=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Hétköznapi szertartások
SEREG MARGIT
SEREG MARGIT
- 2017. 03. 08. 15:46

aszín.jpg

  „…s az iskolába menvén, a járda peremén,

 hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én…”

(Radnóti Miklós: Nem tudhatom)

 Radnóti Miklós jól ismert versében is találkozhattunk egy megnyugtató szokással, ha úgy tetszik, babonával, ami, ha teljesül, akkor mentesülünk valami kellemetlen eseménytől. A vers tanúsága szerint az iskolai felelést megakadályozta az, ha egy bizonyos kőre lépett az iskolába menet. Talán ez a gondolkodásmód nemcsak Radnóti verséből lehet ismerős. 

Valószínűleg mindnyájunk találkozott már vele kisebb-nagyobb mértékben. Sok embernek van egy szertartás, ami nélkül nem indul el vizsgázni vagy egy fontos megbeszélésre. 
 
Ezek lehetnek egészen hétköznapiak, de lehetnek egészen megdöbbentőek vagy furcsák. Lehet fontos a felkelés időpontja, a vizsgára menet közben hallgatott zene, és egy-egy bizonyos ékszer is. Fontos események előtt kiugró szerepet kaphatnak bizonyos útvonalak, számok, és akár az is, hogy útközben épp meglöknek, harmadszorra kérik a jegyünket, vagy épp ránk mosolyognak.  Sokan ugyanabban a fehér felsőben mennek vizsgázni, amiben egyszer vagy többször teljesítettek már más vizsgákat, van, hogy még csak nem is mossák ki, nehogy kimossák belőle a szerencséjüket.
 
Számomra a legmeghatározóbb szokásom az egyetem alatt az volt, hogy vizsga előtt egy bizonyos (rendkívül ocsmány rózsaszín-lila) bögréből ittam a tejes kávémat. Fogalmam sem volt, hogy alakult ki, és maradt fent, hiszen a kevésbé sikerült tesztek előtt is ebből ittam. És később, még ötödévben is képes voltam elmosogatni, ha épp nem volt tiszta. Ragaszkodtam hozzá, és sokszor éreztem úgy, ha eltérek tőle, akkor visszagondolva nevetséges módon ez okozza majd a kudarcomat. A legérdekesebb az volt, hogy bár erre az első vizsgaidőszakomat követve rájöttem, mégsem változtattam, és tértem át a piros bögrére, hogy ezentúl abból fogyasszam reggeli tejes kávémat.
 
A rendszeres szokásaink megnyugtatnak minket, valószínűleg én is nyugodtabban mentem vizsgázni, ha a szokásos bögréből ittam kávét (és persze, ha volt időm kávézni előtte), mintha nem abból teszem. Az ismerős dolgok oldják a szorongásunk, és megadják azt a kontroll-érzetet, amit igazán szeretnénk átélni. Hiszen a vizsgán az oktató dönt arról, hogy mit kérdez, mit fogad el, és mi az, amit nem. Egy állásinterjú során is az dönt a sorsunkról, aki ott ül velünk szemben.
 
Igaz, hogy ez a kontroll-érzés, amit átélünk, nem más, mint a kontroll illúziója, hiszen a bögre színe, csorbasága, vagy az útvonal változtatása, vagy bármilyen más szertartás nem befolyásolja azokat a dolgokat, amelyek alapvetően függetlenek tőle, és csak mi kapcsoljuk össze vele. Mi mégis megnyugszunk, és azt éreztük, hogy mindent megtettünk, amit megtehettünk ebben a helyzetben. Nem érzünk tehetetlenséget, és ebből következően nem jelentkezik olyan mértékben a szorongás, ami már csökkentené a teljesítményünket. 
 
A kontroll illúziója hasznos és jól felhasználható arra, hogy megküzdjünk az előttünk álló problémával. A vele járó szertartás megnyugtat, de ez nem csak a rituáléra vonatkozik, hanem a magunkkal hurcolt, csak nekünk értékes tárgy (valamilyen rongyos plüssállat, sál) érintése megnyugtat, ha aggódunk, és erőt tudunk belőle meríteni. 

 

A blogbejegyzést SEREG MARGIT pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK