=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Játszani jó! - A játék szerepe gyermekkorban
SKOPERDA MÁRTA
SKOPERDA MÁRTA
- 2017. 03. 08. 15:58

ajáték.jpg

 Ha a játék szóra gondolunk, először is a gyermekkor önfeledt tevékenysége jut eszünkbe, ahol a legfontosabb szerepe van a játéknak, de a felnőtt élet, a mindennapi életünk része is. Mi tehát a játék szerepe és funkciója főleg a gyermekek fejlődésében? Hogyan dolgozza fel a gyermek a benne kialakuló érzelmek sokaságát? Nem máson, mint a játékon keresztül. A következőkben tehát bemutatom a játékok főbb jellegét és funkcióit. 

 A játék meghatározása a különböző tudományok szemszögéből teljesen eltérő. A filozófia számára a szabadság megnyilvánulásának terepe, míg a társas kapcsolatokat vizsgálódók az antropológia követői az interakciókra helyezik a hangsúlyt. A pszichológiai nézőpont képviselői számára a játék a felesleges energia levezetése, feszültségoldás, tanulási folyamat, vagy az önkontroll kialakulásának kiindulópontja.

 
A gyermekeknél a játék nem más, mint képességeinek tökéletesítése, a különböző összekapcsolt cselekvések együttese, olyan heterogén jelenség, mely a pszichikum kifejlődésének folyamataként határozható meg. Az első meghatározó mozzanata az öröm, emellett pedig olyan cselekvés, ami önmagáért folyik. Nem szükségleti kielégülést okoz, hanem a feszültség csökkenését és megkönnyebbülést eredményez.
 
Sokféle örömforrással jellemezhető még, ilyen például a funkciógyakorlás. Ez az érés folyamataként is definiálható, melyben a cselekedetek a játszva ismétlés hatására fejlődnek tovább és segítik elő az érzékszervi-mozgásos összerendeződéseket. Az érés feszültséggel teli, amit a játék old fel. Nincs ez máshogy a kitalált barátok példáiban sem, melyben a társas feszültség levezetésére kerül sor. Ilyen örömforrás még a cselekedetek ritmusos megismétlése, illetve valamely jelenség kialakításának, létrehozásának tudata is.
 
Másfél éves kor körül az utánzás is örömforrássá válik, ami mintakövetésként funkcionál és a kíváncsiságból adódó feszültséget vezeti le. Az utánzás magába foglalja a „másnak lenni” kifejezést, és így kettős tudatállapotot hoz létre. Miközben tehát játszanak, amellett tisztában vannak az őket körülvevő világgal is. A játék tartalma is eredményezheti az öröm átélésének és a feszültség levezetésének egyik módját. Negatív élményeiket a játékban megismételve, csökkentik a szituációkhoz kapcsolódó indulataikat. Ilyen lehet a szülők veszekedése, testvér elleni harag, de akár a szülők egymás felé kinyilvánított szeretete is. 
 
A konstruált játékhelyzetekkel teremtik meg azt a közeget, ahol az őket ért ingerekből adódó érzelmeiket feldolgozhatják, feszültségeiket levezethetik, mindezt úgy, hogy közben örömmel, odaadással, a jelennek való átéléssel, gondtalanul merülhetnek el a képzeletük világába, ahol játszhatnak „kígyót, madarat hosszú utazást, vonatot, hajót, karácsonyt, álmot, mindenféle jót”.
 
 
Felhasznált irodalom: 
Mérei Ferenc-V.Binét Ágnes(2006):Gyermeklélektan. Budapest: Medicina Könyvkiadó Rt.
idézett vers: Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?

 

A blogbejegyzést SKOPERDA MÁRTA pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK