=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Fogadkozzunk vagy inkább ne?
OnlinePszichológia
OnlinePszichológia
- 2017. 03. 09. 09:55

könyv.jpg

Talán nincs is olyan ember, aki az élete során ne került volna bajba, mert olyan dolgot ígért meg, amelyet nem tudott később betartani. Tipikus példa lehet erre a házastársi hűség fogadalma, amelyet sokan még a mai napig is inkább csak irányelvnek tekintenek, amelyet nem kell betartani, csak megközelíteni javasolt.

Ha már házasság, megemlíthetjük az egymás mellett mindhalálig való kitartás fogadalmát is, amelyet (60%-os válási ráta mellett) szintén úgy tűnik, hogy keveseknek sikerül betartani.

Persze sokan mondják erre, hogy formaság, és nyilván senkitől nem lehet elvárni, hogy rabja legyen élete végéig egy rossz házasságnak, csak azért, mert hű akar lenni az adott szavához. Mégis felmerül a kérdés: érdemes egyáltalán fogadkozni?

Napjainkban egyre erősebb trendet képvisel a személyes boldogság előtérbe helyezése. A "mert megérdemlem”, a „nekem a legjobb jár”, a „csak én legyek boldog” elveinek sulykolása oda vezetett, hogy az adott szó elveszítette a jelentőségét. Vajon hozzá tartozik-e az ember önbecsüléséhez a tiszta szívből tett fogadalom és annak betartása?

Szükséges-e olyan ígéreteket tennünk, amelyek hatóidejét nem tudjuk belátni, így garantálni se tudjuk, hogy nem változik úgy meg az életünk vagy az értékrendünk, hogy a fogadalom betarthatatlanná váljon?

Tulajdonképpen mi is a fogadalom? Egy szándék kinyilatkoztatása, amelyhez jelen készségeink és képességeink szerint minden erőnkkel tartani akarjuk magunkat. Ha így megnézzük – és persze, ha a fogadkozás előtt valóban alaposan meggondoljuk – ez egy tiszta, szép és megbecsülésre méltó dolog. Viszont az ember bonyolult, mert pont arra vágyik, amire nem volna szabad, így a fogadalmak egy részét eleve elvetéltté teszi az, hogy elzár egy vagy több olyan dologtól, amire vágyakozunk (lásd cigarettáról leszokás fogadalma, újévi fogadalmak, hűségi fogadalom stb.).

Az előző generációk értékrendjében meglehetősen az élen állt a saját magunk legyőzésére való készség. Ebből a hozzáállásból születtek a hősök, akik a közösségért áldozták fel magukat. Napjainkra ez az értékrend megváltozott, a hősies magatartás elveszítette vonzerejét, a személyes boldogság kék madarának kergetése közben saját magunk legyőzésének készsége messze a háttrébe szorult. Mi legyen tehát a fogadalmainkkal?

Ha az ember emberi mivoltában és értékeiben fejlődni szeretne, bizony mégis szükség lesz arra, hogy néha legyőzze magát. Napjainkban erre akkor van leginkább alkalom, ha saját maga érdekében, egy belső munka illetve útjárás során szinteket lép. Ha ehhez a folyamathoz kapcsolódó fogadalmakat teszünk, azok sikeresek lehetnek, szigorúan azzal a kitétellel, hogy amit megfogadunk illeszkedjen a fejlődés vonalába (vagyis ne azt fogadjuk meg pl., hogy valakinek soha nem fogunk megbocsátani).

 

A blogbejegyzést OnlinePszichológia pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK