=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Egyéjszakás kaland…
Kadlecsik Zoltán
Kadlecsik Zoltán
- 2017. 03. 09. 08:39

sötét nő.jpg

Megérkezett. Este jött. Olyan kis bizonytalan volt. De azt hiszem én is bizonytalan voltam. Szerettem volna jobban megismerni. Azt sem tudtam, hol kezdjem. Természetesnek kell lenni! Csak erre vágytam. Hogy ő is és én is természetesen viselkedjünk. Első látásra annak tűnt, még akkor is, ha fáradt volt és volt a szemében valami megmagyarázhatatlan szomorúság. Valami nem e földi.

Ettünk egy meleg szendvicset, sajttal, szalámival, paprikával. Behűtöttem a bort és hallgattuk a L.E.J-t. Ők francia lányok és ismert dalokat dolgoznak fel. Eléggé rendben vannak. Beszélgettünk Hamvas Béláról, Nietzscheről, meg arról, amit Nietzsche ír a kereszténységről. Hamvas Béla a lélek sötét éjszakájáról. Aztán csak néztem őt, ő meg hallgatott. Jó lenne jóba lenni vele. Csak ez járt a fejemben. Valamit megtudni, mit rejt a szeme mögött? Mit akar az élettől és mit akar tőle az élet? Sok mindenről szó esett. Mintha ismerném ezer éve. Olyan érzés volt. Aztán azon tűnődtem, hogy ő mit is gondolhat. Közben ittunk bort. Szóda nélkül. Most nem volt szóda. Csak kenyér és bor. És ő és én. Csak így, mi. Ő és én, én és ő és én és én. Vagy csak ő, nem volt fontos és nem ez volt a fontos. A találkozás és annak a vágya volt a fontos. Az, hogy a bor és kenyér mellé, legyünk. Nem kurva nagy mellébeszélésekkel, játszmákkal, manírokkal, hanem csak pusztán a létezésben, ott és úgy és akkor, ahogy vagyunk. Csak úgy legyünk, ahogy vagyunk. Ez volt a levegőben. Ennek az ereje és a félelmetes ijedelme. Hogy ez most egy, egyéjszakás kaland. Hogy ezt most nem lehet lemásolni, őrizgetni, megismételni. Ez most egyszeri és megismételhetetlen bazi nagy felelősség. A találkozás. Mert van tétje. Azt nehéz megmondani, talán a jelenlét miatt, hogy mi is a tét, ő vagy én, vagy mi, akár te? Nem tudom, de kurva nagy tétje van. Az a tétje, hogy holnap más lesz-e a világ, hogy hoztunk-e egymásnak élményt, istent, örömet és igazat? Ez volt ott a konyhában, mikor ittunk a borból, szóda nélkül. Azt kezdtem észrevenni, hogy látjuk egymást. Azt éreztem, hogy ő is látni vél engem. Hogy érzi, hogy a sok kibaszott nagy álszent világ között, ahová olykor elbújtam magam is, azok között, akiknek nem lehet elmondani az igazat, mert lelőnek, hogy érti és én is értem őt. Hogy érti, hogy, hogy nem azért kell élni a mának és ennek az egy éjszakának, mert követeli a szellem vagy a lenti utcagyerek. Nem is azért, mert ezt hirdetik az egyházak, szavakkal, életek nélkül. Hanem azért, mert egyszerre él bennünk az élet és halál. Ennek a kettőségnek a kimondhatatlan ereje, feszültsége, érthetetlensége. Hogy valósággá vált, hogy ez egy, egyéjszakás kaland…

Aztán előkerül a sajt a bor mellé és még jó néhány kérdés! Nem is kérdések voltak, inkább valamiféle kíváncsiság. Valami nyitottság, hogy akkor most te ki is vagy és, hogy egyáltalán van-e erre válasz? Meg akartam ölelni, még akkor is, ha ezt – a nagyok és igazmondópapok, és az értelem- nem engedi. Mert, hogy hogy néz már ez ki? Meg, hol tanultam ezt az ölelősdit? Nem illik meg nem szokás, kicsit gyors és egyébként is beteges. Most leszartam. Meg akartam ölelni, de úgy rendesen. Hosszan, hogy teljesen átölelem, nem csak úgy félvállról, hanem egészről.

Kint a fák alatt, meg sír egy kismadár. Azt hittem a L.E.J-es csajok adják ezt a hangot. De nem. Kintről jön. A fákról. Mintha nem tudna lejönni vagy nem is tudom mi ez, de keservesen sír! És csak ott ülünk és ez is a jelen része. Döbbent csend! Persze milyen lenne az igazi csend? Az igazi csend, mindig döbbent! Mert abban történik valami. Aztán még bor, szóda nélkül és sajt és Hamvas. Aztán elmondom neki, így in medias res, hogy megölelném. A bor hideg, a sajt finom, a madár zokog, a zene szól a csend meg megdöbbent. Ezek vannak és valami finom igazság. Finomabb, mint a sajt vagy a bor. Az az igazság, hogy a mai kaland egy éjszakás. Mert most van…

Aztán elfáradok. ŐisÉnis…és novella helyett ennyi maradt! Egy kis írás, hogy találkozni jó. Lehet, hogy magammal találkoztam? Lehet, de jó volt. Ölelni magam és hallani a madarat, elmélkedni Hamvas Bélán és meztelenül sétálni. Ha már egyéjszakás kaland, akkor tán ez is belefér. Találkozás, magammal és a bennem lévő élettel, múlttal, jelennel és jövővel. A bennem lévő igazsággal, ami nem tűri a langyosat. Jó volt vele és magammal…

Mert a találkozás, nem a ,hogy vagy és mindenkivel fasza csávó vagyok, hanem az igazi, őszinte, mély találkozás, rendkívül gyógyító. Még akkor is, ha ezt az estét magammal töltöttem…Még akkor is, mert azt hiszem, magunkkal elég sokszor kell találkoznunk. Nem árt többször is, de legalább egyszer érdemes, még akkor is, ha csak egy egyéjszakás „kaland” lesz belőle…Van még bor, sajt és zene…én meg lassan bebújok, magam az ágyba, jól és rosszul. Mert az élet a halállal kezdődik. Örültem a találkozásnak. Szép estét kedves olvasó…

 

A blogbejegyzést Kadlecsik Zoltán pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK