=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

ARIZONA PROGRAM avagy lehetőség a konfliktusok kezelésére a tanórán I. rész
SZEKERES VERONIKA
SZEKERES VERONIKA
- 2017. 03. 08. 16:34

aa.jpg

 „A gyermek számtalan konfliktusa, szorongása oda vezethető vissza, hogy nem tudja, mit tett rosszul és miért kapja a büntetést, mert ahelyett, hogy a minősítés a viselkedésre vonatkozna, a gyermeket címkézzük, minősítjük: >>rossz, engedetlen, fegyelmezetlen…<< A címkézés az egész embert eltakarja, rontja a kapcsolatot, nem ösztönöz a viselkedés megváltoztatására, és negatív énképhez vezet. A legtöbb viselkedésprobléma hátterében a negatív énkép áll. Ellenben, ha a nem tetsző viselkedést fogalmazzuk meg a gyermek számára, pontosan érti, mi az, amin változtatnia kell. Nem sértő, javítja a kapcsolatot, a viselkedés megváltoztatására ösztönöz.”

 Jelen cikksorozat egy olyan módszert hivatott bemutatni, mely lehetőséget ad arra, hogy a tanárok a tanórákon zavartalanul tudjanak tanítani, a figyelni akaró diákok zavartalanul tudjanak részt venni az órán és tanulni, a rendetlenkedő, fegyelmezetlen tanulók pedig saját döntésükön és felelősségükön keresztül értelmezzék a zavaró viselkedésüket, az azt kiváltó mélyebb okot, valamint megnyilvánulásainak következményét.

 
Az írás 1. részében a program bevezetésének okait, céljait és forrásait vesszük szemügyre, a 2. részben az alkalmazásának folyamatát, hatékonyságát, következményeit tudhatja meg a kedves olvasó, a befejező rész pedig olyan, gyakran felmerülő kérdésekről és pozitív véleményekről szól, melyek az adott intézmények bevezetése és alkalmazása során merültek fel akár szülők, pedagógusok vagy gyerekek részéről.
 
Mi is vezetett a program kitalálásához, bevezetéséhez? 

Az iskolai viselkedésproblémák egyre gyakoribbak, egyre súlyosabbak, és egyre változatosabb képet mutatnak. Ráadásul, az agresszív magatartás, a trágár beszéd a tanárral szemben is egyre többször előfordul, ahogy az órai rend zavarása, a munka megtagadása is sajnos a mindennapok részévé vált. Ennek elsősorban szocio-kulturális okai vannak.
 
Ismeretes, hogy az elsődleges szocializációs közeg a család, ahol a gyermek elsajátítja az adott társadalmi közeg ismereteit, normáit, szabályait, értékeit, ahol megtanul alkalmazkodni ezekhez. Ez a folyamat annak a társadalmi fejlődésnek az egyik oldala, melyen belül a gyermek egyrészt integrálódik a nagyobb társadalmi közösségbe, másrészt elkülönül mint egyén, kialakul egyedi érzés- és gondolatvilága, viselkedése, amik alapján reagál a világra és az őt ért ingerekre. Az előbbit nevezzük szocializációnak, a másikat személyiségalakulásnak vagy személyiségfejlődésnek.
 
A szocializáció másodlagos színterei a család nevelését segítő intézmények: a bölcsőde, az óvoda, az iskola. Ezek maximális alkalmazkodást követelnek meg a gyermekek (és szülők) részéről az általuk előírt szabály- és normarendszerhez, valamint alkalmazkodást a közösséghez. Ahhoz, hogy a gyermek képes legyen társas kapcsolatokat kialakítani és fenntartani, valamint alkalmazkodni tudjon a szabályokhoz, egy bizonyos fokú szocializáltsági szintet el kell, hogy érjen. Viszont, aki ebben a folyamatban sérült, és alkalmazkodása, beilleszkedése akadályozottá válik, az konfliktusba kerülhet az intézmény szabály- és normarendszerével. Mindennek következménye továbbá az is, hogy a szociális kapcsolataikban zavarok jelentkezhetnek.
 
Ugyanakkor, az utóbbi időben a nevelést segítő intézményekre, főleg az iskolákra egyre több és egyre nehezebb feladat hárul. A családi szerkezet felbomlása, az idő- és figyelemhiány, ami a gyermekekre irányulna, az értékek és tekintély megkérdőjelezése mind-mind ennek kiváltói. Így az iskolák nevelési szerepe soha nem volt még ennyire komoly és nagymértékű. Reszocializáló és korrigáló funkciót is be kell töltenie, sokszor a fegyelmezés és nevelés szinte teljes felelőssége is rá hárul. Viszont az egyre súlyosabb viselkedésproblémára és annak kezelésére a legtöbb esetben még a többségi pedagógia sem tud (hosszú távú) megoldást nyújtani. Fontos lenne azt látni, hogy „a gyermek nevelése az iskola és a család közös gondja és érdeke kell, hogy legyen.

” Ebben a folyamatban az együttműködés, az együttgondolkodás, a közös nyelv és a megfelelő kommunikációs technika szülők, pedagógusok és más szakemberek között elengedhetetlen. Az iskola és a pedagógus egyik fontos szerepe, hogy a betartandó viselkedési normák gyermek elé állításával, konkrétan megfogalmazott elvárásokkal, keretek adásával, szabályok felállításával segítse a minél jobb alkalmazkodást a gyermek számára. Ez egyben joga és kötelessége is. Ha ez teljesül, egyértelmű lesz a diákoknak, hogy mit várunk tőlük, és milyen következményekkel jár, ha mégis a szabályok és normák be nem tartása mellett dönt. Hiszen a gyermekek biztonságérzete akkor a legnagyobb, ha világos, tisztázott és egyértelmű keretek, határvonalak védik őket.
 
Az Arizona program célja tehát a tanóra zavartalanságának biztosítása, a tanár nyugalmának elősegítése azzal, hogy eszközt adunk a kezébe, valamint, tudatosság és felelősségérzet növelése a gyermekben. A szabályok funkciója viszont csak akkor érvényesül, ha stabilak és mindenki számára előírottak, betartandóak. A büntetés is csak akkor teljesülhet, ha volt szabály, amit megszegtek. Ennek leghatékonyabb módja, ha a rendbontó, szabályokat be nem tartó gyermeket kiemeljük az adott helyzetből, a modell-szerepből, és speciális többletsegítséget nyújtunk. Ez azt jelenti, hogy ha szabályt szeg, kiküldhetjük az óráról, de ez rövid ideig tartson csak, ha lecsillapodott, visszatérhessen. A kiküldés ne indulatból történjen, és a büntetés ne öncélú legyen, hiszen a felelősség és az önkontroll kialakítása a cél. Ahhoz pedig, hogy egy szokásrendszer kialakuljon, fontos a gyermek maximális elfogadása, a mi segítő szándékunk, amik által képessé válik együttműködni velünk.
 
A program hosszú utat tett meg addig, míg eljutott Magyarországra és a budapesti Táncsics Általános és Német Nemzetiségi Iskolába. A program alappilléreit Williem T. Powers elmélete alapján Edward E. Ford vezette be először 1994-ben egy phoenixi iskolában, Arizonában - ahonnan a program neve is származik. Hatékonysága miatt széles körben elterjedt, hazánkba a schwetzingeni Hilda-Schule által került. A németországi iskola a pápai Weöres Sándor Általános Iskola partnerintézménye, ott hallottak először erről a programról. A pápai iskolának annyira megtetszett, hogy megfelelő utánajárás és segítségkérés után átvették a saját intézményükre alkalmazva, magyarországi viszonyokra, saját képükre formálva a megvalósítás lehetőségeit. A Táncsics Iskola egy konferencia keretein belül ismerkedett meg a programmal, és egy pápai látogatás során sajátította el a módszereket, a gyakorlati alkalmazás feltételeit, folyamatát. Végül 2010 novemberében, hosszú egyeztetési és átdolgozási folyamat után indult el a program a pestszentimrei német nemzetiségi iskolában, ahová azóta is több intézménytől érkeznek kérések a bemutatására. Ezek után a bevezető ismeretek után a következő cikk foglalkozik a program gyakorlati és alkalmazási folyamataival és módszereivel.
 
 
Forrás:
Végh Mariann (gyermekvédelmi felelős): Arizona program. Előadás, Táncsics Általános és Német Nemzetiségi Iskola, Budapest, 2013. április 5.
ARIZONA PROGRAM, avagy lehetőség a konfliktusok kezelésére tanórán. Weöres Sándor Általános Iskola és A XXI. Század Gyermekeiért Alapítvány, Budapest, 2008
Cole, M. - Cole, S. R.: Fejlődéslélektan. Osiris Kiadó, Budapest, 2006
Idézetek:
ARIZONA PROGRAM, avagy lehetőség a konfliktusok kezelésére tanórán. Weöres Sándor Általános Iskola és A XXI. Század Gyermekeiért Alapítvány, Budapest, 2008, 7-8. o.

 

A blogbejegyzést SZEKERES VERONIKA pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK