskun

Tisztelt Doktornő! A hosszú évek óta fennálló függőségemtől szabadulok meg éppen. A mai nap a nyolcadik, hogy nem maszturbáltam. Nem mondom, hogy időnként nem nehéz, de úgy érzem elég támogatást kapok a páromtól és Istentől, hogy kibírjam. A kérdésem a következő lenne: ennyi idő után jelenthető ki, hogy meggyógyultam, illetve ezen idő alatt párommal élhetünk-e nemi életet? Válaszát előre is köszönöm! Nagy Gábor

A választ Hollósy-Vadász Gábor küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Kérdező! Köszönöm, hogy feltette a kérdését itt az oldalon. A fokozott önkielégítés iránti igény nem tekinthető pszichopatológiának, ha az életének más részét pl. szexuális együttlétek, párkapcsolat nem befolyásolja tartósan negatív irányba. Ha Önt zavarja, hogy vágyakozik az önkielégítés iránt, akkor érdemes a párjával gyakrabban szexuális életet élni, mert ezzel csökkenthető az önkielégítés iránti vágya. Ha továbbra úgy érzi, hogy az önkielégítés iránti vágya erőteljesen frusztrálja Önt, akkor érdemes lenne felkeresni egy pszichológust. üdvözlettel Hollósy-Vadász Gábor
kép: Hollósy-Vadász Gábor
Hollósy-Vadász Gábor

Mennyi idő alatt lehet megszabadulni a szex függőségtől?
2017. július 24., Hétfő 17:13 - Bács-Kiskun

Tisztelt Doktornő! A hosszú évek óta fennálló függőségemtől szabadulok meg éppen. A mai nap a nyolcadik, hogy nem maszturbáltam. Nem mondom, hogy időnként nem nehéz, de úgy érzem elég támogatást kapok a páromtól és Istentől, hogy kibírjam. A kérdésem a következő lenne: ennyi idő után jelenthető ki, hogy meggyógyultam, illetve ezen idő alatt párommal élhetünk-e nemi életet? Válaszát előre is köszönöm! Nagy Gábor

A választ Deák Frida küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Gábor! A szexfüggőség is, mint minden más addikció, úgy alakul ki, hogy megpróbáljuk elnyomni, vagy elfelejteni a fájdalmat, gondot, problémákat, de eredhet gyermekkori élményekből, molesztálás, valamilyen szexuális trauma vagy korai pornógráfia. Az ember nem lesz egyik napról a másikra szexfüggő, ez fokozatosan alakul ki és természetesen a genetikai hajlam sem mellékes. Jó úton halad, ha sikerült 8 napig szüneteltetni, hisz ez is, mint minden függőség kezelhető, ki lehet jönni belőle, nyugodjon meg. Gyógyulásról, akkor beszélhetünk, ha már nem nyúl kényszeresen magához napi szinten, hanem örömét leli a párjával való együttlétben, akár többször is hetente és ez kielégítí mindkettőjük szexuális vágyait, álmait, fantáziáit. Üdvözlettel Deák Frida
kép: Deák Frida
Deák Frida

Nárcisztikus személyiségvonások levetkőzése
2017. július 19., Szerda 22:48 - Bács-Kiskun

31 éves férfi vagyok, majdnem egy éve léptem kapcsolatra jelenlegi párommal, azonban már a kezdetek óta jelentkeztek nehézségek. Rendszeresen "ki akartam erőszakolni a szeretetének bizonyítékát", pl. mondja el, mit tud nekem adni, amit még nem adott másnak, vagy amikor nem voltunk együtt, akkor veszekedésig erősködtem vele, hogy beszéljünk Skype-on. Ő a saját szavaival élve "jégcsap természet", ezért sokszor visszautasította bármilyen jellegű közeledésemet, amely elutasítások engem rendkívül frusztrálnak, mint ahogy az is, ha exeivel beszélget Viber-en, és ilyenkor racionális létem ellenére nem tudok józanul viselkedni. Ezen felül sokszor nehezményezi, hogy csak magamra gondolok, nem figyelek rá kellően, nem vagyok elég empatikus, sok mindenből ego kérdést csinálok, feledékeny vagyok, és túlzottam meg akarok felelni szüleimnek. Sokat elemeztük az okokat, és jelenleg az a gyanúnk, hogy nárcisztikus személyiség vagyok. Kérdésem, hogy amennyiben ez helytálló, miként tudnám ezt legyőzni?

A választ Hollósy-Vadász Gábor küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Kérdező! Köszönöm, hogy feltette a kérdését az oldalon. A leírt tüneteket valóban utalhatnak a nárcisztikus személyiség zavarra, de utalhatnak arra is, hogy a párkapcsolatuk dinamikájában történt elakadás. Én azt javasolnám Önnek, hogy keressen fel egy pszichológust, aki pár alkalom után biztosabban meg tudja mondani, milyen problémával küzd Ön, vagy esteleg más ok húzódik meg a párkapcsolati probléma mögött. Pszichológus segítséget tud kérni a területileg illetékes pszichiátrián, vagy magán pszichológust is fel tud keresni. A magán pszichológusok között vannak, akik TB alapon is elérhetők. Ezt követően el lehet dönteni merre tovább, egyéni kezelés a javasolt, vagy inkább párterápia. üdvözlettel Hollósy-Vadász Gábor
kép: Hollósy-Vadász Gábor
Hollósy-Vadász Gábor

Mit tehetek a függősség és a tétlenség érzet ellen?
2017. július 8., Szombat 19:14 - Bács-Kiskun

Kedves Pszichológus. Ferenc vagyok. Nemrég érettségiztem, most megyek majd grafikára, mellette dolgozni. Az lenne az én problémám, hogy már évek óta facebook függősséggel küzdök. De ezt csak mások gondolják annak, én mindig tagadtam ez, mint tényt, de már én is kezdem elhinni. Vannak facebookos csoportok, ahol az emberek szerepjátékokat játszhatnak. Kitalálunk egy karaktert és egy történetet és eljátsszuk azt. Mintha valaki egy regényt írna, csak ketten és online, chatben. Nem szeretnék ezzel kórházba menni. Próbáltam magam rávenni, hogy abbahagyjam, de nem ment. Ha elmegyek itthonról vagy lekötöm magam mással, akkor jó, de ha nincs mit tenni a ház körül, boltba nem kell menni, akkor megint elfog az a tétlenség, üresség érzet és megint leülök és írok. Reggeltől estig. Ha 10-kor kelek, éjfélig biztos írok, ha éppen nem jön közbe valami. Egyszerűen ha nincs mit tenni itthon és nem ülhetek le írni rossz a közérzetem, tétlen vagyok és ideges, szomorú, egyszóval minden bajom van. A családom nem egyszer szóvá tette már. Anya és mama sokszor veszekedtek velem és fenyegetőztek, hogy kikötik a netet vagy elveszik az eszközöm. A jegyeimre nem egyszer kihatott a "függősségem". Nincsenek igazán barátaim, akikkel elmehetnék vagy átjönne kicsit. A szüleimmel, nagyszüleimmel nem járunk el. Nem igazán tudom mi lehet az oka. Én meg vagyok elégedve az életemmel, azaz én ezt úgy érzem. Nem akarok rajta változtatni sem. Nem azért játszok szerepeket, hanem mert jó. De érzem, hogy ez megmérgezi az életem... Kérem adjon tanácsot nekem ezzel kapcsolatban, hogy ne kelljen elvonóra vagy valami egyéb kórházi dologra mennem. Köszönettel, Ferenc.

A választ Deák Frida küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Ferenc! A facebook függőség, mint minden más függőség fokozatosan alakul ki, kezdetben csak rövidebb ideig, aztán egyre hosszabb ideig köt le, majd következik a végső stádium, mikor is az egyén számára megszűnik létezni a számítógépen kívüli világ. Ha nem szeretné elérni ezt a szintet, akkor bizony nagyon gyorsan változtatni kell. A szerepjátékok enyhítik a depressziót, feldobják a közérzetet, kiszínezik a szürkeséget, adnak egy bizonyos fokú szabadságot, hogy azok lehessünk, amik, vagy akik szeretnénk, viszont nem szabad hagyni, hogy átvegyék az uralmat, egészséges korlátok között kell tartani őket, a kényszeres, kontrollvesztett állapot elkerülése érdekében. Természetesen, nagyon nehéz manapság korlátozni az internetezésre szánt időt, mert munkánkhoz, tanuláshoz és ügyeink intézéséhez egyaránt szükséges, viszont napi rendszerességgel elkülöníthet rá egy kis időt, uzsonna vagy tízorai közben, esetleg vacsora után, nem számít, csak ne térjen el ettől. Egy idő után, ha úgy látja, jobban is el tudna szakadni, próbálja meg egy napig, vagy pár napig nem megnyitni az app-ot. Meglepődik, hogy nem is olyan nehéz. Vannak barátai? Hívja, keresse őket, szervezzenek közös programokat, egy jó társaság sokszor a leghatékonyabb terápia. Alternatív életlehetőségek kipróbálása is eredményes lehet, akár sport vagy kreatív területen. Ha nem sikerülne önerőből kimászni ebből az ártalmas rutinból, mindenképp forduljon szakemberhez, a kognitív terápia ugyanis segítséget nyújt a hibás és torzított gondolkodási folyamatok felismerésében és megváltoztatásában. Üdvözlettel Deák Frida
kép: Deák Frida
Deák Frida

Szellemtől való félelem?
2017. június 7., Szerda 19:53 - Bács-Kiskun

Én 14 éves vagyok és félek este a sötétben lenni és a szellemektől is,vagyis hiszek bennükk és félek tőlük. Annó történt velem olyan 4 évesen hogy a falhoz értem és a kezem árnyéka a falba húzott erősen befele de én erősen visszahúztam a kezem és abbamaradt ez a jelenség.Előre is köszönöm a választ a segítsèget.

A választ Deák Frida küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves István! Félelmeink mögött általában kellemetlen események, feldolgozatlan történések állnak, olyan emlékek, amik belülről marcangolnak, még akkor is, ha azt hisszük elfelejtettük. Ezek tudat alatti szinten stagnálnak és nem is tudunk róluk. A pszichénk védekezési stratégiaként ide raktározza. Nehéz így megfejteni, hogy igazából miért retteg a sötétségtől illetve a szellemektől, én arra gyanakszom, hogy kisgyermekként egyedül maradhatott hosszabb ideig a sötétben, vagy ijesztgették, vagy összemosódtak a valós események az irreális, képzeletbeli helyzetekkel (gyermekkorban ez ugye gyakori jelenség), amik szorongást és félelmet váltanak ki. Az is tény, hogy egy-egy hátborzongató kép vagy film után képesek vagyunk hinni a szellemekben, paranormális dolgokban. Ezek feldogozása sem megy mindig könnyen. Van akinek sikerül és van akinek, nem. Az esetek többségében nem is tudni mi a feszengés, iszony illetve a pánik konkrét oka, ezért sokszor csak hipnózissal lehet felszínre hozni a tudat alatt lappangó emlékeket, amiket már elfelejtettünk. A félelem jelentősen csökkenthető egy éjszakára égve hagyott, kellemes, nyugtató színű éjjeli lámpával. Próbálja meg. Amennyiben tartósan fennmarad félelme és zavarja a mindennapi élet normális menetét, feltétlen keressen meg egy szakembert. Üdvözlettel Deák Frida
kép: Deák Frida
Deák Frida

Depresziós vagyok?
2017. május 29., Hétfő 14:37 - Bács-Kiskun

Nem vagyok még 18. Pontosan 14vagyok. Szóval kamasz.. Édesapám 4éve halt meg, szivbeteg volt. Akkor könyen feldolgoztam mert nem êrtettem semmit mert gyerek voltam. Most is gyerek vagyok, de már nagyon hiányzik és már lassan nem is emlékszem rá. Próbálom takarni mindenki elől hogy van valami bajom és ez jól is sikerül...Anyámnak nem nagyon van rám ideje, minden 2ik napot magam töltöm itthol... Utálom az embereket és már nem egyszer fordult meg a fejemben az öngyilkosság, egy ideig vágdostam is magam régen, de most már nem anyira van bennem. A hangulatom is rossz mostanában, és az étvágyam sem olyan mint volt. Mostanában naponta kelek fell 2-4 között hajnalban, és nem tudok vissza aludni, és nem számitva attól mikor fekszem le aludni mindeg igy van, egyre többet vagyok fáratt és többet alszom napközben. Utánna kerestem a neten és kitöltöttem egy pszihológiai tesztet...az jött ki hogy depresziós vagyok és forduljak szakemberhez..ez lehet pszihiáter vagy esetlek pszihológus...anyámnak persze nem szóltam egy szót sem erről. És még azt is kell tudni hogy én félek a pszihológusoktól. Kérem hamar válaszoljanak... Ez nekem nagyon fontoss lenne.

A választ Hollósy-Vadász Gábor küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Kérdező! Köszönöm, hogy feltette a kérdését az oldalon. Azt javasolnám, Önnek, ha problémái vannak azt nem feltétlenül kell takargatni, természetesen ez nem azt jelenti, hogy az ég-világon mindenkinek el kell mondania, de pár ember elött nyugodtan felvázolhatná pl. idősebb családtagok, több okból is: 1) az elmondás mindig segít, egyfajta megkönnyebbülést hordoz. 2) akik meghallgatják esetleg tudnak Önnek segíteni, pl. tanácsadással. A pszichológustól ne féljen, a legtöbb kamaszokkal foglakozó pszichológus, nagyon empatikus és segítőkész, teljes mértékben át tudják érezni az Ön problémáját, illetve hatékony tanácsokat tudnának adni Önnek. A föntebbiek miatt azt tanácsolom Önnek, hogy keresse fel az iskolájában az iskolapszichológust, ha ez nem lehetséges, akkor a helyi pedagógiai szakszolgálatnál is dolgoznak pszichológusok. Továbbá fontosnak tartom, hogy anyjával is beszéljék át a problémát, fontos, hogy Ő is tudja mi történik Önnel, illetve Ő tudna segíteni abban is, hogy pszichológus szakemberhez eljusson. üdvözlettel Hollósy-Vadász Gábor
kép: Hollósy-Vadász Gábor
Hollósy-Vadász Gábor

Depresziós vagyok?
2017. május 29., Hétfő 14:30 - Bács-Kiskun

Nem vagyok még 18. Pontosan 14vagyok. Szóval kamasz.. Édesapám 4éve halt meg, szivbeteg volt. Akkor könyen feldolgoztam mert nem êrtettem semmit mert gyerek voltam. Most is gyerek vagyok, de már nagyon hiányzik és már lassan nem is emlékszem rá. Próbálom takarni mindenki elől hogy van valami bajom és ez jól is sikerül...Anyámnak nem nagyon van rám ideje, minden 2ik napot magam töltöm itthol... Utálom az embereket és már nem egyszer fordult meg a fejemben az öngyilkosság, egy ideig vágdostam is magam régen, de most már nem anyira van bennem. Mostanában naponta kelek fell 2-4 között hajnalban, és nem tudok vissza aludni, és nem számitva attól mikor fekszem le aludni mindeg igy van, egyre többet vagyok fáratt és többet alszom napközben. Utánna kerestem a neten és kitöltöttem egy pszihológiai tesztet...az jött ki hogy depresziós vagyok és forduljak szakemberhez..ez lehet pszihiáter vagy esetlek pszihológus...anyámnak persze nem szóltam egy szót sem erről. És még azt is kell tudni hogy én félek a pszihológusoktól. Kérem hamar válaszoljanak... Ez nekem nagyon fontoss lenne.

A választ Hollósy-Vadász Gábor küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Kérdező! Köszönöm, hogy feltette a kérdését az oldalon. Azt javasolnám, Önnek, ha problémái vannak azt nem feltétlenül kell takargatni, természetesen ez nem azt jelenti, hogy az ég-világon mindenkinek el kell mondania, de pár ember elött nyugodtan felvázolhatná pl. idősebb családtagok, több okból is: 1) az elmondás mindig segít, egyfajta megkönnyebbülést hordoz. 2) akik meghallgatják esetleg tudnak Önnek segíteni, pl. tanácsadással. A pszichológustól ne féljen, a legtöbb kamaszokkal foglakozó pszichológus, nagyon empatikus és segítőkész, teljes mértékben át tudják érezni az Ön problémáját, illetve hatékony tanácsokat tudnának adni Önnek. A föntebbiek miatt azt tanácsolom Önnek, hogy keresse fel az iskolájában az iskolapszichológust, ha ez nem lehetséges, akkor a helyi pedagógiai szakszolgálatnál is dolgoznak pszichológusok. Továbbá fontosnak tartom, hogy anyjával is beszéljék át a problémát, fontos, hogy Ő is tudja mi történik Önnel, illetve Ő tudna segíteni abban is, hogy pszichológus szakemberhez eljusson. üdvözlettel Hollósy-Vadász Gábor
kép: Hollósy-Vadász Gábor
Hollósy-Vadász Gábor

Depresziós vagyok?
2017. május 29., Hétfő 14:25 - Bács-Kiskun

Nem vagyok még 18. Pontosan 14vagyok. Szóval kamasz.. Édesapám 4éve halt meg, szivbeteg volt. Akkor könyen feldolgoztam mert nem êrtettem semmit mert gyerek voltam. Most is gyerek vagyok, de már nagyon hiányzik és már lassan nem is emlékszem rá. Próbálom takarni mindenki elől hogy van valami bajom és ez jól is sikerül...Anyámnak nem nagyon van rám ideje, minden 2ik napot magam töltöm itthol... Utálom az embereket és már nem egyszer fordult meg a fejemben az öngyilkosság, egy ideig vágdostam is magam régen, de most már nem anyira van bennem. Mostanában naponta kelek fell 2-4 között hajnalban, és nem tudok vissza aludni, és nem számitva attól mikor fekszem le aludni mindeg igy van, egyre többet vagyok fáratt és többet alszom napközben. Utánna kerestem a neten és kitöltöttem egy pszihológiai tesztet...az jött ki hogy depresziós vagyok és forduljak szakemberhez..ez lehet pszihiáter vagy esetlek pszihológus...anyámnak persze nem szóltam egy szót sem erről. És még azt is kell tudni hogy én félek a pszihológusoktól. Kérem hamar válaszoljanak... Ez nekem nagyon fontoss lenne.

A választ Hollósy-Vadász Gábor küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Kérdező! Köszönöm, hogy feltette a kérdését az oldalon. Azt javasolnám, Önnek, ha problémái vannak azt nem feltétlenül kell takargatni, természetesen ez nem azt jelenti, hogy az ég-világon mindenkinek el kell mondania, de pár ember elött nyugodtan felvázolhatná pl. idősebb családtagok, több okból is: 1) az elmondás mindig segít, egyfajta megkönnyebbülést hordoz. 2) akik meghallgatják esetleg tudnak Önnek segíteni, pl. tanácsadással. A pszichológustól ne féljen, a legtöbb kamaszokkal foglakozó pszichológus, nagyon empatikus és segítőkész, teljes mértékben át tudják érezni az Ön problémáját, illetve hatékony tanácsokat tudnának adni Önnek. A föntebbiek miatt azt tanácsolom Önnek, hogy keresse fel az iskolájában az iskolapszichológust, ha ez nem lehetséges, akkor a helyi pedagógiai szakszolgálatnál is dolgoznak pszichológusok. Továbbá fontosnak tartom, hogy anyjával is beszéljék át a problémát, fontos, hogy Ő is tudja mi történik Önnel, illetve Ő tudna segíteni abban is, hogy pszichológus szakemberhez eljusson. üdvözlettel Hollósy-Vadász Gábor
kép: Hollósy-Vadász Gábor
Hollósy-Vadász Gábor

Depresziós vagyok?
2017. május 28., Vasárnap 21:24 - Bács-Kiskun

Nem vagyok még 18. Pontosan 14vagyok. Szóval kamasz.. Édesapám 4éve halt meg, szivbeteg volt. Akkor könyen feldolgoztam mert nem êrtettem semmit mert gyerek voltam. Most is gyerek vagyok, de már nagyon hiányzik és már lassan nem is emlékszem rá. Próbálom takarni mindenki elől hogy van valami bajom és ez jól is sikerül...Anyámnak nem nagyon van rám ideje, minden 2ik napot magam töltöm itthol... Utálom az embereket és már nem egyszer fordult meg a fejemben az öngyilkosság, egy ideig vágdostam is magam régen, de most már nem anyira van bennem. Mostanában naponta kelek fell 2-4 között hajnalban, és nem tudok vissza aludni, és nem számitva attól mikor fekszem le aludni mindeg igy van, egyre többet vagyok fáratt és többet alszom napközben. Utánna kerestem a neten és kitöltöttem egy pszihológiai tesztet...az jött ki hogy depresziós vagyok és forduljak szakemberhez..ez lehet pszihiáter vagy esetlek pszihológus...anyámnak persze nem szóltam egy szót sem erről. És még azt is kell tudni hogy én félek a pszihológusoktól. Kérem hamar válaszoljanak... Ez nekem nagyon fontoss lenne.

A választ Hollósy-Vadász Gábor küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Kérdező! Köszönöm, hogy feltette a kérdését az oldalon. Azt javasolnám, Önnek, ha problémái vannak azt nem feltétlenül kell takargatni, természetesen ez nem azt jelenti, hogy az ég-világon mindenkinek el kell mondania, de pár ember elött nyugodtan felvázolhatná pl. idősebb családtagok, több okból is: 1) az elmondás mindig segít, egyfajta megkönnyebbülést hordoz. 2) akik meghallgatják esetleg tudnak Önnek segíteni, pl. tanácsadással. A pszichológustól ne féljen, a legtöbb kamaszokkal foglakozó pszichológus, nagyon empatikus és segítőkész, teljes mértékben át tudják érezni az Ön problémáját, illetve hatékony tanácsokat tudnának adni Önnek. A föntebbiek miatt azt tanácsolom Önnek, hogy keresse fel az iskolájában az iskolapszichológust, ha ez nem lehetséges, akkor a helyi pedagógiai szakszolgálatnál is dolgoznak pszichológusok. Továbbá fontosnak tartom, hogy anyjával is beszéljék át a problémát, fontos, hogy Ő is tudja mi történik Önnel, illetve Ő tudna segíteni abban is, hogy pszichológus szakemberhez eljusson. üdvözlettel Hollósy-Vadász Gábor
kép: Hollósy-Vadász Gábor
Hollósy-Vadász Gábor

Mitől lehettek a rohamaim ?
2017. május 18., Csütörtök 14:12 - Bács-Kiskun

Jó Napot Kívánok ! Azt szeretném kérdezni hogy lehetett-e agyvérzésem ? Nyáron leszek 20 éves. A panaszaim 2010-ben kezdődtek, a tünetek a következők voltak: szájzsibbadás nyelv kéz ujjak zsibbadása valamint látászavar és beszédzavar. Ezek a tünetek körülbelül 20 25 percig tartottak. A következő rohamom két évvel később tehát 2012 ben voltak a tünetek ugyanazok voltak. Orvoshoz voltam semmit nem találtak minden negatív lett. Majd ezek a tünetek 2014 ben újra jelentkeztek itt is minden negatív lett voltam ct n vérvételen carotis ultrahangon szív ultrahangon és mindent rendben találtak. Ekkor nagyon stresszes voltam szinte minden nap idegeskedtem. 2014 óta nem jelentkeztek a tünetek már nem is vagyok annyira stresszes. Ezek a tünetek lehetnek a stressz miatt ? Minden nap rá gondolok és félek hogy mikor fog rám jönni ez a roham. Akadályozza a mindennapjaimat nem merek eljárni szinte sehova attól félek hogy agyvérzésem lesz és bármikor meghalhatok. A családban nem volt senkinek agyvérzése vagy agydaganata sem. Egyedűl szívbetegség van a családban nagyapámnak .Kérem nyugtasson meg hogy semmi komoly baj nem állhat a háttérben! És azt szeretném kérdezni hogy ilyen tűneteket okozhatott a sok stressz ? Abban az időszakban nagyon sokat idegeskedtem akkor váltak el a szüleim és édesanyámmal laktam akinek lett egy új párja és vele állandóan veszekedtem. És most hiába nem volt már több mint 2 éve rohamom mégis minden nap rá gondolok félek hogy megint lesz, egyszerűen nem tudok megnyugodni.Pedig tudom hogy ha komolyabb baj lenne akkor az nem csak 2-3-szor jött volna rám a roham hanem többször,de mégis nagyon félek . Már ha rágondolok szinte olyan mintha el kezdene zsibbadni mindenem de valójában nem. Abban kérném a segitségét hogy legyen szives nyugtasson meg hogy csak a stressz váltotta ki ezeket a tüneteket és nem volt agyvérzésem ! Válaszát előre is Nagyon Szépen Köszönöm !! További Szép Napot Kívánok!

A választ Hollósy-Vadász Gábor küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Brigitta! Köszönöm, hogy feltette kérdését az oldalon. Ha nem találtak a CT-en semmit, illetve a carotisok is rendben vannak, akkor nagyrészt kizárható az organikus ok. A tünetek, amiket leírt azok inkább pánikrohamokra jellemzők, amint Ön is írta a stressz hatására ezek felerősödhetnek. Azt ajánlanám Önnek, hogy keressen fel egy pszichológust, akivel hatékonyan lehetne oldani a szorongást, illetve ő tudna Önnek segíteni a korábbi stresszes élethelyzetek feldolgozásában, amik kiváltó okok lehettek. Ezek mellett tanácsolnám Önnek, hogy otthon próbáljon meg autogén relaxációt végezni, mivel ezzel eredményesen lehet oldani a rohamokkal kapcsolatos szorongást, félelmet. üdvözlettel Hollósy-Vadász Gábor Pszichológus Közigazgatás-tudományi PhD jelölt
kép: Hollósy-Vadász Gábor
Hollósy-Vadász Gábor

Mitől lehettek a rohamaim ?
2017. május 18., Csütörtök 14:06 - Bács-Kiskun

Jó Napot Kívánok ! Azt szeretném kérdezni hogy lehetett-e agyvérzésem ? Nyáron leszek 20 éves. A panaszaim 2010-ben kezdődtek, a tünetek a következők voltak: szájzsibbadás nyelv kéz ujjak zsibbadása valamint látászavar és beszédzavar. Ezek a tünetek körülbelül 20 25 percig tartottak. A következő rohamom két évvel később tehát 2012 ben voltak a tünetek ugyanazok voltak. Orvoshoz voltam semmit nem találtak minden negatív lett. Majd ezek a tünetek 2014 ben újra jelentkeztek itt is minden negatív lett voltam ct n vérvételen carotis ultrahangon szív ultrahangon és mindent rendben találtak. Ekkor nagyon stresszes voltam szinte minden nap idegeskedtem. 2014 óta nem jelentkeztek a tünetek már nem is vagyok annyira stresszes. Ezek a tünetek lehetnek a stressz miatt ? Minden nap rá gondolok és félek hogy mikor fog rám jönni ez a roham. Akadályozza a mindennapjaimat nem merek eljárni szinte sehova attól félek hogy agyvérzésem lesz és bármikor meghalhatok. A családban nem volt senkinek agyvérzése vagy agydaganata sem. Egyedűl szívbetegség van a családban nagyapámnak .Kérem nyugtasson meg hogy semmi komoly baj nem állhat a háttérben! És azt szeretném kérdezni hogy ilyen tűneteket okozhatott a sok stressz ? Abban az időszakban nagyon sokat idegeskedtem akkor váltak el a szüleim és édesanyámmal laktam akinek lett egy új párja és vele állandóan veszekedtem. És most hiába nem volt már több mint 2 éve rohamom mégis minden nap rá gondolok félek hogy megint lesz, egyszerűen nem tudok megnyugodni.Pedig tudom hogy ha komolyabb baj lenne akkor az nem csak 2-3-szor jött volna rám a roham hanem többször,de mégis nagyon félek . Már ha rágondolok szinte olyan mintha el kezdene zsibbadni mindenem de valójában nem. Abban kérném a segitségét hogy legyen szives nyugtasson meg hogy csak a stressz váltotta ki ezeket a tüneteket és nem volt agyvérzésem ! Válaszát előre is Nagyon Szépen Köszönöm !! További Szép Napot Kívánok!

A választ Hollósy-Vadász Gábor küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Brigitta! Köszönöm, hogy feltette kérdését az oldalon. Ha nem találtak a CT-en semmit, illetve a carotisok is rendben vannak, akkor nagyrészt kizárható az organikus ok. A tünetek, amiket leírt azok inkább pánikrohamokra jellemzők, amint Ön is írta a stressz hatására ezek felerősödhetnek. Azt ajánlanám Önnek, hogy keressen fel egy pszichológust, akivel hatékonyan lehetne oldani a szorongást, illetve ő tudna Önnek segíteni a korábbi stresszes élethelyzetek feldolgozásában, amik kiváltó okok lehettek. Ezek mellett tanácsolnám Önnek, hogy otthon próbáljon meg autogén relaxációt végezni, mivel ezzel eredményesen lehet oldani a rohamokkal kapcsolatos szorongást, félelmet. üdvözlettel Hollósy-Vadász Gábor Pszichológus Közigazgatás-tudományi PhD jelölt
kép: Hollósy-Vadász Gábor
Hollósy-Vadász Gábor

Fizikai gyermeki kötődés egyedülálló anyához
2017. május 4., Csütörtök 12:26 - Bács-Kiskun

Tisztelt Doktor Úr/Nő! 32 éves egyedülálló nő vagyok, van egy 14 éves fiam, nyolcadik osztályos tanuló. Tulajdonképpen születése óta egyedül nevelem, így szorosabb a kapcsolatunk, mint egy rendes családban, de semmi kirívó rendellenes dologra ne gondoljon. A problémám a következő: még mindig fogja a kezemet az utcán. Ill. nem probléma, mert én nem bánom, jól esik, de azt látom, hogy ekkora és ennyi idős gyerek már nem teszi ezt. Valójában, ha kívülálló lát bennünket, mérete és viselkedése alapján a páromnak is nézhető (180 cm magas, fess, sportos fiatalember). Ugyanez vonatkozik arra is, hogy utcán ölelkezünk (pl. buszra várva). Egyik sem zavar, de tudom, hogy nem helyes már. Ezek szerint őt sem zavarja. Nem szeretném, ha elutasításomra, azt hinné, hogy le akarom rázni, kellemetlen a közelsége, szégyellem vagy nem igénylem a szeretnek ezt a formájú kimutatását tőle. Ami szerintem még idetartozó, a helyzethez fontos információ, hogy enyhén mozgássérült (bal lábát húzza). Emiatt kisebb korában ragaszkodtam hozzá, hogy fogja a kezemet, mert könnyen elesett. Mit tehetnék, hogy ne érezze magát eltaszítva az elutasításomra? Vagy lehet, hogy nem is kéne elutasítanom? Ebben kérném ki a tanácsát, véleményét. Köszönettel!

A választ Bárány Nikoletta küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Tisztelt Kérdező! Köszönöm, hogy feltette kérdését az onlinepszichologia.hu oldalon. Érthető, hogy szoros a kapcsolat Ön és gyermeke között, hiszen amikor egy édesanya egyedül neveli gyermekét, gyakran erősebb kötődés alakul ki a szülő és gyermeke között, hiszen a mindennapi nehézségek közepette kizárólag az egyik szülőjére támaszkodhat, tőle kapja meg mindazt, amire szüksége van. Levelében említette, hogy fia kisebb korában könnyen elesett, ezért ragaszkodott hozzá, hogy fogja a kezét, amely tény, hogy kapaszkodhat az édesanyjába, bizonyára nagy biztonságot jelentett számára és a biztonságot jelentő támasztékot nem könnyű elengedni. A múlt idő használata alapján úgy tűnik számomra, hogy jelenleg fizikálisan már nincs szüksége a támaszra, azaz elengedhetné a kezét, mégis hezitál, hogy vajon jó döntés-e, pontosan úgy fogalmazott, hogy "Vagy lehet, hogy nem is kéne elutasítanom?" Kérdését olvasva az merült fel bennem, hogy vajon miért érzi úgy, hogy elutasításként élné meg a fia, ha elengedné a kezét? A fia mindig a gyermeke marad, azonban fia 14 évesen már belépett a serdülőkorba, azaz abba az életkorba lépett, amikor előbb-utóbb érzelmileg is el kell engednie édesanyját, ami sem neki, sem Önnek, az édesanyjának nem egyszerű feladat... azonban ahhoz, hogy képes legyen majd párkapcsolatot kialakítani, ahhoz szükséges elengednie az édesanyját és amint írta fess, sportos fiatalember... Úgy gondolom, hogy nincs könnyű helyzetben, azonban célszerű lehet körbejárni, hogy vajon miért gondolja azt, hogy amennyiben nem fogja fia kezét, illetve nem ölelkeznek az utcán, akkor azt elutasításként és eltaszításként élné meg gyermeke. Amennyiben megerősíti gyermekében azt, hogy annak ellenére, hogy nem fogja a kezét, hiszen már semmi szüksége rá illetve nem ölelkezik vele az utcán, mert ő már abban az életkorban van, hogy hamarosan egy lánnyal fog ölelkezni, attól még ugyanolyan fontos személy az Ön számára és mindig mellette marad, és mindezt úgy tudja mondani, hogy bízik a gyermekében és valóban nyugodt szívvel el tudja engedni a fia kezét, akkor vélhetően nem éli meg elutasításként, hiszen az őszinte, teherbíró és hiteles kapcsolat megmarad, csak egy kicsit átalakul.
kép: Bárány Nikoletta
Bárány Nikoletta

Kényszer gondolatok
2017. május 3., Szerda 20:53 - Bács-Kiskun

Üdvözlöm! Körülbelül 3 éve erős kényszergondolatokkal küzdök. Első évben mikor kialakult ez az egész tünet, nem foglalkoztam vele,mondván majd elmúlik. Egyre erőteljesebb lett, mindennapi teendöimben akadályozott, folyamatosan valami járt a fejembem, szinte a nap mimden percében. Mikor egyik gondolatot lezártam , jött a következő.. Muszalj volt orvoshoz fordulnom, majd a doktornő írt föl napi 2x 20mg rexetint, 1.5 évig mondhatni teljesen megszűntek ezek a gondolatok. Szinte tünet mentes voltam.A gyógyszert ugyan abban az adagban mai napig szedem de lassan 1 hónapja ujra előjött ez a probléma.Újra ugyan ilyen erősen jarnak a fejemben, ujra és ujra ezek a gondolatok néha ugyan az többször is, es akarmit probalok tenni ellene egyszerűen nem tudom megakadályozni, ilyenkor bal hátul a tarkóm rendesen zsibbad. Egy hideg zuhany sokszor erre a területre nagyon jót tesz. Az lenne a kérdésem mit tudnék ellene tenni, hogy újra tünetmentes legyek? Mi mód van rá?

A választ Hollósy-Vadász Gábor küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Kérdező! Köszönöm, hogy feltette a kérdését az oldalon. A tünetek visszatérését azt okozhatja, hogy hozzá szokott a szervezete a hatóanyaghoz, vagy a dózishoz. Ha most az élet más területén is egy krízissel kell megküzdenie, az fokozhatja a tüneteket. Ezért azt javaslom Önnek, hogy keresse fel újra a korábbi kezelő orvosát, akik a gyógyszerek megváltozásával tudna Önnek segíteni. üdvözlettel Hollósy-Vadász Gábor
kép: Hollósy-Vadász Gábor
Hollósy-Vadász Gábor

Kényszer gondolatok
2017. május 3., Szerda 20:29 - Bács-Kiskun

Üdvözlöm! Körülbelül 3 éve erős kényszergondolatokkal küzdök. Első évben mikor kialakult ez az egész tünet, nem foglalkoztam vele,mondván majd elmúlik. Egyre erőteljesebb lett, mindennapi teendöimben akadályozott, folyamatosan valami járt a fejembem, szinte a nap mimden percében. Mikor egyik gondolatot lezártam , jött a következő.. Muszalj volt orvoshoz fordulnom, majd a doktornő írt föl napi 2x 20mg rexetint, 1.5 évig mondhatni teljesen megszűntek ezek a gondolatok. Szinte tünet mentes voltam.A gyógyszert ugyan abban az adagban mai napig szedem de lassan 1 hónapja ujra előjött ez a probléma.Újra ugyan ilyen erősen jarnak a fejemben, ujra és ujra ezek a gondolatok néha ugyan az többször is, es akarmit probalok tenni ellene egyszerűen nem tudom megakadályozni, ilyenkor bal hátul a tarkóm rendesen zsibbad. Egy hideg zuhany sokszor erre a területre nagyon jót tesz. Az lenne a kérdésem mit tudnék ellene tenni, hogy újra tünetmentes legyek? Mi mód van rá?

A választ Hollósy-Vadász Gábor küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Kérdező! Köszönöm, hogy feltette a kérdését az oldalon. A tünetek visszatérését azt okozhatja, hogy hozzá szokott a szervezete a hatóanyaghoz, vagy a dózishoz. Ha most az élet más területén is egy krízissel kell megküzdenie, az fokozhatja a tüneteket. Ezért azt javaslom Önnek, hogy keresse fel újra a korábbi kezelő orvosát, akik a gyógyszerek megváltozásával tudna Önnek segíteni. üdvözlettel Hollósy-Vadász Gábor
kép: Hollósy-Vadász Gábor
Hollósy-Vadász Gábor

Hogyan segíthet a család egy lelkileg is bezárkózott emberen?
2017. április 28., Péntek 16:36 - Bács-Kiskun

Nem tudom jó helyre írok-e, ha nem kérem segítsen abban hova fordulhatunk! A családban van egy testvérünk, aki egyedül maradt abban a lakásban ahol szüleivel lakott. Az apa két éve halt meg, nagyon rossz viszonyban voltak. sajnos mára velünk sem tartja a kapcsolatot, nem dolgozik, nincs munkahelye, látjuk rajta, hogy bezárkózott, nem szívesen enged be bennünket, kerüli a kapcsolatot a külvilággal. Testsúlya kb 50 kg vagy annyi sem, magában beszél, állandóan a kezét mossa már kiszáradt a bőre. most meg szemetet gyűjt a lakásban. már tele szeméttel minden, mindig mondja neki sok dolga van nem ér rá, munkát keres de nem veszik fel. nincs barátja nem is volt, az apja nagyon szigorúan nevelte őt is és bennünket is. Én és húgom nevelt gyerekei vagyunk. szóval a kérdésem az mit tehet a család ha látjuk hogy orvoshoz kellene mennie de nem megy. Egyszer már a háziorvos beutalta a pszichológiára de nem ment el, összetépte a papirt. Az édestestvérével sem jó a kapcsolata, ha ő nem keresi akkor sosem hívja fel vagy megy fel hozzá. Szeretnénk vele beszélni, segíteni neki de mindent elutasít. Várom válaszát! Köszönettel

A választ Hollósy-Vadász Gábor küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Kérdező! Köszönöm, hogy feltette a kérdését az oldalon. A leírt tünetek alapján a testvérénke egyfajta személyiség zavara lehet. Ezt a legeredményesebben pszichiátrián lehet kezelni, fontos, hogy ide a betegek önként mennek be, kényszergyógykezelésre csak, akkor lehet ítélni valakit, ha ön, vagy közveszélyes. A leírtak alapján ez nem állfent, ezért próbálják vele megbeszélni, hogy mindenképpen ajánlatos lenne egy pszichiátriai osztályra befeküdnie, ebben kérhetik a háziorvos segítségét is, kérjék meg, hogy ő is beszéljen vele. üdvözlettel Hollósy-Vadász Gábor
kép: Hollósy-Vadász Gábor
Hollósy-Vadász Gábor

Mit tehetnék?
2017. április 13., Csütörtök 12:11 - Bács-Kiskun

Jó napot,olyan problémám van,hogy 16 éve vagyok kapcsolatban.Most 33 éves vagyok.Nem igazán működik pár éve a kapcsolat,én szeretnék kiszállni belőle,mert már csak megszokás,kb.egy éve el is hagytam a páromat,de visszakönyörögte magát,érzelmileg zsarolt,hogy öngyilkos lesz,mert így már nincs értelme az életének,megsajnáltam,visszamentem,de nem változik semmi.Az a baj,hogy ő annyira hozzászokott,hogy én mindent megcsinálok,hogy sajnos én is úgy gondolom,hogy képtelen az önálló életre,és nem is akar talpraállni.Most megint elköltöztem,és megint csak ezt hajtaja,hogy akkor semminek nincs értelme.Nem szeretném folytatni ezt a kapcsolatot már,de ő ezt nem tudja elfogadni.Szeretem,de mint egy testvért,és nem bírnám ki,hogy esetleg kárt tegyen magában.Mindenki azt mondja,hogy ne sajnáljam,mert felnőtt ember,és mert így sosem lesz vége,ha mindig beszélek vele,de nem tudom ez jó ötlet e?Kérem,ha tudnak erre valami tanácsot adni,hogy ilyenkor mi a jó döntés,azt nagyon megköszönném.

A választ Hollósy-Vadász Gábor küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kedves Kérdező! Köszönöm, hogy feltette a kérdést az oldalon. A leírtak alapján én az gondolom, hogy mindkettőjüknek az lehetne legjobb megoldás, ha teljesen külön mennének. Tudom, hogy nehéz, illetve sajnálja a korábbi párját, de egy ilyen típusú kapcsolatban mindaketten komolyan sérülhetnek lelki értelemben. Ezért próbálja elmagyarázni, a párjának hogy „vissza kellene térnie” az önálló életre, ahol saját magáról gondoskodik. Ezt a folyamatot hatékonyan tudná támogatni, ha korábbi párja felkeresne egy pszichológust. Önnek azt tanácsolnám, hogy fokozatosan kezdje el csökkentetni vele kommunikációt, illetve ahogy halad a párja terápián neki is egyre kevesebb igénye lesz erre. Később, érdemes lenne egy hosszabb ideikg teljesen meg is szakítani a kettejük közötti kommunikációt. Szerintem ebben egy pszichológus sokat tudna Önnek segíteni, ezért érdemes lenne felkeresnie egy szakembert. üdvözlettel Hollósy-Vadász Gábor
kép: Hollósy-Vadász Gábor
Hollósy-Vadász Gábor

Kérdezzen Pszichológusainktól
2017. március 19., Vasárnap 10:20 - Bács-Kiskun

Az OnlinePszichologia.hu oldalon kérdezhet szakértőinktől a pszichológia témaköreiben. Regisztrált pszichológusaink a lehető legrövidebb időn belül válaszolnak Önnek!

A választ Velez Csaba küldte be.
Kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

Kérdezzen Pszichológusainktól Az OnlinePszichologia.hu oldalon kérdezhet szakértőinktől a pszichológia témaköreiben. Regisztrált pszichológusaink a lehető legrövidebb időn belül válaszolnak Önnek!
kép: Velez Csaba
Velez Csaba

Kérdezzen tőlünk

KÉRDEZZEN TŐLÜNK