=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Hétköznapi internetfüggőség
SEREG MARGIT
SEREG MARGIT
- 2017. 03. 08. 15:35

anet.jpg

  Az internet mára már természetes részévé vált az életünknek. A legtöbb ember számára elképzelhetetlen, hogy internetkapcsolat nélkül éljen. Tagadhatatlan, hogy rengeteg előnye van: meggyorsítja az ügyintézést: nem kell órákat állni a sorban a postán a csekkekkel, ha csak le kell ülni a számítógép elé, lehetséges időpontot foglalni interneten, ha el kell intéznünk valamit, és a moziban elég csak a foglalásért odamenni a pénztárhoz. Az ügyintézés mellett termékeket is vásárolhatunk. De az internet hasznos segítség a tanulásban, a tájékozódásban, vagy a mindennapi események, hírek megismerésében. Persze a szórakoztatásunkban is egyre nagyobb szerepet tölt be. 

 Érdemes abba belegondolnunk, hogy tulajdonképpen mennyi időt töltünk a számítógép előtt, mennyit internetezünk, de vajon tényleg olyan gyakori-e az internetfüggőség, mint ahányszor halljuk valakitől, hogy „netfüggő vagyok”? Vagy ez éppen úgy divatos, hétköznapi értelemben mást jelentő vagy tévesen használt kifejezés, mint az, ha valaki „depressziósnak” vagy „skizofrénnek” nevezi magát? Akkor beszéljünk egy kicsit a függőségről. A függőség olyan magatartásmód, amely bizonyos szerek (vagy tevékenységek) rendszeres fogyasztását jelenti. A függőségnek azt nevezhetjük, amikor ezt a rendszeres fogyasztást vagy akár tevékenységet az egyén képtelen abbahagyni, abban az esetben sem, ha társas, testi és lelki igényeire ártalmasak. Tehát, ha valaki napi két-három órát internetezik, az nem jelent problémát, de ha közben elhanyagolja önmagát (például, nem eszik, iszik), vagy a környezetét, olyankor a függőség gyanúja jogos lehet.

 
Az internetfüggőség egyelőre még nem szerepel a pszichiátriai betegségek között, mégis a társadalmi tendenciák azt mutatják, hogy komoly problémával állhatunk szemben. Ha problémának lehet tekinteni az életvitelünkben jelentkező változást. 
 
Ha az internetről beszélünk érdemes azt is figyelembe venni, hogy mennyire vagyunk elérhetőek, mennyire figyelünk az adatok biztonságos tárolására, és ami a legfontosabb, ha internetezünk, akkor tulajdonképpen mit is csinálunk valójában. Hiszen maga az internetezés azért egy nagyon tág fogalom, ami körülbelül annyira általános, mintha azt válaszolnánk egy tevékenységünket firtató kérdésre, hogy „zenét hallgatok”. Ahogy a legtöbb ember hallgat valamilyen zenét, úgy a legtöbb ember használja valamire az internetet. Ezt a hasonlatot használva: a zenehallgatásnál sem az a fontos, hogy hallgatunk vagy sem, hanem az, hogy milyet. Ha a szomszédunk dobhártyarepesztő hangerővel bömbölteti a kedvenc számunkat, akkor kevésbé leszünk idegesek, mintha a leggyűlöltebb slágert halljuk át a vékony falon. Nos, igen, az internetezés is valami ilyesmi lehet: nem mindegy, hogy mit csinálunk, és milyen gyakran. 
 
Dolgozunk, állást keresünk? Anyagot gyűjtünk egy tanulmányhoz, egy egyetemi vagy gimnáziumi dolgozathoz? Híreket olvasunk? Esetleg a közösségi oldalakon bújjuk régi ismerőseink profilját, hogy minél többet tudjunk meg róla a megkérdezése nélkül? Esetleg társat keresünk? A hobbinkat másoknak, idegeneknek is megmutatjuk: internetes galériákba töltjük fel rajzainkat, festményeinket, amatőr írókat gyűjtő oldalakra verseinket? Receptoldalt vezetünk ínycsiklandozó fényképekkel? Egy problémánk megoldásához keresünk tippeket, megoldási lehetőségeket? Megosztjuk a véleményünket, barátságokat alakítunk ki? Ezek azért elég jó és aktív tevékenységek, amelyektől mi is jobban érezzük magunkat.
 
Persze játszhatunk rengeteg online játékkal, tehetünk fel magunkról képeket, információkat közösségi oldalakra. Részt vehetünk nyereményjátékokban, kereshetünk és nézhetünk filmet, olvashatunk egész regényeket, vagy nézegethetünk vicces (vagy annak szánt) képeket, vagy macskás és egyéb aranyos állatos videókat. Emellett írhatunk blogot az életünkről, de céltalanul szörfölgethetünk is. 
 
Úgy vélem, hogy egy olyan változás folyamatában élünk jelenleg, amelyet a nyomtatott sajtó, vagy a mindenki számára elérhető postai szolgáltatás megjelenésével hasonlíthatunk össze. A technikai eszközök fejlődése és az internetsebesség gyorsulása lehetővé teszi, hogy bárhol és bármikor elérhessük az internetet, és kedvünkre formáljuk, használjuk. Az igazi baj az internettel azonban nem az, hogy könnyen elérhető és egyszerű kezelni, hanem az, hogy rengeteg információt, élményt és lehetőséget zúdít az internetezőre. 

Ezáltal megteremt egy virtuális, de rendkívüli mértékben ingergazdag környezetet. Ha belegondolunk, az interneten minden megtalálható, amiről valaha gondolkodtunk vagy még álmodni sem mertünk. Ilyen szempontból nézve természetes, hogy érdeklődünk az internet nyújtotta élmények iránt. A kérdés az, hogy mennyit tudunk ezekből úgymond a valós életünkbe beletuszkolni, és ez, bár a fejlődésből következő folyamat, nekünk, mint egyéni felhasználónak mennyire éri meg. Vajon ez a jövő? És ha az a jövő, hogy a számítógép előtt ülünk, és még a péksütemény is házhoz jön, mert interneten megrendelhetjük, akkor ez mennyire jó jövő? Tényleg szükségünk van rá? Feltéve, hogy egészséges emberekről beszélünk. 
 
Úgy gondolom, hogy ez egy igenis reális jövőkép, ezért érdemes egyrészt elkülöníteni a kóros internetfüggést a hétköznapi magatartásmintáktól. Másrészt tartsuk szem előtt, hogy a saját jövőnkbe azért mi is beleszólhatunk: ha félünk attól, hogy rászokunk az internetezésre, akkor vegyünk magunkhoz egy háziállatot, gondoskodjunk róla, főzzünk, szervezzünk magunknak és barátainknak rengeteg programot, és ha meghívnak, menjünk. Ha egy internetes közösségbe kerülünk, például olyanok közé, akik hasonló hobbinak hódolnak, bátran vessük fel a személyes találkozók lehetőségét. 
 
És ne felejtsük el: az internet megvár.

 

A blogbejegyzést SEREG MARGIT pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK