=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

ARIZONA PROGRAM avagy lehetőség a konfliktusok kezelésére a tanórán II. rész
SZEKERES VERONIKA
SZEKERES VERONIKA
- 2017. 03. 08. 16:27

piros.jpg

 Néhány héttel ezelőtt e háromrészes cikksorozat 1. része az ARIZONA PROGRAMot mint egy lehetséges konfliktuskezelő módszert tárt az olvasók elé, a zavartalan tanítást és tanulást hivatott biztosítani a tanórák alatt. Ebben a részben az iskolai alkalmazás folyamata és a gyakorlati tudnivalók kerülnek bemutatásra.

 A program alkalmazásának lényege az egymás iránti tisztelet és az egyéni felelősségérzet. Ennek érdekében 3 fontos alapszabálya van, melyet a diákoknak be kell tartaniuk a tanórákon: 1. Minden tanulónak joga van a zavartalan tanuláshoz. 2. Minden tanárnak joga van a zavartalan tanításhoz. 3. Mások jogait mindig tiszteletben tartom. Ezek a szabályok minden tanteremben megtalálhatóak.

 
Napjainkban egyre többször lehet hallani olyan rendetlenkedő gyerekekről, akik számos esetben tönkre teszik a tanórákat viselkedésükkel, egymás és a tanár provokálásával, beszólásokkal, beszélgetéssel, és nem zavartatják magukat, sok tanár pedig teljesen eszköztelennek érzi magát az ilyen tanulókkal és az ő fegyelmezésükkel szemben. Ezek a tanulók nemcsak a tanároknak okoznak károkat, akik nem tudják rendesen megtartani az órát, de a tanulni vágyó diákokat is akadályozzák abban, hogy figyelni tudjanak. Továbbá az osztály légkörét is negatívan befolyásolják, hiszen más (maguk) irányába terelik a figyelmet, ahelyett, hogy a tanárra és a tananyagra figyelnének. Így a közösség társas előrelépése is sikertelenné válik hosszú távon. Ugyanakkor a pedagógusok feladata az, hogy a szabályokat betartó és tanulni, figyelni vágyó diákokat megvédjék a tanórát zavaró, fegyelmezetlenül viselkedő tanulóktól. És el is érkeztünk a probléma gyökeréhez.
 
Ugyanis a tanárok általánosan elvárható és a legtöbb esetben alkalmazott reagálási módjai - a helyzet tisztázása, figyelmeztetések, büntetéssel fenyegetés és büntetés, beírások stb. - egyre kevésbé vezetnek célra. Ráadásul, míg ezek történnek, az óra nagy része elmegy, és a tanár további feladata, hogy ebben a feszült légkörben újra felvegye és átadja a tanóra fonalát a diákoknak, azzal együtt, hogy a zavart okozó diákok elérték a céljukat: értékes percek vesztek el az órából. Ezzel együtt számos ellenreakciót is kiválthatnak a célzott intézkedések, pl. haragot, dühöt, dacot, lázadást, sértődöttséget, agressziót, amik szintén előnytelenül alakítják a pedagógus-diák viszonyt.
 
Ezek alternatívájaként dolgozták ki az Arizona programot, mely az egyéni felelősségérzetet, a saját döntést és a döntések következményét alakítja ki és erősíti a diákokban. Ahhoz, hogy működjön a program, az egész tantestület segítsége és közreműködése szükséges, hiszen a szabadidejükben vállalják el, hogy az adott tanórán ők ügyelnek az Arizona szobában, és ők foglalkoznak a tanórát elhagyó tanulóval. Továbbá szükség van egy olyan teremre, mely a szóban forgó Arizona szoba szerepét ellátja. A Táncsics iskolában ez a humán szertár. Nyugodt, kellemes légkört kell biztosítania, ugyanakkor nagyon minimális berendezéssel kell, hogy rendelkezzen (asztal, székek, 1-2 szekrény vagy polc, függöny, zöld növény), hogy elkerüljük a diákok elvágyódását a tanórákról, és az eredeti feladatot lássa el: a zavart okozó viselkedés miértjének, hogyanjának és következményeinek átgondolását, értékelését és további elkerülését. Az ügyeletet ellátó tanár feladata pedig a pozitív, segítő, empatikus, de távolságtartó légkör biztosítása, melyben a kiküldött diáknak lehetősége van a lenyugodásra, viselkedésének átgondolására. 

A szobában kell egy összesítő lap, amin a pedagógusoknak pontosan kell adminisztrálniuk a kiküldött tanuló nevét, a dátumot, tanórát, melyben megjelent és a saját aláírásukkal hitelesíteni mindezt. Továbbá tervkészítő lapoknak és visszaküldési lapoknak is rendelkezésre kell állniuk. Az előbbit a diáknak kell kitölteni, mely segítséget nyújt az egyéni döntéseinek (zavaró viselkedés, a tanórán maradás helyett az óra elhagyása, viselkedésének következményei) értékelésében. Olyan kérdések szerepelnek rajta, melyek a zavart okozó viselkedésre, annak okaira, következményeire, a megszegett szabály azonosítására, a viselkedésváltoztatás hogyanjára és egy segítő tanár megnevezésére vonatkoznak. Hogy az utóbbira miért van szükség, a későbbiekben kiderül. A visszaküldési lapra pedig az ügyelő tanár írja fel a diák nevét, osztályát, a dátumot, a saját nevét és a visszaküldés pontos időpontját. A pontos idők regisztrálására azért van szükség, hogy ne adjunk lehetőséget a diákoknak a kibúvóra. Ugyanis történt már olyan, hogy az osztályterem és az Arizona szoba közötti 2 perces távolságot 10-15 perc alatt sikerült megtennie a diákoknak, vagy el sem jutottak az egyik teremből a másikba.
 
Mindennek a folyamata úgy néz ki, hogy ha a pedagógus - szubjektív tűréshatára mentén - úgy érzi, hogy az egyik diák kedvezőtlenül befolyásolja az óra menetét, felszólítja, és rákérdez, az aktuális viselkedésével a fentebb említett 3 alapszabály melyikét szegte meg. Ha a diák megnevezi, két lehetősége van: vagy ígéretet tesz arra, hogy pozitívan megváltoztatja viselkedését és benn marad a tanórán, vagy kimegy az Arizona szobába. A lényeg a tanuló egyéni döntése. Ha azt választja, hogy benn marad, és tovább folytatja zavaró viselkedését, másodszorra nem kap választási lehetőséget, a tanár automatikusan kiküldi az Arizona szobába. A tanár egy információs lapra felírja a diák nevét, osztályát, a zavaró viselkedés módját/módjait (pl. közbeszólás, beszélgetés, megtagadta a munkát, a tanár kérését, verekedett, tárgyakat dobált az osztályban, zavarta padtársát, környezetét, illetlenül válaszolt a tanárnak, megsértett másokat, engedély nélkül hagyta el a helyét, megrongálta az iskola felszerelését...), a saját nevét, a dátumot, valamint a pontos időpontot, hogy mikor hagyta el a diák az osztálytermet. Ezt a lapot be kell mutatnia az Arizona szobában ügyelő tanárnak. Az óra elhagyásával együtt a diáknak mindenképpen pótolnia kell a tananyagot, valamint ha dolgozatírásnál ment ki, a dolgozatát az addig megírt részig kell értékelni.
 
Amikor a diák megérkezik az Arizona szobába, az ügyeletes tanár regisztrálja őt, és átadja neki a tervkészítő lapot. Miután a diák kitöltötte (a kitöltést meg is tagadhatja), akkor igyekeznek átbeszélni az ott leírtakat. A pedagógus mindezzel próbálja az indulatokkal érkező diákot megnyugtatni, és józanul láttatni az eseményeket. Ez sok esetben igen nehézkes, hiszen könnyebb másra hárítani a felelősséget, és a diákok nem látják be, hogy miért ők lettek kiküldve, és mi rosszat tettek. Ha az ügyeletet végző pedagógus megfelelőnek tartja a tervkészítő lapot, a visszaküldő lappal visszatérhet az osztályba. A megnevezett mentortanárnak pedig az ügyeletes tanár kell, hogy szóljon. 

A segítő tantestületi tagra azért van szükség, mert a kiküldések száma szerint vannak olyan következmények, melyeknél segítő beszélgetésre és a mentortanár jelenlétére is szükség van. Ezért célszerű olyan segítő tanárt választani, akiben megbízik a tanuló, és akivel meg tudja beszélni a nehézségeit. Ha egy diák 5 alkalommal volt az Arizona szobában, segítő beszélgetésben kell részt vennie, az osztályfőnök és a mentortanár részvételével. 10 alkalom után a szülő jelenlétére is szükség van, 15 alkalom után már az intézmény vezetőjének is meg kell jelennie a segítő beszélgetésen, 20 alkalom után a Családsegítő és a Gyermekjóléti Szolgálat felé is kell jelezni a problémát, 25 alkalom után pedig a Rendőrség Ifjúságvédelmi Osztályát is be kell vonni az ügybe és a segítő közös beszélgetésekbe. Ezek során végignézzük a kiküldések miértjét, a zavaró viselkedések formáit, próbáljuk a felszíni és mélyebb okokat felderíteni, azokra megoldásokat keresni, és a tanulóban lévő feszültségeket oldani. Fontos, hogy lássa, nem a tanár és az osztálytársai rovására kellene kifejeznie, hogy valamilyen problémája van, más megoldások is léteznek, amikkel ezt kifejezésre juttathatja, és segítséget is kérhet.
 
Végül lényeges a kiküldések adatainak frissítése és összesítése. Az alkalmak számát és a mentortanárok megnevezését hetente érdemes aktualizálni, az alkalmak számát osztályokra lebontva havonta célszerű összesíteni, félévente pedig az osztályszintű, kiküldések okait rendszerező összesítést is ajánlatos készíteni, hiszen ez egy osztályok közötti versenynek is lehet az alapja, ahol a legkevesebbszer kiküldött osztály valamilyen jutalmat is kaphat, megerősítve benne azt, hogy igenis van értelme normálisan viselkedni a tanórákon, és figyelmet szentelni a tanárnak, az osztálytársaknak. Mások jogait tiszteletben tartani és saját maguknak is megadni a lehetőséget a tanórai figyelemre, fegyelemre, mert mindez csak a hasznukra válik.
 
A cikksorozat befejező része az Arizona Programhoz kapcsolódó tapasztalatokkal, alkalmazásának hatásaival, további kérdésekkel és válaszokkal foglalkozik majd.
 
 
Forrás:
Végh Mariann (gyermekvédelmi felelős): Arizona program. Előadás, Táncsics Általános és Német Nemzetiségi Iskola, Budapest, 2013. április 5.
ARIZONA PROGRAM, avagy lehetőség a konfliktusok kezelésére tanórán. Weöres Sándor Általános Iskola és A XXI. Század Gyermekeiért Alapítvány, Budapest, 2008

 

A blogbejegyzést SZEKERES VERONIKA pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK