=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

A pszichológus válaszol


Kitől kaphatok segítséget?
2018. október 18., Csütörtök 15:17 -

Az iskolában azt tanultam meg, hogy buta vagyok így a nagyon gyenge gimiben szerzett szerény érettségimmel nem tanultam tovább. Szakmát sem,mert ahhoz is butának tartom magam. Sőt magához a tanuláshoz is már. Pedig nagyon kellene egy munkahely. De ahhoz is butának tartom magam már egyszerűen. Még a jogosítványom sincs. Meg sem próbálom, mert annyira butának tartom magam. Sose volt párkapcsolatom. Arra is alkalmatlannak tartom magam. (Már a szextől is félek,amiben igazából nincs tapasztalatom ) Pl Ilyesmivel is fordultam "szakemberekhez", de nem segítettek.( a szexualitást leszámítva) Pont az nem megy amit elvárnak, a cselekvés ! Masszív öngyűlölet van,értéktelenség érzésével + a tehetetlenség érzése. Innen már csak lefelé visz az út. Sose foglalkoztunk azzal, hogy talán tanult tehetetlenségben szenvedek. Édesanyám gyógyíthatatlan beteg. Kivétel nélkül minden szakinak elmondtam, hogy anno disztimi szociális fóbiát diagnosztizáltak nálam. Azt írják erről, hogy már viszonylag könnyen és gyorsan helyre nagyon jó eredményeket lehet elérni a gyógyításával.( eleve sértő, hogy minden betegség) 20-25 alkalommal. Ez kb 1 év. Soha senki nem foglalkozott ezzel ! (Szerintem mára sokat javult,de még van gond.) Volt aki rendszeresen elfelejtette az általa adott időpontot(mind az órát, mind a napot) vagy lemondta a találkozót mondván nekem nincs szükségem gyakori találkozásra. Volt akit felhívtam a következő napi találkozó miatt és kiderül, hogy konferenciára megy.Ha nem hívom fel nem szól,mert elfelejtett. A következő napra adott időpontban a megbeszélt helyen megjelentem. Nem volt ott.Felhívtam, hát ő bizony elfelejtett az általa előző nap adott időpontot. A terapeuta akinél jártam ha levélben közli velem, hogy rövid dinamikus terápiát folytat akkor nem keresem fel. Levélben is megkérdeztem tőle,meg az első találkozáskor. Csak az ötödik alkalommal mondta el amikor elküldött. Legalább fizettem 30 ezer forintot a közmunkás béremből. Igazi,beképzelt,felsőbbrendű volt. Közölte velem, hogy erről ne beszéljek,mert ezt ő nem szereti hallgatni, arról meg ne,mert az nem érdekli. Inkább arról, hogy akarom megoldni. Ha tudnám nyilván nem kérnék segítséget. Nem ajánlott senkit,hogy kihez lenne érdemes elmennem noha kértem. Már a megkereső leveleket is így írom meg. Milyen módszerrel dolgozik és ha nekem az nem jó ajánljon valakit. Egy kivételével senki nem tette. Akit ajánlottak az meg nem tudott fogadni, Ez az én formám. Volt akinél 50 ezret hagytam és annyival küldött el, hogy keressek csoportterápiát. Mindegy milyet ! Volt akinél csak négyszer voltam és 24 ezer forintért. Az első 4-5 találkozó arról szól, hogy vajon tudunk-e majd együtt dolgozni. Megmondta nekem, hogy ő nem akar velem dolgozni,mert szerinte én nem értem amit ő mond . Nekem nagyon úgy tűnik,hogy itt munka nélkül is lehet szép összeget zsebre tenni,mert akinél 50 ezret hagytam egyszer sem adott róla papírt !! Tulajdon képen munka,terápia sosem történt ! Elnézést kérek, de a saját tapasztalatom azt mondatja velem, hogy ez a szakma egy átverés,mert nem foglalkoznak az emberekkel vagy ha mégis akkor segíteni azt biztos nem tudnak. Szerintem a pszichológia elemezni tud, de segíteni nem. Megérteni,hogy mi mitől van , na ilyen nincs. Ez csak reklámfogás. Ahogy az is, hogy a terápia során fény derül az elfojtásokra, hogy a múltba mi okozta a törést és majd beindul egy lassú folyamat amitől a delikvens megváltozik,feldolgozza és segít magán. https://www.youtube.com/watch?v=ppJjVLOKR28 NA ILYEN NINCS !! Ezt tapasztaltam. Pont azok taszítottak el akitől segítséget reméltem. Akihez most eljárok(egy fiatal, a pálya elején jó nő) legalább emberszámba vesz,talán komolyan is, tisztességes csak semmire nem mentünk még. Ugyan úgy nem tudom mitől siklott félre az életem és változatlanul olyannak tartom magam amilyennek. Nem indult be semmiféle lelki,szellemi,mentális folyamat aminek a hatására meg tudnék változni és ezáltal az életemet is meg tudnám változtatni. Biztos fordítva ülök a lovon . Azt hittem előbb a változás bent megy végbe ami kihat a külsőre, a cselekvésre.Hogy előbb a gondolkodás,a magamról, az életemről alkotott kép változik és ezzel felvértezve tudok változtatni az életemen. De akikkel találkoztam ők pont a fordítottját várták el tőlem. Hogy cselekedjek,csináljam és akkor majd ennek hatására(mert nyilván sikerülni fog és ha nem akkor is könnyű lesz a kudarcot feldolgozni) fog változni a gondolkodásom. A fejem a magamról alkotott kép, hogy buta vagyok,alkalmatlan az nem számít. Ezzel nem foglalkoztunk. Majd a pozitív eredmények ezt elmossák. Bennem az van,hogy a dolgok nem sikerülhetnek,hogy képtelen vagyok rá. Ez az énképem. Ami ennek ellent mond az nem tudom befogadni. Sose foglalkoztunk ezzel. Én meg pont azért nem tudok cselekedni,mert ilyen kép él a fejemben magamról. Egyébként már a sikertől is félek.Mi van ha képes vagyok rá. Akkor, hogy számolok el az életemmel,a sok elvesztegetett évvel? Hogy dolgozzam fel, hogy kimaradtam a csajozásból, a párkapcsolatból, a szexből, a oktatásból az életről való tapasztalatszerzésből? Nekem kell mindenre rájönni,kitalálni,utánaolvasni,mert ha tudja sem mondja el.(addig fizetek neki) Egy szerencsétlen,rakás szar vagyok, eldobtam a fiatalságom,nem éltem, szórakoztam,tanultam, dolgoztam.Kimaradtam mindenből. Nem tudom feldolgozni. Ehhez kértem segítséget, de nem kaptam viszont ehhez hozzájött a csalódásom a szakmában,az érzés,hogy kihasználtak,cserbenhagytak. Mégis merre induljak így 30 felett ?


Kérdezzen tőlünk

KÉRDEZZEN TŐLÜNK