=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Testvérkapcsolatok, III. rész: a születési sorrend hatásai
SZEKERES VERONIKA
SZEKERES VERONIKA
- 2017. 03. 08. 15:17

tesók2.jpg

 Az előző két cikkemben olvashattak a testvérkapcsolatok általános jellemzőiről, valamint a testvérféltékenység, testvérkonfliktusok egyediségéről. Jelen írásban a születési sorrend hatásairól lesz szó, mellyel kapcsolatban a „szülők kedvence” jelenséget érdemes legelőször megemlíteni.

 Azt már megtudhattuk, hogy a szülőktől nem lehet elvárni azt, hogy egyenlően fektessenek be az utódokba, mivel az érdeklődésük nem azonos. A szülői genetikai stratégiák pedig olyan mechanizmusokba fordulnak át, melyek meg tudják mutatni, melyik az a gyermek, aki a legnagyobb reproduktivitást tudja majd elérni, ha belé fektetnek. Vagyis, különböző viselkedésmódokkal próbálják kideríteni, hogy melyik utódjuknak van a legnagyobb esélye arra, hogy unokákkal lepje meg őket, és hogy minél több unokával. Itt lép be a születési sorrend fontossága, amelyről majd későbbiekben lesz szó. Evolúciós pszichológiai kutatók (Michalski, Shackelford és Salmon) szülői preferencia vizsgálata olyan eredményekről számol be, hogy az apák a lányukba, az anyák a fiukba fektetnek be többet. 

A szülői pszichológiai mechanizmusok szenzitívek arra is tehát, hogy az adott gyereknek milyen a reproduktív értéke, vagyis, hogy mennyi szülői befektetést „érdemel”. Az értékességet 3 osztályba sorolhatjuk: a) a gyerek túlélési sikeressége és reproduktivitási érettsége – ekkor az elsőszülöttnek a legnagyobb az esélye a túlélésre és a reproduktivitási érettségre; b) az adott gyerekbe való befektetés arányos a többi gyerekbe fektetett erőforrással – ebben az esetben a legkésőbb születettek sokkal sérülékenyebbek, mint idősebb testvéreik; c) a szülők későbbi reproduktivitásának lehetősége – ez a középső gyerekeknél igaz (bár ez vitatott, mert nem biztos, hogy tudják a szülők, hogy ők még vállalnak egy 3. gyereket). Következtetésként levonhatjuk – kutatások eredményei alapján -, hogy a szülők a legtöbbet az elsőszülött és a legkésőbb született gyerekükbe invesztálnak a legtöbbet, a középső szülött rovására.

De milyen egyedi jellemzői is vannak a testvéreknek – a születési sorrend szempontjából? Ez a változó meghatározza a nevelési stílusokat, módszereket, a testvérek egymás közti viszonyát és a gyerekeknek szánt szerepeket is. Ezen felül minden esetben az a legmegfelelőbb hozzáállás, ha a gyermeket önmagához hasonlítva neveljük, úgy viszonyulunk hozzá, ahogy egy egyedi személyiséghez, nem egy olyan „kicsinyített felnőtthöz”, aki pl. valamelyik szülő nem sikerült álmát hivatott megvalósítani, vagy egy régi családi konfliktust megoldani. A szülőknek a nagyobb figyelemre és jobb megértésre kell törekedniük azzal kapcsolatban, hogy felismerjék a gyermekek alá-fölérendeltségi viszonyokra való érzékenységüket, amik sokszor lelki problémáik forrásai. Az olyan megkülönböztetések, amik pl. az idősebb és fiatalabb testvérektől való eltérő elvárások, csak még inkább kiélezik a testvérek közötti rivalizációt. Ebből fakadnak többek között az árulkodások, a lázadások („neki miért szabad?”, „miért nem őt hívod segíteni?”, „miért én legyek mindig az okosabb, és miért én engedjek mindig?”…), és azzal együtt, hogy milyen módon reagálunk ezekre a megnyilvánulásokra, a leírtak mindegyike kihatással van a személyiségfejlődésére. Ezért érdemes megismerni és megérteni a különböző korban és a születési sorrend különböző „létráján” álló gyermekek sajátos igényeit, vonásait, elvárásait, örömét-bánatát, könnyebben felismerhetjük szorongását, félelmeit, és ez a kapcsolatunkat is szorosabbá teheti.

Nézzünk néhány példát: az idősebb/legidősebb testvér szerepe már születése óta a nagy elvárások, a teljesítmény, a sikeresség, a feltétel nélküli segítőkészség, elfogadás. Ez a tökéletességre törekvés - azon felül, hogy nem akarnak csalódást okozni szüleiknek, akik számára ők számítanak a család nagy reménységének – gyakran felerősödik, mikor kistestvérük születik. Ők nem élhetik meg a testvérféltékenységet, a nagyobb szeretet és figyelem miatt nem mutathatnak kicsit korábbi életkorhoz köthető viselkedésbeli sajátosságokat, amik bizonyos szinten érthetőek és a fejlődés elősegítői lehetnek, hiszen arra vannak „kárhoztatva”, hogy kezdettől fogva segítenek szüleiknek a kisbaba gondozásában, vigyázásában, nevelésében, tanításában, így gyorsan felnőhetnek, és koravénné válhatnak. Ezt elkerülendő figyeljünk arra, hogy ők is gyerekek, hadd éljék meg gyermeki mivoltukat, azzal együtt, hogy nyilván jól jön a segítség egy kisebb gyermek ellátásában. Lazítsunk a terheken, támogassuk őt nagyszabású terveiben, de engedjük meg neki azt is, hogy esetleges botlásai csak viszonylagosak, és semmiképp ne őt vonjuk felelősségre kistestvérei hibáiért, ne tegyük rá azt a nehezéket, hogy „te vagy a nagyobb, legyen neked több eszed!”.

A fiatalabb testvérnél az egyik legnagyobb probléma, hogy nehezen találja meg a helyét a családban. Hiszen ő már egy összeszokott családba csöppen bele, ahol van már egy nagyobb gyermek, egy kitaposott út, amihez alkalmazkodnia kell. De ne felejtsük el nála sem, hogy ő is egyéniség, megvannak a saját igényei, és nem feltétlenül arra van szüksége, mint a nagyobbnak. Szereti a társaságot, könnyen alkalmazkodik, kreatívabb, és általában nem küzd gátlásokkal. Gyakran kitűnik az is, hogy a fiatalabb testvér különcködő magatartásával, lázadásával váltja ki a nagyobb figyelmet - ezzel együtt az egyediségét. Az előny, ha nemét tekintve ő az első a családban, hiszen a különböző nemű gyermekek különböző nevelési módszereket aktiválnak a szülőkben. Fontos, hogy ne hasonlítgassuk a nagyobb testvérhez, és azt a terhet se rójuk rá, hogy „vegyél példát a bátyádról/nővéredről”. Ugyanakkor félelmet kelthet benne az, hogy ő sosem volt csak egyedüli gyermek szülei számára, és hogy csak neki lenne figyelem szentelve. Ezért fontos a szülői megnyugtatás, hogy őt is ugyanúgy szeretjük, és elismerjük sikereit.

A legkisebb testvér van általában a legelőnyösebb helyen, hiszen már többszörösen kitaposott út van előtte, legalább 4 ember figyel csak rá, neki akarják a legjobbat, hiszen ő a legkisebb, a leginkább védelemre szoruló, és a legfiatalabb/legaktívabb ahhoz, hogy reproduktivitása a legsikeresebb legyen. A legkisebb gyereknél már jóval csökken a szülők stressz-szintje a terhesség-szülés-szoptatás-betegségek stb. során, nincs annyi izgalom. Ezért a tökéletességre törekvés is lanyhul, több minden van megengedve a legkisebbnek, több szabadságot adnak neki. Jóval bátrabb, merészebb, kreatívabb és lázadóbb lesz, mint például az első szülött, ezért nagyobb kockázatokat is mer vállalni. Ugyanakkor ő szembesül a legnagyobb mértékben azzal, hogy még 25-30 évesen is a család „bébije” marad, és gyermekként viszonyulnak hozzá. Ezért fontos, hogy még inkább elismerjük teljesítményét és sikereit, ne felejtsük el megdicsérni, és bízzunk rá (korához megfelelő) feladatokat, melyekben kipróbálhatja magát, önállóbbá válhat, és megélheti, hogy az ő sikere is hozzátartozik a családi élményekhez.

Láthatjuk tehát, hogy gyerek és gyerek között nagy különbség van, tanuljunk meg az adott gyermek saját igényeihez alkalmazkodni, és ne hasonlítgassuk össze gyermekeinket akár teljesítményük, elvárásuk, akár személyiségük alapján. Biztosítsuk őket arról, hogy bárhányadikok is a testvérsorban, egyenlő bánásmódban részesülnek, ugyanaz a „juss” jár nekik, és nem kivételezünk egyikükkel sem bizonyos presztízs mentén. Egyéniségükhöz mérten foglalkozunk velük, ők a fontosak, nem az életkoruk, a testvérsorban elfoglalt helyük.



Michalski, R. L. – Euler, H. A. (é. n.): Evolutionary Perspectives on Sibling Relationships. In: Salmon, C. A. – Shackelford, T. K. (edited by, 2008): Family Relationships. An Evolutionary Perspective. (p. 185–205.) Oxford: Oxford University Press
Testvérek a családban: értsük meg jobban őket! 

 

A blogbejegyzést SZEKERES VERONIKA pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK