=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Reggeli (öntudatra) ébredés
HÓDI ADRIENN DÓRA
HÓDI ADRIENN DÓRA
- 2017. 03. 08. 15:25

reggeli.jpg

 Talán nem állítok butaságot, ha azt mondom, a reggeli felkelés legtöbbünknek nagy küzdelmet jelent. Küzdelmet önmagunkkal, az idővel, egy újabb nappal. No persze sok minden meghatározza a hozzáállásunkat, nem közömbös például, hogy mennyit aludtunk, mit álmodtunk (már ha egyáltalán álmodtunk), és mi vár ránk aznap.

 Számos filozófus úgy véli, hogy az éjszaka során az emberi személyiség darabjaira hullik szét, ezért reggel egy komplett ceremóniát kell elvégeznünk, hogy ismét előállítsuk azt. Proust, a híres francia regényíró így vélekedik a jelenségről: „Ágyamban álmom olyan mély volt, hogy tudatom teljesen elernyedt, helyzetérzékelésem teljességgel megszűnt, s amikor éjfélkor felébredtem, nem tudva, hol vagyok, egy darabig abban sem voltam biztos, hogy ki vagyok. …de aztán egy szempillantás alatt a civilizáció századain száguldottam, íveltem át, és olajlámpák, majd lehajtott gallérú ingek alig-alig látható sorából fokozatosan összeállítottam énem alkotóelemeit.” Lássuk tehát, miként zajlik az öntudatra ébredés rítusa!

Kávé, cigaretta, újság


Nem véletlen, hogy a kávét az északon élő emberek napfényének is nevezik. Ez az ital melegséggel tölti el az embert, keserűsége kijózanít, a benne található koffein pedig löketet ad a nap megkezdéséhez. Már kedvenc csészénk látványa is azt sugallja, hogy valamiképp véget ért az éjszaka, újra megérkeztünk a nappali világba, ideje megtalálnunk magunkat és visszatérnünk a megszokott kerékvágásba. Hasonló érzéssel töltheti el a nap első cigarettájának elszívása a dohányosokat.  Pár perc, amikor van idő mérlegelni, összeszedni a gondolatainkat, számba venni, hogy mi is vár ránk aznap. A gyufa fellobbanó lángja, a tovaszálló füst mind azért vannak, hogy visszaadják éberségünket. Ha pedig ez sem lenne elég, vegyük elő a reggeli újságot vagy kapcsoljuk be a televíziót, a rádiót, mert ezek olyan virtuális világot építenek körénk, ami enyhíti magányunkat és szorongásunkat. Bár Baudelaire szerint a reggeli újságolvasás egyenlő azzal, hogy már kora hajnalban a világ szennyét habzsoljuk be, valójában a hírek arról adnak nekünk jelzést, hogy továbbra is létezik a külvilág. Míg mi aludtunk, a Föld tovább forgott, és események sokasága zajlott le szerte a világon.

A fürdőszoba fogságában


A nap első sokkélményéről minden kétséget kizáróan fürdőszobai tükrünk gondoskodik. Amikor belenézünk a mosdó felett lógó nagy üvegtárgyba, valószínűleg egy kócos, ráncos, sápadt vagy épp kipirosodott fejet látunk. Ekkor szembesülünk a nap első feladatával: hozzuk rendbe magunkat, de minél gyorsabban, hisz az idő sürget! A folyamat nem mással kezdődik, mint egy alapos zuhannyal. Ha eddig nem sikerült volna felébrednünk, a víz frissítő ereje biztosan elvégzi majd a dolgát. A zuhany felpezsdíti vérünket, és mintegy vízfüggönyként funkcionál, amely elválasztja egymástól éjszakai öntudatlan énünket és nappali, tettrekész személyiségünket. A fogmosás tovább fokozza az élményt, és amikor a tükörből egy tiszta arc mosolyog vissza ránk fehér fogakkal, úgy érezzük, így már ki merünk lépni az utcára.

Smink, frizura, illatfelhő


Vagy mégsem? Az urak számára itt véget is érhetnek (nem feltétlenül persze) a fürdőszobai előkészületek, a hölgyekre viszont számos feladat vár még: fésülködés, sminkelés, a megfelelő illat kiválasztása. Kezdjük tehát a legelején! Egyenesítés, hullámosítás, göndörítés, borzolás, bodorítás és még számos eljárás létezik, amelyet bevethetünk, hogy megtaláljuk a tökéletes frizurát. Hajviseletünk ugyanis nagyon sokat elárulhat személyiségünkről, tulajdonságainkról, vagy a szerepről, amit játszani akarunk. Frizuránktól függően lehetünk aznap csábítóak, fegyelmezettek, bohémak vagy épp méltóságteljesek. A döntés a mi kezünkben van. Most pedig térjünk át a sminkelésre! Az angol „make-up” szó három különböző jelentéssel is bír. Jelentheti egy folyamat végső szakaszát, befejezését; a hiányosságok kiegészítését; illetve az álarc, maszk mögé rejtőzést. Hogy a reggeli sminkelést, az önrekonstrukció eme szakaszát ki minek tekinti, az mindenkire rá van bízva. A parfüm és dezodor használatának a higiéniai okokon kívül az előző két eljáráshoz hasonlóan szintén az a szerepe, hogy tulajdonságokat aggasson viselőjére, karaktert adjon neki. Minden illatnak megvannak a maga sajátosságai, mi dönthetjük tehát el, hogy visszafogottak vagy kacérok, egzotikusak vagy szolidak akarunk-e lenni.

Mit rejt a gardrób?


Reggeli újjászületésünk egyik legfontosabb útelágazásához értünk, itt kell ugyanis eldöntenünk, hogy mit öltsünk magunkra. Színek, anyagok és stílusok egész sokasága tárulkozik ilyenkor elénk, a döntést pedig számos tényező befolyásolhatja. A legelső dolog, amit mérlegelnünk kell, hogy öltözékünk igazodjon az időjáráshoz: nem vehetünk fel nagykabátot, ha strandidő van, és ugyanígy bikiniben sem flangálhatunk, ha esik a hó. Másodszor nagyon fontos, hogy alkalmazkodjunk a társadalmi és kulturális környezethez, diplomaosztóra például ne farmerben menjünk! Ha ezeket a feltételeket teljesítettük – kizárva ezzel egy sor lehetőséget –, akkor a döntés már csak hangulatunktól és egyéni megítélésünktől függ. Hankiss Elemér szerint ruházatunknál lényegesebb az, hogy milyen cipőt veszünk fel aznap. Úgy véli, ha valaki szép és ízléses lábbelit visel, öltözéke azonban lompos, akkor azt érezzük, hogy a ruha csak álca. Amennyiben viszont a cipő kifogásolható, miközben a ruházat elegáns, akkor bizony a cipőnek hiszünk. Érdemes tehát mindig megfontolni, mit húzunk aznap a lábunkra, ne adjunk okot a téves megítélésekre!

Az arkhimédészi pont


Öntudatra ébredésünk végső szakaszához érkeztünk. Az arkhimédészi pont, melynek segítségével egész eddigi szertartásunk értelmet nyer, nem más, mint aznapi célkitűzésünk. Amikor már véget ért minden rítus, tisztán és csinosan állunk kulccsal a kezünkben, útra készen, akkor egy dolog maradt csak hátra. Ez viszont mindennek a mozgatórugója. Végig kell gondolnunk, hogy miért is keltünk fel, miért hagytuk magunkat felverni az ébresztőóra lármájától, miért bonyolítottuk le újra a megszokott ceremóniát? Iskola, munka, a családról való gondoskodás, netán kutyaséta? Vagy csak nem akartuk elmulasztani az életérzést, amint kilépvén az álmok birodalmából a fényárban úszó, madárcsicsergős reggelre ébredünk?  Bármi legyen is a motiváció, nem szabad elfelejtenünk, hogy a rutincselekvések, amelyeket nap, mint nap végrehajtunk, értelemmel is bírnak. Méghozzá nagyon is tartalmas értelemmel.


Felhasznált irodalom:

Hankiss Elemér (2005): Az ezerarcú én. Budapest: Osiris Kiadó

Címkék: ébredés, öltözködés, önrekonstrukció, rutincselekvések, szépítkezés

 

A blogbejegyzést HÓDI ADRIENN DÓRA pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK