=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Tartozni valahová - A kortárscsoportok és ifjúsági szubkultúrák szerveződésének lehetséges mozgatórugói
LIPTAI FRUZSINA
LIPTAI FRUZSINA
- 2017. 03. 08. 16:04

aakönyv.jpg

 Mindannyian emlékszünk rá, milyen nehéz volt tinédzsernek lenni: ellenállni a konformitás, megfelelési kényszer biztonságának, s csupán a szükséges mértékben életünk részévé tenni azt. Beilleszkedni a társaságba, melynek vélt, vagy valós értékeivel azonosulhatunk, ezáltal kerülve közelebb önmagunkhoz: majd érettebb fejjel felülvizsgálni ezeket az értékeket. Megőrizni azt, ami megőrzésre méltó, elvetni azt, ami egy kiforrottabb nézőpont hatására az idegenség érzetét kelti bennünk.

 A kamaszkor érzékeny periódusában a tinédzsernek el kell szakadnia eredeti mikroszociális közegétől (azaz saját családjától). Ez egyben a külső (kortárs) csoporttal való azonosulás, az oda kapcsolható attitűdök átvételének időszaka is. A modellkövetési hajlam ebben az életkorban nagyon erős, ilyenkor az egyén könnyen és hatásosan manipulálható kívülről.A viselkedési mintázat kialakulásában döntő szerepe van annak, hogy a fiatal számára mely kortárscsoportok hozzáférhetőek. Minél inkább involválódik valaki egy olyan közegbe, melyben a deviáns magatartásformák számítanak normálisnak, annál nagyobb valószínűséggel épít deviáns elemeket saját viselkedésébe is.3 A fiatalok személyiség struktúrája ebben az életkorban átformálódik, társas életük már a kortárscsoport körein belül zajlik.

 
Az ifjúsági szubkultúra legfőbb jellegzetességei az életmódban, a kapcsolatokban, és a kulturális fogyasztásban nyilvánulnak meg; a különböző zenei és öltözködési áramlatokban-irányzatokban, a kortárscsoport elsődlegessé válásával a családi kapcsolatokkal szemben,  a szabadidő jelentőségének növekedésével a munkáéval szemben, a felnőtt világra jellemző értékrendtől való különállásban, s az életstílus individuális megtapasztalásában, szabadidős tevékenységekben és ízlésben.4

A csoportazonosulás, a „mi-tudat” közvetítésére különböző kulturális jelenségek állnak a tagok rendelkezésére; ezek közé tartozik a ruházat, a nyelv, a gesztusok, üdvözlési módok és szórakozóhelyek. A kultúra egyes elemei (öltözet, hajviselet, színek, anyagok, formák, stb.) jelként funkcionálnak; használatuk során szimbolikus jelentéstartalommal töltődnek fel. Az egyes csoporttagok megjelenése üzenetet hordoz környezetük számára, az öltözék a viselkedéssel közvetített érzést nyomatékosítja. Az öltözködési stílusok, a testi szimbólumok a társadalmi differenciálódás olyan kulturális kifejeződései, amelyek kirajzolják az ifjúsági csoportokat.4
 
Rácz József a szubkultúrába kerülés szempontjából három lehetséges motívumot különböztet meg; a szociális vákuum és fojtogató kontroll, a kirekesztődés és kivonulás, valamint az individualizáció és valahova tartozás motivációját. Az első kategóriába azok a fiatalok tartoznak, akik úgy érzik, hogy életüket kívülről (az intézményes szférák, mint az iskola, vagy a munkahely) kontrollálják, s nem rendelkeznek kellő mozgásszabadsággal- így a fojtogató érzés (kontroll) elől a választott szubkultúrába menekülnek.2 Ebben az értelmezésben a szubkulturális csoportosulás nem más, mint a fiatalok által érzékelt totális kontroll megjelenítése. A szociális vákuum fogalma arra utal, hogy az intézményeket elhagyva a fiatalok egyedül maradnak, s megtapasztalják az intézményközi élettér ürességét.2 A szubkultúra választás esetükben felfogható egyfajta „önszocializációként”- a szociális vákuum fogalma ugyanis utalhat a „magára hagyottság” érzésére, mely az intézményen belüli, vagy intézményközi üresség (azaz a hiányzó szocializációs funkciók) hatására foghatja el őket. 3

A második kategória tagjai kirekesztett helyzetükkel szembesülnek kortársaik között- sikertelenségük oka általában a többség által osztott értékekkel, normákkal való szembeszegülésben ragadható meg. Ekkor a hozzájuk hasonló kirekesztett fiatalokkal közösen saját csoportot hozhatnak létre, vagy becsatlakozhatnak egy már létező szubkultúrába. 2 Az ilyen fiatalok hamar megtapasztalhatják, hogy a sorozatos kudarcok, sikertelenségek következtében kialakuló, önmagukhoz való negatív viszonyulásuk kiküszöbölhető, de legalábbis csökkenthető a hasonló problémákkal küzdő társak körében. Az odatartozás, társas megbecsülés-, valamint problémamegosztás, az új identitás kialakítása segítheti őket személyiségükkel kapcsolatos rossz érzéseik legyűrésében. 3
 
Akik a kivonulást választják, azok a kortárscsoportok értékrendszerével szembemenő saját, alternatív „valóságot” hoznak létre. 2 A kivonulás cselekedete nagyon gyakran hozható összefüggésbe a fentebb már említett fojtogató kontroll érzésével; a fiatalok sokszor épp a totális ellenőrzés érzése elől menekülnek, ezzel szembehelyezkedve alkotják meg önálló valóság-értelmezésüket. 

Az individualizáció és valahová tartozás - első ránézésre egymásnak ellentmondó - igénye a kialakuló szubkultúrában oldódhat fel, hiszen ez maga a konvencionális kortárscsoporttól lényegesen elütő csoporthoz (individualizáció) való erős konformitás (csoporthoz tartozás). 2 Bár ezek a fiatalok a társadalomba képtelenek beilleszkedni, mégis részeivé válhatnak egy csoportnak, tartozhatnak, kötődhetnek egy közösséghez.3
 
A feltárt motivációk sokfélesége arra utal, hogy a „valahová tartozás”- egyénenként jelenthet mást és mást: önigazolást, menekülést a hétköznapok valósága, az átélni vélt elnyomás elől, vagy éppen a közösségi élmények, elfogadás megtapasztalását. Bármi legyen is azonban a csatlakozás egyéni indítéka, a legfontosabb mégis az, hogy a szeretetért, szabadságért, elismerésért sóvárgó kamasz olyan barátok és kortárscsoport körében találhasson megértésre, akikben nyugodt szívvel megbízhat, s akik önbecsülésének, személyiségének fejlődéséhez építő módon járulnak hozzá.


 
 
Források:

1. Forgács Attila – Németh Marietta (2008). Evészavarok a média fogságában. In: Balogh Péter – Dobos A. – Forgács A. – Nagy B. – Szűcs A. (szerk.): 60 éves a Közgáz. Új gazdasági hajtóerők és mechanizmusok a 21. században. Budapest: Aula Kiadó

2. Rácz József (1992). Ifjúsági szubkultúrák. In: Gazsó Ferenc-Stumpf István, Rendszerváltozás és ifjúság. Budapest: MTAPTI

3. Rácz József (1989). Ifjúsági szubkultúrák és fiatalkori „devianciák”. Budapest: Magyar Pszichiátria Társaság

4.Szapu Magda (2002). A zűrkorszak gyermekei- Mai ifjúsági csoportkultúrák. Budapest: Századvég Kiadó

 

A blogbejegyzést LIPTAI FRUZSINA pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK