=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Szerepjáték
RUSZKAI SZILVIA
RUSZKAI SZILVIA
- 2017. 03. 08. 16:11

álarc.jpg

  Nem, most nem a napjainkban egyre nagyobb teret hódító számítógépes játékokról lesz szó, hanem a való életről, a hétköznapjainkról.

 A mindennapokban sok szerepet kell betöltenünk és kell megfelelnünk az azokkal kapcsolatos elvárásoknak. Egyszerre kell eleget tennünk otthoni és munkahelyi kötelezettségeinknek, mely sokszor lehetetlennek tűnő feladat. Ám van, hogy nem csupán az idő szab gátat a teljesítésnek és okoz feszültséget az egyes szerepek között. A legtriviálisabb példa a nők esetében szemléltethető: Előbb-utóbb mindenki életében eljön az a pont, amikor fel kell tennie magának a kérdést: Karrier vagy család? 


Bár napjainkban általánossá vált, hogy a nők is teljes munkaidőben dolgozzanak és törekedjenek a minél magasabb pozíció elérésére, emellett nem lett kevesebb a nők otthoni feladata és a gyermeknevelésből is még mindig nekik kell az oroszlánrészt kivenniük. De hogyan lehet valaki egyszerre jó anya és sikeres, elismert a szakmájában? A kulcs mindképp a társ szerepében rejlik. Fontos szempont kell legyen a családalapításnál, hogy két olyan ember vállalkozzon közös gyermekre, akik egyaránt hajlandóak kivenni a részüket a gyermeknevelésből és hajlandóak ezért áldozatokat is hozni. Ha megoszlik a teher, a nők is könnyebben építhetnek karriert amellett, hogy ennek a gyermekük sem látja kárát. 
 
Azonban ennél jóval összetettebb problémára szeretném felhívni a figyelmet. Nem csak ez a két szerep létezik, hanem nagyon sok. Gondoljunk csak bele, másképp viselkedünk, beszélünk a főnökünkkel, a szerelmünkkel, a sarki zöldségessel vagy az anyósunkkal. Úgy is fogalmazhatnánk, annyi arcunk van, ahány emberrel találkozunk. Mindenkivel egy picit másképp viselkedünk, mint a többiekkel. Ez azonban még csak az ún. homlokzat, amit kifelé mutatunk magunkból. Ám ez  magával vonja azt is, hogy mindenki más elvárásokat támaszt felénk, s mindegyiknek megfelelni lehetetlen. De hogyan döntsük el, hogy melyiknek próbálunk megfelelni és melyiknek nem? Bár nem tudatosan, de rangsoroljuk az egyes szerepeket aszerint, hogy mennyire érezzük magunkat komfortosan benne.

Ez alapján kialakul a szerepeknek egy hierarchiája, mely meghatározza, hogy melyik fog elsőbbséget élvezni. Azonban ez a rangsor nem kőbevésett és nem állandó, folyamatosan az adott helyzet, környezet határozza meg. Éppen azoknak az elvárásoknak engedünk teret, amelyeknek könnyebben meg tudunk felelni, vagy úgy érezzük, számunkra előnyösebb, ha azt tartjuk szem előtt. Az ember ugyanis racionális lény, mindig arra törekszik, hogy maximalizálja a hasznát azaz a boldogságát. Tehát az egyes szerepeket is ennek rendeli alá. Ez azonban korántsem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik. 
 
Minden szerepnek egyszerre engedelmeskedni és mindenki elvárásainak megfelelni lehetetlen. Mást vár el a főnökünk, a párunk, a szüleink, a barátaink, és még lehetne folytatni a sort. Azonban van pár praktika, mely segíthet a mérlegelésben, hogy ne érezzük úgy, összeroppanunk az elvárások súlya alatt, és száz felé szakadunk. Az egyik ilyen praktika az időbeosztás készítése. Tervezzük meg gondosan, mikor, hol, milyen feladatot kell teljesítenünk. Készítsünk listát az egyes feladatokhoz kapcsolódó további teendőkről, információkról. A második tanács, hogy minden nap lefekvés előtt szánjunk arra pár percet, hogy végig gondoljuk az aznap történteket. 

Tegyük fel a kérdést: „Másként kellett volna viselkednem?” Ha arra a válaszra jutunk, hogy igen, másnap első dolgunk legyen, amennyiben lehetséges, hogy korrigáljuk azt. Nem szabad, hogy a sok elfojtott probléma felhalmozódjon bennünk, mert később szorongás, depresszió formájában törhet elő. A harmadik és talán legfontosabb tanács, hogy a sok szerep között próbáljuk megtalálni önmagunkat. Minden héten szánjunk arra pár órát, hogy önmagunkkal törődjünk. Ez nagyon változó, kinek mit jelent, elmehetünk sportolni, vagy leülhetünk filmezni egy nagy bögre forrócsokival a kezünkben. A lényeg az, hogy azt tegyük, amire éppen a lelkünk vágyik, ezúttal ne másokhoz alkalmazkodjunk, hanem önmagunkhoz. Ez segíthet levezetni a stresszt, és rendet tehet a fejünkben is. 

 

A blogbejegyzést RUSZKAI SZILVIA pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK