=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Pozitív pszichológia
SEREG MARGIT
SEREG MARGIT
- 2017. 03. 08. 16:04

acsákó.jpg

   A pszichológiai elméletek folyamatosan változnak, egyetemi tanulmányaim alatt folyamatosan azzal szembesültem, hogy egy-egy megtanult ismeretet annak cáfolata követ. A cáfolatot pedig egy újabb cáfolat, és így tovább. Talán az emberi lélek bonyolultságát, a személyiség bonyolultságát jelzi, hogy újabb és újabb magyarázatok jelennek meg, amelyek sokszor korábban elhanyagolt aspektusokra hívják fel a figyelmet. 

 A pozitív pszichológia viszonylag új, tudományos áramlat, ami többek közt a boldogsággal, a flow-élménnyel és a teljesebb élettel, célokkal foglalkozik. Korábban is léteztek már elméletek a boldogságra – ezekkel jobbára humanisztikus pszichológusok, úgy mint Carl Rogers, Erich Fromm, illetve Abraham Maslow foglalkozott (a szükségletekre felépített Maslow-piramis talán a legtöbb olvasó számára többé-kevésbé ismerősen cseng). A modern, pozitív pszichológia Martin Seligman és Csíkszentmihályi Mihály nevéhez fűződik. Bár célkitűzéseik hasonlóak, ha nem is ugyanazok, mégis a humanisztikus pszichológiától eltérően a pozitív pszichológiai irányzat a kutatásokat kiemeli, állításaihoz bizonyítékokat gyűjt. 

 
Az új szemlélet abban gyökerezik, hogy a pszichológia fő célkitűzései hiányosak, hiszen, nem elég csak a mentális problémákkal foglalkozni ahhoz, hogy teljesebb képet kapjunk az emberi személyiségről. Ez az irányzat, ahogy a nevéből is látszik, a pozitív érzelmekkel, a boldogsággal és az emberi személyiség kellemesebb oldalával foglalkozik.  Hiszen az emberi természet nem csupán a mentális problémák meglétéből vagy hiányából áll, hanem jóval több annál. A pozitív pszichológia célkitűzései szerint a pszichológusok feladata nem korlátozódna a beteg kliensekkel való munkára, hanem az egészséges személyeket is segítenék abban, hogy még egészségesebbek legyenek, életük teljesebbé váljon; képességeiket és közösségüket a lehető legjobban fejlesszék, és mindennapjaik boldogságban teljenek. 
 
A pozitív pszichológia emberképe egy saját sorsáért felelősséget vállaló, aktívan tenni tudó személy, aki képes arra, hogy folyamatosan kibontakoztassa és fejlessze képességeit, negatív érzelmeit ellenőrzés alatt tartsa, és kellemes élményeket keressen.
 
A pozitív érzelmek időtartamukban (néhány percig tartanak) nem térnek el a negatív érzelmektől, azonban sokkal kevésbé meghatározhatók, és általában intenzitásuk is kisebb. Megfoghatatlanságuk ellenére komoly hiba lebecsülni a fontosságukat, hiszen ezek azok az érzelmek, amelyek megerősíthetik közösségi szerepünket, a másokkal való kapcsolat mélységét, például egy baráti vagy egy szerelmi kapcsolatban. Jellemző a pozitív érzelmekre, hogy pillanatnyilag kitágítják a figyelmet: az elme befogadóképessége megnő, a hangsúly a fontos összekapcsolódásokra kerül. A „szélesítés” fogalma magyarázza azt, hogy azok, akik boldogabbak, fogékonyabbak az új gondolatokra, legyenek azok szokatlanabbak vagy egyenesen meglepőek. 

A pozitív pszichológia szerint az egyénnek, aki boldogabb és teljesebb életre vágyik, szüksége van minél több erőforrás mozgósítására. Ezek sokfélék lehetnek, vannak köztük olyanok, amelyek a személy kapcsolataira, mások a kompetenciáira vonatkoznak, de építhetünk anyagi erőforrásainkra vagy pszichológiai jellemzőinkre. 
 
A pozitív pszichológia általában önbeszámolós jólléttel foglalkozik: a legfontosabb közülük a szubjektív jóllét, ami azzal foglalkozik, hogy az adott személy milyen módon észleli saját helyzetét, és hogyan éli meg. Az egészségi állapot, a környezet, a tanulási lehetőségek, a munkahely, a társas kapcsolatok, a biztonság érzése mind befolyásolhatják a jóllétet. Mégis, pusztán az erőforrások külső, objektív vizsgálata nem elégséges a jóllét elemzésében, hiszen lehet valaki elégedett a saját helyzetével problémás esetben (például anyagi nehézségek esetén), de lehet valaki elégedetlen akkor is, ha a külső szemlélő számára úgy tűnik, mindene megvan.
 
A pozitív pszichológia valószínűleg egyike lesz azoknak az irányzatoknak, amiket a jövőben úgy fognak tanulni, ahogy én a húsz évvel ezelőttieket (bírálatokkal), mégis jelentősége vitathatatlan, egyrészt lehetőséget adott arra, hogy a pszichológia ne csupán a problémákat lássa, hanem bemutassa a rendelkezésünkre álló fejlődési lehetőségeket, és a figyelem középpontjába állított olyan jelenségeket, amelyek korábban ismeretlenek voltak, vagy nem foglalkoztak velük eléggé. 
Ebben a cikkemben körüljártam a pozitív pszichológia alapállításait, a következő alkalommal a pozitív pszichológiai alapfogalmaival (például: flow) foglalkozom majd.
 
 
Felhasznált irodalom:
Ellsworth, P. C., & Smith, C. A. (1988). Shades of joy: Patterns of appraisal differentiating pleasant emotions. Cognition & Emotion, 2, 301–331. 
Fredrickson, B. L., & Branigan, C. (2005). Positive emotions broaden the scope of attention and thought–action repertoires. Cognition and Emotion, 19, 313–332. 
Seligman, M.E.P. (2002). Authentic Happiness. New York: Free Press. 
Seligman, M.E.P. & Csikszentmihalyi, M. (2000). Positive psychology: An introduction. American Psychologist,55, 5–14.

 

A blogbejegyzést SEREG MARGIT pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK