=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Haláltudat - Hogyan alakul?
SPAITS ANNAMÁRIA
SPAITS ANNAMÁRIA
- 2017. 03. 08. 16:02

tangó.jpg

 Ma a média sokszor megjelenő halálképei, krimikben, akciófilmekben, híradásokban a szórakoztatást szolgálják. Ez azt jelenti, hogy a halál ténye hétköznapi és tisztában vagyunk fogalmával, természetes a számunkra, hisz nap, mint nap látjuk?

 Valószínűleg nem. Az egyéni beleélés, az érzelmek hiányoznak, a média azzal sem foglalkozik, hogy mi történik a halál után, a gyász folyamata fel sem merül. A modern világ a tárgyak megkaparintására nevel, arra viszont nem, hogyan engedjük el a dolgokat, esetleg embereket. Manapság kifejezéseinkben is elkendőzzük a halált: „az égbe ment” „végső álmát alussza” „elment”. Viszont a mesék végén általában nyíltan kimondják: „ma is élnek, ha meg nem haltak”. 

 
Polcz szerint a haláltudat definíciója: „az egyéni lét végességéről szerzett tudomás”. Alakulása állandó folyamat, amely végigkíséri a gyereket a különböző fejlődési szinteken. Először három éves kor környékén kíváncsiskodik, míg körülbelül 9 - 12 éves korban kialakul a reális haláltudat.
 
Nagy Mária három szakaszt/típust jelöl meg, de ezek keveredhetnek egymással. Már a túlhaladott fázis elemei is vissza- visszatérhetnek. 3 - 5 éves korban az animista halálfelfogás jellemző, a halott is öntudattal felruházott lény, a halálban a gyermek életet lát, a halál akár vissza is fordítható. Példa: „Mi lesz vele ott a föld alatt? - Sír, mert meghalt. - Miért sír? - Mert félti magát.”. (Nagy Mária Ilona: A gyermek és a halál)
 
6 - 9 éves korban a halált személyesíti meg a gyermek, miközben megkezdődik a realitás vizsgálata is. A gyermek az örök és a mulandó tartalmát keresi. A halál lehet külön személy vagy a halott lehet a halál maga. Ezt a perszonifikáció idejének nevezhetjük.  Példa: „A halál egy csontváz. Olyan ereje van, hogy egy hajót is felfordítana. A halál nem látható. A halál rejtett helyen van. Egy szigeten rejtőzik.” (Nagy Mária Ilona: A gyermek és a halál) 
 
9 - 12 éves korban alakul a reális halálfogalom. Kezdi elfogadni a halált, úgy, ahogy van. A gyermek megérti: nem minden él, ami mozog. Viszont a halál visszafordíthatatlanná lesz. Ugyanakkor a saját halállal szemben még erős lehet a tagadás. Példa: „A halál az élet végállomása… A halál végzet. Ekkor végezzük be földi életünket.” (Nagy Mária Ilona: A gyermek és a halál) 
 
A haláltudat 12-18 éves korban válik nagyon hasonlóvá a felnőttekével. 

Hogyan kezeljük, ha a gyermek kérdez?
 
Polcz Alaine szerint ebben a felgyorsult világban pontos recept nincs, de kiindulópontja, hogy azt mondjuk, amit hiszünk. Mondandónk legyen összhangban azzal, amit teszünk, ezáltal hitelessé válunk. Ne sablonokkal próbáljuk lekenyerezni őt, mert „kis antennájával” tökéletesen érzi a kommunikációs ürességet, ami rémületet keltő, elidegenítő lehet a számára. 
Természetesen a halálról való beszélgetéshez alkalom kell. Viszont ha meghal valaki, a legjobb megoldás az, ha elmondjuk gyermekünknek olyan gyorsan, ahogy csak lehet, egyszerűen. Azt sem szabad eltitkolni, ha a szeretett személy nagyon beteg, haldoklik. Ha tudja, mire számíthat akkor lehetősége lesz arra, hogy „segítsen” a haldoklónak, ne maradjon befejezetlen ügyük. A váratlan halál sokkal rosszabbul érintheti. A gyermeknek is szüksége van a gyászra és joga is van hozzá. Megélheti, hogy közösségben van, nincs egyedül gyászával. 
 
Temetés?
 
A temetésektől sem kell feltétlenül félteni egy egészséges gyermeket. Ha felkészítjük rá, sokat segíthet neki. Nem baj, ha látja a felnőtteket sírni, hisz ebben a helyzetben ez érthetővé válik. Előtte rendelhetjük vele együtt a koszorút, csinálhatunk csokrot. Máskor is kivihetjük a temetőbe, halottak napján gyertyát gyújthatunk. Emlékezhetünk vele együtt, hisz az emlékek ápolása a folyamatosság érzését biztosítja. 
 
 
Felhasznált és ajánlott irodalom:
Farkas A. (2009). A gyász és a halálkép a gyermek életében. Elérhető: http://www.farkasaranka.eoldal.hu/cikkek/cikkek--gyermeklelektan/gyermekkori-gyasz.html
Kovácsné T. Zs. és Szeverényi P. (1999). A gyász pszichológiai vonatkozásai III. A gyermek és a halál. Magyar Pszichológiai Szemle. LIV. 2. 135 - 145.
Nagy M. I. (1997). A gyermek és a halál. Budapest: Pont.
Polcz A. (1993). Meghalok én is? Budapest: Századvég.

 

A blogbejegyzést SPAITS ANNAMÁRIA pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK