=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

A rajztesztek szerepe a (gyermek)terápiában III. rész
SZEKERES VERONIKA
SZEKERES VERONIKA
- 2017. 03. 08. 15:24

tenyerek.jpg

 A múlt hét folyamán betekintést nyerhettünk a rajzfejlődés szakaszaiba, mely előzményként is felfogható ahhoz a témakörhöz, amiről jelen cikk szól. A projektív rajztesztek hatásai és szerepe a különböző terápiákban már évtizedek óta ismert, és ezt a technikát mind gyakrabban alkalmazzák az elsősorban a művészet-, valamint a pszichoterápiák sikeressége érdekében.

 1940 tájékán kezdett el terjedni az az elgondolás, miszerint a rajzok is alkalmasak érzelmi vonások és a személyiség feltárására. Ennek megfelelően tanulmányozni kezdték, hogy mennyiben tekinthetők a pszichés állapot vizuális reprezentációinak, mennyire képviselik a pszichés realitást, az alkotó szubjektív tapasztalatait. Nem sokkal később felbukkan a „projektív rajz” fogalma, és ebből kiindulva projektív technikákat dolgoztak ki (pl. Tematikus Appercepciós Teszt [Murray, 1935, 1938, 1943], Rorschach-teszt [Rorschach, 1921], szóasszociációs tesztek stb.). A projektív rajzteszt fogalma pedig azt foglalja magában, hogy a gyermek rajza tükrözi az alkotó személyiségét, percepcióját, attitűdjeit. A rajzolás az önkifejezés olyan alternatívája tehát, mely szavakban nem kifejezhető információkat hordozhat: a művészeti alkotás nem megragadható személyes veszteségek, krízisek, érzelmi mélypontok megértésének kulcsát is jelentheti.

Gyermekeknél és felnőtteknél egyaránt a rajzolás számos dolgot megmutathat: fejlődésüket, személyiségüket, kapcsolataikat, a rájuk ható kulturális és társadalmi befolyást, valamint a képek kifejezhetik az én legfájdalmasabb, tudattalan részeit, a traumák hatásait is. A rajzolás az egyik olyan lehetőség, melyen keresztül a gyermekek és a felnőttek elmondhatják megrázkódtatásaikat, mivel ezek a nem-verbális üzenetek magukban foglalhatják a rajzoló depresszióját, szorongásait, félelmeit, magányát, akár bántalmazásról, visszaélésekről is tanúskodhatnak. Mély, érzelmi problémák mellett a rajzokban a különféle testi állapotok jellemzői is felszínre kerülnek, sőt, spirituális témák is megjelenhetnek, melyeket a súlyos betegségekkel vagy az életveszéllyel történő szembesülés érlelt meg. A rajzolás a páciensek számára nemcsak a krízis és a veszteség kifejezéseinek, hanem Istenről, mennyországról, halálról és meghalásról szóló érzéseiknek, elképzeléseiknek gazdag tárháza. A megszülető alkotás egyedi, személyre jellemző, tudatos és tudattalan elemeket egyaránt tartalmaz, így tárva fel alkotója különféle tulajdonságait. A rajzolás hatékony terápiás eszköz, hiszen lehetővé teszi az önkifejezés nyelven túli formáit is.

Elsősorban a gyermekpszichoterápiákról szólva, a gyerekekkel dolgozók megtanulják, hogy a rajzolás a gyermeknek megfelelő kommunikációs forma: olyan kellemes és biztonságos érzést nyújt, amit néha a beszélgető terápia egyedül nem nyújthat, így a kommunikáció alternatívája is lehet. A gyermekeknél a rajzolás segíti a fontos témák, problémák viszonylag gyors közlését, így meggyorsítja az értékelést és a beavatkozást is. Gyermekterápiában a rajzok gyorsan felszínre dobhatják a kezelés szempontjából lényeges témákat, bővíthetik a terapeuta eszköztárát. A gyermeki művészet sajátos fenomenológiája az, hogy nem szabad mellőznünk az alkotásban tükröződő komplex tényezőket és hatásokat, tehát nemcsak a részleteket kell külön-külön szemügyre vennünk, hanem a kép egészét is, hiszen az gyakran másfajta, összetettebb jelentést is hordozhat magában. Továbbá, az alkotás ablakot nyithat a gyermek problémáira, traumatikus emlékeire, súlyos, fájdalmas élményeire, ezért a rajzolás elsődleges célja az, hogy másféle nyelvet adjon a gyermeknek a közlésre magáról és környezetéről. A rajzban történő kommunikáció egy további lehetőség a szavak mellett, hiszen a rajz katalizátora lehet egy mélyebb, kiterjedtebb kommunikációnak és kölcsönösségnek, ezzel is javítva a terápia hatékonyságát.

A rajzolás körülményeiről is fontos szót ejteni, mivel a gyermekek számára az alkotás folyamata sokféle élményt kapcsol össze, aminek során valami újat, személyeset, egyedit hoz létre: a rajzkészítés tehát vonalak, alakok, színek kiválasztására, formálására és elrendezésére készteti a gyereket, ami által egy gondolatot, érzést vagy eseményt közvetít, egységbe foglalva a számtalan elemi alkotórészt, tartalmat, stílust, formát és kompozíciót. Mivel ennyi különböző elem és élmény ötvöződik a rajzban, a gyermek kreatív munkájának egyszerű magyarázata, értelmezése nem mindig lehetséges. A gyermek alkotásait számos tényező alakítja: bio-pszicho-szociális faktorok (nem, kultúra, társadalmi és etnikai hovatartozás, nemi szerepekhez kötődő elvárások, nevelés, genetika, szocio-ökonómiai státusz, vallás…), a használt rajzeszköz (hegyes vagy tompa ceruza, eltört kréta, színes vagy fehér rajzlap, a rajzlap mérete, a rajzeszközök színeinek intenzitása stb.), az alkotót körülvevő környezet (a tér nagysága, kihasználhatósága, a helyszín idegensége, berendezése, falainak színe, a bútorok mérete, a beszűrődő zaj, egyéni vagy csoportos foglalkozások stb.). Továbbá, a terapeuta személye, a vele való kapcsolat, az első benyomások szintén hatással vannak a terápia sikerességére, ezért is fontos a bizalmon alapuló kapcsolat, a biztonságos környezet, a terapeuta elfogadása, érzékenysége, nyitottsága, az alkotást értő mivolta, az alkotásra való reakciója. 

Ezen kívül a rajzoló személyes képességei, motivációja, tehetsége is lényeges az alkotás folyamatában, ahogy helyet kapnak a gyermeket motiváló tényezők és azok problematikája is: az emlékezet, a képzelet és a valóság sokszor nem cseng össze, összemosódnak a határok, pl. a traumatizált gyermekek nem képesek eredeti, érdekes rajzokat készíteni a pszichés tompultság miatt vagy a képzelet gátoltsága, a bizonytalanság, a szorongás miatt. Mindezeken felül befolyásoló erőként hat a rajzolás, a kreativitás iránti érdeklődés, valamint az előzetes művészi élmények. Hiszen a rajz tanítása meggátolhatja a fantázia, a képzelet, az eredetiség felszínre kerülését és annak ábrázolását (pl. a kifestők alapján rajzolás vagy a sztereotip formák tanítása az oviban, alsó tagozatban stb.).

Végül, fontos szempont a gyermekrajzok és a terápiás kapcsolat közti összefüggés is, ami már megjelent a cikk során. A kreatív munka lényeges eleme a terapeuta és a gyermek kapcsolatának hatása az alkotásra, hiszen a kettejük közti interakció olyan jelentős és erős dinamika, mely befolyásolhatja a gyermek kreatív aktivitását. Kapcsolatuk színtere és minősége, a bizalom megalapozottsága hatást gyakorol többek között arra is, hogy mit és hogyan rajzol a gyerek, vagy mit tud szabadon kifejezni. 

Fontos szem előtt tartani azt is, hogy ami a felnőttek esetében szükséges, egészséges, hatékony és termékeny a kapcsolat kialakításához, nem feltétlenül működik a gyermekeknél is. Pl. a terapeutáknak ügyelniük kell arra, hogy a beavatkozásokat és a tevékenységeket a gyermek fejlettségi szintjének megfelelően tálalják, módosítaniuk kell a módszerüket és a nyelvezetüket is, továbbá arra is figyelniük kell, hogy nem vezet célra – főleg a kapcsolat elején – az erőszakos kérdezgetés, az elhamarkodott következtetések levonása. A terapeuta ottléte is jelentős tényező, hiszen az ő aktív jelenléte elengedhetetlen a változáshoz, biztonságos teret és pozitív kapcsolatot teremt, mindezzel pedig a befogadó, „konténer” funkciójával hozza létre azt a támogató környezetet, melyben a gyermek kísérletezhet, játszhat, kifejezheti magát. Az ő jelenlétében rajzoló gyermek számára pedig megindul a gyógyító folyamat, a konfliktusok kifejeződése és feloldódása is megtörténik.

Láthatjuk tehát, hogy a rajzok jól tükrözhetik a gyermek és felnőtt páciensek érzéseit, gondolatait, élményeit, vágyait, külső és belső konfliktusait, ahogy a terapeuta és ő közöttük a terápia során kibontakozó kapcsolatot és annak fejlődését is. A jelentések több szempontúsága pedig lehetőséget ad a terapeutának arra, hogy elmélyítse és fejlessze a terápiás kapcsolatot, feltárja a páciensek személyiségjellemzőit, tapasztalatait, élmény- és gondolatvilágát, miközben a páciens egyediségét, saját élményeit és látásmódját is tiszteletben tartja.

Forrás:
Malchiodi, C. A. (2003): A gyermekrajzok megértése. Animula Kiadó, Budapest

 

A blogbejegyzést SZEKERES VERONIKA pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK