=

Itt kereshet szakembereink között.


KÉRDEZZEN TŐLÜNK

Egyre korábban kezdjük: kapunyitási pánik 1.
OnlinePszichológia
OnlinePszichológia
- 2017. 03. 09. 10:08

tábla.jpg

Az egymást követő generációk között gyakori a vita arra vonatkozóan, hogy kinek volt könnyebb vagy nehezebb felnőni, önállósodni vagy éppen kezelni az élet nehézségeit. Nyilvánvaló, hogy azok a generációk, akiknek az életére jutott egy-egy a világot felforgató történelmi esemény, mint háborúk, az '56-os események stb., picit mindig előrébb lesznek ebben a versenyben, de az is kézenfekvő, hogy a jelen generációnak sincs könnyű dolga.

Annak ellenére, hogy hazánk jelen pillanatban sem maga a Kánaán, mégis úgy tűnik, hogy a fiatalok körében egyre terjedő „kapunyitási pánik” pont a ló másik oldalán található, mint pl. a háborúk. Miért? Mert a fiatalokat jelen esetben pont az bénítja meg, ami abban az időben hiányzott és mostani fejjel azt gondolnánk, hogy minden gondot levesz a vállukról: az infrastruktúra fejlettsége, a lehetőségek végtelensége, a tanulási technikák és módszerek változatossága, a teljesítmény elérését támogató eszközök széles skálája.

A háborúk és más terhelő történelmi események után a lakosságon az újjáépítés izgalma és lendülete lett úrrá, jól mutatja ezt a „baby boom” jelensége is. A demográfiai hullámban felnövőknek két megcáfolhatatlan jellemzője van: az egyik a múlhatatlan optimizmus, a másik pedig, hogy mindig, mindenhol kalkulálnak azzal, hogy sok emberből kitűnni csak óriási teljesítménnyel és kemény munkával lehet.

A mai generáció tagjai, bár látták a szüleiket egész életükben keményen dolgozni, maguk már nem kényszerülnek rá, hogy a szívüket-lelküket kitegyék valamiért. Egyrészt kevesebben vannak, mint a hullámban születettek, másrészt számtalan segítséget kapnak a feladataikhoz a fejlődő világ révén. Mindezen tárgyi, módszerbeli és emberi támogatás, azt gondolnánk, kiemelkedő eredményekhez vezeti a felnövekvő ifjúságot, miközben azt tapasztalhatjuk, nyomasztólag hat rájuk.

Ezzel egyidejűleg a szüleik folyamatosan olyan világképet festenek eléjük, amilyenre ők maguk vágytak: már nem az alapok lerakásával kell foglalkozniuk, hanem azok lehetnek és azt csinálhatnak, amik és amit csak akarnak. Ez a jövőkép egyidejűleg vonzó és inspiráló, de nyomasztó is, különösen akkor, ha átitatja a szülők reménykedése, hogy a gyermekük megvalósít mindent, amit ők minőségi életnek gondoltak álmaikban.

Folytatjuk!

 

A blogbejegyzést OnlinePszichológia pszichológus küldte be, kattints ide, hogy megtekintsd a szakember adatlapját!

 

KÉRDEZZEN TŐLÜNK