=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Anya, csúfolnak - azaz az önbizalom építése gyermekkorban
OnlinePszichológia
OnlinePszichológia
- 2017. 03. 09. 09:12

lila-sárga.jpg

Amikor kisgyermek érkezik a családba, általában mindenki szeme fénye lesz. Élete első néhány évében azt hallgatja, hogy ő a legszebb, legokosabb, és jó esetben minden felnőtt „gátlástalanul” önti rá a szeretetét. Ez általában akkor is így van, ha valamilyen hiányossága van: szemüveges vagy kancsal, dadog, esetleg nem hibátlan a mozgása vagy éppen kövér. Emiatt gyakori, hogy gyerekközösségbe kerülve hideg zuhanyként éri a többiek kemény ítélete, csúfolódása, kiközösítése. A közismert mese, Andersen Rút kiskacsája erről a helyzetről szól.

Sok szülő számára meglepő, hogy milyen kemény tud lenni a gyermekek világa. Nem csak arról van szó, hogy az állandó összehasonlításban igyekszenek társaik fölé kerekedni, ami egyfajta „túlélési játszma”, hanem arról is, hogy olyannyira igyekeznek megfeleli a felnőtteknek, a felnőttek világának, hogy gyakran nem is értik mit tesznek.
 

Az intoleráns szülői körből érkező, felszínes értékrenddel rendelkező kicsinyek annak ellenére nincsenek tisztában milyen szenvedést okoznak társaiknak a viselkedésükkel, hogy nagy valószínűséggel ők is sérültek már a szüleik attitűdjétől, amit ők észrevétlenül tovább visznek.
 

Nézzünk öt javaslatot, amelyet érdemes figyelembe venni, ha a gyermekünket csúfolják az óvodában/iskolában!
 

1.    Ne mondjuk ilyeneket, hogy: Ne is törődj vele!, hiszen ezt úgysem tudja megtenni és úgy érezheti, hogy igazából mi sem akarunk törődni az ő nehéz helyzetével.
 

2.    Véletlenül se említsünk olyat, hogy „biztos van okuk rá”, mert ezzel nagyon mélyen a gyermek lelkébe gázolhatunk. Hiába valóban kövér a gyerekünk, nem ennek révén fogjuk pl. sportolása csábítani. Ha jóváhagyjuk a csúfolódást, azzal két rossz dolgot is teszünk: egyrészt egyedül hagyjuk a gyereket a gondjával, másrészt úgy tűnik, mintha az intoleráns viselkedést pártolnánk.
 

3.    Ne biztassuk arra, hogy védje meg magát! Ezzel komoly konfliktusokat szíthatunk a gyerekközösségen belül, miközben nem fogja tudni igazából megoldani a helyzetet. Ha a gyermekünk „bekeményít”, még az is előfordulhat, hogy végül őt fogják megbüntetni.
 

4.    Próbáljuk meg elmagyarázni a gyereknek, hogy a csúfolódó fél csak erősnek látszik, de nagy valószínűséggel saját értékrendje csapdájában szenved: ő maga is kitaszított. A csúfolódás egy olyan düh kifejezése, amely a csúfolódó sértettségéből származik – és amely jó eséllyel másoktól származik, nem attól, akinek visszaadja.
 

5.    Erősítsük a gyermek önbizalmát, tanítsuk meg, hogy elfogadja és szeresse magát olyannak, amilyen. Neveljük arra, hogy legyen nagylelkű, és mutassuk meg neki hogyan tud kivonulni a konfliktushelyzetekből. Sokat segítünk neki, ha megtanítunk számára különféle stresszoldó technikákat, amelyekkel meg tudja nyugtatni magát egy-egy konfliktus után.

 

A blogbejegyzést OnlinePszichológia pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK