=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

10 dolog, ami észrevétlenül rombolja gyermeked önbecsülését 1.
OnlinePszichológia
OnlinePszichológia
- 2017. 03. 09. 09:53

rajz.jpg

Természetes, hogy a gyermekének mindenki a legjobbat akarja. Mégis gyakran előfordul, hogy a legjobb szándék mellett is olyan szülői viselkedést tanúsítunk, amely hosszú távon nagyobb kárt okoz mint hasznot. Nézzünk 10 olyan esetet, amikor érdemes meggondolni, hogy mennyiben volna érdemes nekünk, szülőknek változtatni a viselkedésünkön, még akkor is, ha a pillanatnyi érzelmeink mást diktálnak!

1. Ne féltsük agyon!

Sok szülő túlzottan aggódik a gyerekért és legszívesebben minden fájdalomtól és kudarctól megóvná amíg felnő. Pedig a legtöbb, amit megtehetünk érte, nem az, hogy burokban tartjuk, hanem az, hogy megtanítjuk felállni egy-egy kudarc után. Hiszen előbb-utóbb meg kell tanulnia megállni a maga lábán, és mi sem leszünk örökké mellette.

Rendkívül fontos, hogy a gyerek tapasztalatot szerezzen a kockázatvállalásról, és néhányszor kénytelen legyen elviselni a kudarc következményeit is. Tudományos kutatások igazolják, hogy ha túlságosan megóvják a gyereket minden bajtól, felnőttként fóbiák garmadájával kell megküzdenie. Ha nem tanítjuk meg arra, hogy az élet tele van kockázattal, és a dolgoknak nem csak pozitív kimenetele lehet, szélsőségesen arrogáns lesz felnőtt korában és egyidejűleg meg kell küzdenie alacsony önbecsülésével is.

2. Ne karoljuk fel túl hamar!


Ha már eljutottunk odáig, hogy önállóan engedjük, hadd fedezze fel a világot, vagy éppen lehetővé tesszük, hogy kockázatokat vállaljon, az első lépést megtettük az egészséges önbecsülése kifejlesztése felé. A második buktató általában abban rejlik, hogy ha elbukik a gyermek, azonnal a hóna alá nyúlunk, hogy segítsünk rajta. Egyrészt ilyenkor érdemes hagyni, hogy kissé átérezze a helyzetet, hogy megküzdjön saját ébredő érzelmeivel, másrészt jó, ha kivárjuk, amíg ő maga kezd el megoldásokat keresni, harmadrészt, de nem utolsósorban várjuk meg, hogy saját elhatározásából kérjen tőlünk segítséget.

Ha rögtön mentőangyalként tetszelgünk, azzal azt éreztetjük vele, hogy nem is bízunk abban, hogy lenne ereje segíteni saját magán, továbbá elvesszük tőle a lehetőségét is, hogy ezt megpróbálja. Ha állandóan megmentjük, azzal a kamaszkor szabadságkeresése idején csak abba fogjuk belehajszolni, hogy egyre nagyobb őrültségeket csináljon. Ennek az az oka, hogy a pubertáskor feszültségei között amúgy is keresik a veszélyt, próbálgatják a határaikat, érzelmileg össze vannak kavarodva, de az életösztönük eltunyul a folyamatos pesztrálás ernyője alatt.

Segítsük elő a felelősségtudat kifejlődését a gyerekben azzal, hogy kissé egyedül hagyjuk a döntései következményeivel.

Folytatjuk!

 

A blogbejegyzést OnlinePszichológia pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK