Az előző két blogbejegyzésem során igyekeztem ismertetni a nárcisztikus személyiségzavarral rendelkező partnerek főbb jellemzőit, viselkedéses mintázatait, valamint segédletet nyújtani a nárcisztikussal való szakítást követő időszakhoz. Ennek a befejező résznek az a célja, hogy azoknak szolgáljon hasznos információkkal, akik a kapcsolatban való túlélés mellett döntenek. 

Az előző blogbejegyzés végén eljutottunk addig, hogy mégis mi jellemzi a nárcisztikus partnerek párkapcsolaton belüli viselkedését. A fennmaradó részeknek az a célja, hogy megoldási alternatívákat és konkrét stratégiákat nyújtson arra az esetre, ha valaki nem tud vagy nem akar kilépni ebből az érzelmileg megterhelő együttlétből. Mielőtt azonban a kapcsolatban való túlélést néznénk át, nézzük meg, mi a teendő, ha a szakítás mellett döntünk.

Napjainkban egyre könnyebben illetünk másokat a „divatos” nárcisztikus jelzővel, ha csúnyán bánnak velünk. Azonban pszichológusként vizsgálva sokkal árnyaltabb jelentése van a fogalomnak. Először is, fontos megjegyezni, hogy a nárcizmus, azaz önmagunk szeretete rendkívül fontos a megfelelő önértékeléshez, személyiségfejlődésünk része. Meg kell éljük, hogy szerethetők vagyunk, hogy másokat is megfelelően tudjunk szeretni. Azonban csakúgy, mint az élet egyéb területein, a szélsőségek itt is problémához vezetnek. A túlzottan egocentrikus működés klinikai elnevezése a patológiás nárcizmus, vagy más néven nárcisztikus személyiségzavar. (Fontos megjegyeznem, amikor a nárcisztikus kifejezést használom, akkor a klinikai zavarban szenvedő személyre utalok.) Jelen blogbejegyzés keretein belül nincs módom részletezni a probléma kialakulásának okát, fajtáinak felosztását, klinikai diagnosztikai kritériumait. Ezen kérdések megválaszolásához az egyik legjobb tájékozódási forrás Bánki György: A legnagyszerűbb könyv a nárcizmusról című műve.

A személyközpontú szemlélet egy pszichológiai irányzat, amely Carl Rogers (1902-1987) amerikai pszichológus és pszichoterapeuta nevéhez fűződik.

A szexuálpszichológia a pszichológia tudományának azon ága, amely a szexuális élet zavarait, elakadásait vizsgálja. Emellett a nemekre jellemző szexuális viselkedést, az ezt meghatározó testi-lelki tényezőket és szükségleteket, valamint ezek egymás közötti viszonyait kutatja. Ennek célja a minél teljesebb és harmonikusabb működés elérése, hiszen a szexualitás emberi létünk és mindennapjaink része.

A külföldön tanulással (vagy munkával) töltött félévről, évről mindenki azt gondolja, hogy biztosan életed egyik legszebb időszaka lesz. Szerencsés esetben ez tényleg így is van, de előfordulhatnak azért ennél kevésbé jól hangzó forgatókönyvek – a depresszió és szomorúság gyakran végigkísérhetik a külföldön töltött időszakot.

A pszichoszomatikus betegségek alapjait már korai bevésődések hibáinak, zavarainak, hiányosságainak tulajdonítják, melyek pszichofiziológiai működészavarhoz vezetnek, és ezáltal alakulnak ki a betegségek. A relaxációs eljárások a központi idegrendszerben programozódó szabályozási szinten hatnak.

Klein (2018) szerint a munkapszichológia a jövőben jelentős átalakuláson fog keresztül menni. Ezek közül mutatok be párat:

Sajnos, nem minden párkapcsolat boldog, és érzelmileg támogató, egyes esetekben mind fizikálisan, mind pszichésen bántalmazó.

Főként a fiatal turisták körében válik egyre népszerűbbé a balconing, ami arra utal, hogy turisták egy medencébe, vagy a tenger vizébe ugranak le, egy magas épület tejéről, vagy egy szálloda ablakából, erkélyéről.

A szomatikus betegségek esetében felmerülhet a kérdés, hogy kell-e, illetve tud-e egyáltalán segíteni a pszichológiai kezelés.

Edmund Jacobson PhD (1888 – 1983) amerikai pszichiáter alkotta meg a progresszív izom relaxációt, mely kiválóan alkalmas a pszichológiai szorongás csökkentésére, megszüntetésére, az akut és a krónikus stressz oldására.

Megérkezett a nyár és ezzel együtt a nyári vizsgaidőszak is.

Június van, javában tart már a nyár. A legtöbb munkavállaló télen és nyáron vesz ki hosszabb idejű szabadságot, azaz körülbelül fél-évente.

Több HR-es tanulmány is bizonyította, hogy manapság a fiatal generációk tagjai, viszonylag gyorsan váltanak munkahelyeket és akár szférát is pl. közszférából a versenyszektorba.

A tangó az nem csak egy tánc, amit meg lehet tanulni. A tangót nem megtanulni lehet, hanem megérezni: érzékelni önmagunkat és a másikat, és a tanulás folyamata közben jól érezni magunkat és örülni a létezésnek. Nem a táncot tanuljuk, hanem a tangó tanít minket: önmagunkról, a másikról, a kapcsolatról és a saját nemünkről… testi, lelki és szellemi szinten is. Mit is?

Thorne és Henley (2000) szerint Platón (i. e. 427 – 347) két különböző világot különített el, melyek: a tudás világa és a vélemények világa. A tudás világa tartalmazza formákat másik nevükön az ideákat.

Buda Béla (1980) szerint az empátia egy olyan emberi képességünk, melynek a segítségével bele tudjuk élni magunkat a másik személy lelki állapotába.

Thorne és Henley (2000) szerint freudi értelemben a fejlődés során az ösztönök céljai változatlanok, de a forrásai változnak.

Thorne és Henley (2000) szerint freudi értelemben a személyiség egy változó rendszer, melyben jelentős hangsúlyt kap az energia áramlása, aminek nagyrésze nem a tudatos szinten történik.