=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Egyre korábban kezdjük: kapunyitási pánik 2.
OnlinePszichológia
OnlinePszichológia
- 2017. 03. 09. 10:06

elágazás.jpg

Mik a kapunyitási pánik jelei? Ha a gyerek folyton halaszt vagy megbukik az egyetemen, esetleg egyik diplomát szerzi a másik után. Ha képességeit messze alábecsüli és olyan munkahelyen helyezkedik el, ahol nem használja ki sem a kvalitásait, sem a végzettségét. Ha azt hangoztatja „attól félek, kiderül, hogy nem is vagyok jó”, „rettegek, hogy bebizonyosodik: átlagos vagyok”, „bármi jobb, mint belebukni”. Ha nem hajlandó elköltözni otthonról, láthatóan nem vonzza az önállóság, elutasítja a felelősségvállalást és nincs kedve döntéseket hozni a saját életével kapcsolatban.

Mi az oka a kapunyitási pánik kialakulásának?

Gyakori, hogy a szülők által nagyon magasra helyezett léc az, amely ilyen nyomasztóan hat a gyerekre. Akár a családi hagyományokra hivatkoznak (pl. nálunk mindenki diplomás, generációról-generációra feljebb jutunk), akár arra, hogy ők minden segítséget megadnak a gyereknek (különóra pici korától, kütyük, táborok stb.), akár arra, hogy ő az egyetlen, akinek felfelé nyílik azt útja a családból (mert pl. szegények és csak őt tudják taníttatni) és neki kötelessége ezt kihasználni, a teher akár le is béníthatja a gyereket.

A kapunyitási pánik forrása lehet az a nyomasztó érzés, hogy a gyereknek a számtalan lehetőség közül magának kell megtalálnia az útját, nincs kényszer amellyel szembe kell szállni vagy éppen sodródni vele. Saját utunkat járni sokkal nehezebb, mint behódolni vagy lázadni, de ha ez még meg van fejelve azzal, hogy minden lehetőséget és segítséget is megkapunk a küldetésünkhöz, annyira fenyegetővé válik a bukás lehetősége, hogy inkább bele se merünk kezdeni.

Hogyan segítsünk a gyermekünknek elkerülni a kapunyitási pánikot?

Igyekezzünk reális értékrendet kialakítani benne a felnövekedése során. Gyakorta hívjuk fel a figyelmét arra, hogy a reklámok és a Facebook világa nem reális, nincsenek tökéletes emberek és nincs is rá szükség, hogy akár ő az legyen. Tanítsuk meg pici korától (természetesen fokozatosan) a felelősségvállalásra, kerüljük el azt az utat, hogy mindentől meg akarjuk kímélni.

Gyakoroltassuk vele – természetesen a korának megfelelően – a lelki higiéniát és vezessük rá az önismeretre. Ha saját maga megismerése örömmel tölti el, és szüleitől is azt a visszajelzést kapja, hogy bátorítják, támogatják a sajátjának érzett úton, akkor nem fog visszariadni, ha az ösvényen kihívások várják.

 

A blogbejegyzést OnlinePszichológia pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK